Április 25-én díszülést tartottak a zombori atlétika fennállásának 150. évfordulója alkalmából. Az eseményre a valamikori vármegyeháza dísztermében került sor, amelynek a falán fő ékkőként ott díszeleg Eisenhut Ferenc eredeti, a zentai csatát ábrázoló, 7 méter széles és 4 méter magas festménye. A jeles eseményen a szerbiai és a vajdasági atlétikai szövetség igazgatói, elnökei mellett képviseltette magát a zentai, újvidéki, nagybecskereki és a mitrovicai atlétikai klub is. A vármegyeháza zsúfolásig megtelt dísztermében hangzott el a 150 év összefoglalója, amelyet a díjátadás és a küldöttek felszólalása, ajándékozása követett.
A nyugat-bácskai városban 150 éve rendezték meg az első atlétikai versenyt. 1873-ban Demetovits Sándor (Aleksandar Šana Demetrović) okleveles tornász (thurner-majster) volt mindennek a kezdeményezője, aki Drezdában fejezte be egyetemi tanulmányait. A nyugati országokban zajló sportélet annyira lenyűgözte, hogy azt a zombori főgimnáziumban is meg akarta valósítani, úgyhogy még ugyanabban az évben sportegyesületet alakított Zombori Diáksportegylet (ZDSE) néven. 1883-ban alakult meg a Zombori Korcsolyatársaság, amely a műkorcsolya mellett az atlétikasportot is felölelte. 1887. április 17-én megalakult a Zombori Sportegylet (ZSE), amely tornával, vívással, atlétikával és úszással foglalkozott, s mint ilyen 1941-ig működött.
Az első bejegyzett versenyt 1889-ben tartották meg, méghozzá 32 kilométeres gyaloglásban, s ugyanebben az évben atlétikatornát is szerveztek, amely már a diszkoszvetést, távol-, magas- és rúdugrást, súlylökést és az akadályfutást is magában foglalta. A sporttársaság első jelentősebb eredménye Milivoje Petrović nevéhez fűződik, aki 1894-ben a középiskolák Kaposvárott megtartott országos bajnokságán aranyérmes lett 100 méteres síkfutásban. Ezt a sikerét 1895-ben és 1896-ban is megismételte.
A II. világháború után az atléták az 1945 májusában Radnički néven megalapított klubban folytatták a munkát, s mindjárt ebben az évben érte el a zombori atlétika eddigi legnagyobb sikerét, Lennert István ugyanis országos bajnoki címet szerzett magasugrásban, távolugrásban és rúdugrásban. 1949-ben női csapatot is létrehoztak.
Önálló, igazi atlétikaklub Zomborban 1953-ban alakult Maraton AK néven, mely elnevezést a mai napig viseli. Nehéz lenne felsorolni mindazokat, akik eredményeikkel hozzájárultak a zombori atlétika sikereihez, és a klub számára halhatatlanná váltak, de íme mégis néhány név a sok közül: Jovan Kolarov, Milan Konjović, Jelisaveta Đanic, Gromilovics István, Keller Béla, Stevan Vukmirović, Bora Pavlović, Slobodan Jerković, Tamási Mária, Mirko Vujaklija, Subotin Vojislav, Đapić Verica, Dejanović Milka, Ribarić Franja, Kelić Milivoj, Cifra Ernest, Aleksandra Šafranj, Nedeljko Đorđić, Siniša Peša, Andrej Uzelac, Rožić Slavica, Crnković Ivica, Bačić Duško, Tatjana Trifunov, Meseldžija Biljana, Krsmanović Olivera, Tiodorović Aleksandra, Bojana Maoduš, Danijela Došen, Tamara Pilipović, Balázs Valentina, Cimeša Dunja, Magdić Tina, Balázs Andrea.
Azt, hogy még számos kitűnő eredmény és bajnok fog felbukkanni a közeljövőben, az az ígéret is megerősíteni látszik, hogy a 150 éves atlétikai múlttal rendelkező Zombor városa végre korszerű műanyag (tartánborítású) pályát kap. Mindez szépen hangzott a díszülés ünnepélyes légkörében, legyen ebből valóság is!
Nyitókép: Díszülés a díszteremben
