Sokan békésen, mások erőszakosan tiltakoztak az Egyesült Államokat, Japánt, Kanadát, Nagy-Britanniát, Németországot, Franciaországot és Olaszországot tömörítő csoport (G7) biarritzi csúcsértekezlete ellen. A világ hét legbefolyásosabb és gazdaságilag legfejlettebb országát képviselő legmagasabb rangú vezetőjének tárgyalási helyszínt biztosító ismert francia idegenforgalmi központ környékén szinte mindegyik településen tömegek vonultak utcára a tegnap befejeződött háromnapos találkozó idején. Az akcióval jelezni kívánták, hogy el akarják szigetelni azt a politikát, amelyet ezek az államok folytatnak bizonyos kérdésekben.
A tüntetők szerint sok területen kellene változtatniuk a legfontosabb fejeseknek azon, hogy a világ ne abba az irányba haladjon, mint eddig, mert annak – atomháború nélkül is – katasztrófa lesz a vége. A bolygó teljes pusztulása. És ezért nemcsak a hét fejest (illetve hivatali utódaikat) terheli majd a felelősség, hanem azokat a társaikat is, akik a Föld sorsát jelentős mértékben befolyásoló államok élén állnak.
A földi életért egyre jobban aggadók a hétfejű sárkányhoz hasonlítják őket, mert legalább akkora pusztításokra képesek az országaik, mint amire a mesebeli lény. Sőt még többre is, amit már számtalanszor be is bizonyítottak.
A G7-összejövetelek ellen korábban is tömegek tiltakoztak. A legharciasabbakat a rendőrség gyakran csak heves összecsapások árán tudta megfékezni, megfutamítani. A biarritzi csúcskonferencia ellen már maga a Föld is tiltakozott.
Aligha véletlenül, hiszen a saját bőrén, tüdején és a szívén érzi mindazoknak a borzalmas emberi beavatkozásoknak a következményeit, amelyeket el lehetett volna kerülni. A veszélyekre korábban már szakemberek és önállóan gondolkodni képes laikusok sokasága többször figyelmeztetett. Nem egyszer látványos, zajos, olykor erőszakba torkolló demonstrációkon. Ám a sorozatos üzenetek, megmozdulások többnyire hatástalanok maradtak.
Az egy ideje megosztott és belső ellentétek feszítette G7-csoport – más országokhoz hasonlóan – alig tett valamit a fenntartható fejlődés érdekében. A vezetőiket kézben tartó (gyakran dróton rángató) érdekcsoportok, lobbik, multinacionális cégek, s a pénzhatalmi elit emberei sokkal inkább a saját érdekeiket, vagyis a haszon- és előnyszerzést követték. Mindent ennek rendeltek alá.
Közben telefüstölték, megrongálták, megfertőzték és szeméttel árasztották el az egész földkerekséget. Olyan eredményesen csinálták, hogy már a bálnák bendőjébe is jutott a műanyag hulladékból, a krokodilokéba meg a mobiltelefonból.
Tiszta vizet és környezetet lassan már csak a mesében találni. Ellentétben a hétfejű sárkánnyal, amely már valósággá vált, és fejlett, befolyásos ipari, technológiai szörnyeteg formájában pusztít, tarol, irt, rombol, roncsol, amit ér. Gyakran akár több fejet is növesztve, hogy génmanipulált mohóságát és mérhetetlen étvágyát ugyanannyi szájon keresztül csillapíthassa.
Tiszta tekintetű és őszinte, a saját és tágabb környezetéért, meg a világ sorsáért aggódó, sőt tenni kész emberből szerencsére még nincs hiány. Még nem tartoznak a mesebeli szereplők, se a mitológia hősök kategóriájába. Fellépésük, összefogásuk és mentőakcióik azonban még mindig nem meggyőzőek. Nem elégségesek a Föld gátlástalan kiszipolyozói és kizsigerelői ellen sem. De már nincs sok idő a logikus érvelésre, tiltakozásra, „akciózásra”.
A pusztítás ugyanis már rettenetes. Oly mértékű, hogy a megtámadott Föld is fellázadt. A bolygónknak mostanra elege lett mindabból, amit művelünk vele. Ezért immár folyamatosan küldi a figyelmeztetéseket, vészjelzéseket. Fittyet hányva arra, hogy melyik befolyásos, és magát mindenhatónak, de legalábbis a földi élet(forma) meghatározására hivatottnak gondoló országcsoport, kormányokból álló klikk, nagytőkésekből alakult szövetség mivel hitegeti (konferenciákon és másutt) a félrevezetett, megtévesztett lakosságot.
Lassan már menetrendszerűen érkeznek a (némelyek által még mindig bagatellizált vagy el sem ismert) globális fölmelegedés egyre erőteljesebb, s új hőmérsékleti rekordokat döntögető hullámai (értsd: az eljövendő hűha hőkorszak előhírnökei), nyomukban kiterjedt erdő- és bozóttüzekkel, elhúzódó aszályokkal, szárazságokkal, termőföldek elsivatagosodásával, az örökjég olvadásával, tengerszint-emelkedéssel vagy épp a víz és élelmiszer-ellátás bizonytalanságaival.
Mi ez, ha nem a (fenyegető) katasztrófa biztos jele? Még nem a teljes pusztulásé, de már majdnem azé. A fölmelegedés okozta klímaváltozás egy akkora csapás, amely veszélyezteti a földi élet egészét. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a nemzetközi biztonságra a legnagyobb fenyegetést épp az éghajlatváltozás jelenti, illetve az annak nyomán kialakuló háborús konfliktusok, az erőforrásokért (különösen pedig az aranynál is értékesebb vízért) folyó harcok, migrációk. Az viszont bizton kijelenthető, hogy az emberi tevékenység és életvitel miatti globális fölmelegedés okozta kedvezőtlen átalakulások, változások félelmetesebbek, mint az állítólagos iráni és a tényleges észak-koreai atomfegyver.
Biarritzban a G7 csúcstalálkozón komoly vita alakult ki több kérdésben, beleértve a klíma- és környezetvédelmet is. A külvilág megnyugtatására persze olyan üzenet is elhangzott, hogy sikerült megegyezni az Amazonas vidékén hetek óta pusztító erdőtüzek által érintett országok sürgős megsegítéséről, vagyis 20 millió euró azonnali folyósításáról tűzoltásra. Ez szép, de csak tüneti kezelésre lesz jó, ami most persze fontos, hiszen az amazonasi dzsungel a legnagyobb, és fő szerepet játszik a bolygónk légkörét mérgező szén-dioxid elnyelésében, ezáltal meg a fölmelegedés lassításában.
A legfontosabb kérdés, a gazdasági növekedés mindenhatósága azonban talán napirendre sem került Biarritzban. Ezt úgy látszik nem szabad bolygatni, pedig muszáj lesz (G7-en belül és kívül is), hiszen a fő hangsúlyt sürgősen a fenntartható gazdálkodásra, s ezzel a Föld megőrzésére kell helyezni. Feltéve, ha az országok azt akarják, hogy ne pusztuljon ki az élet a globális fölmelegedés következményeitől. A klímakatasztrófától, amely immár nagyobb fenyegetésnek tűnik, mint a nagyhatalmak közötti nukleáris összecsapás.
