Christine, Krisztalina, a kínaiak és az oroszok

Tóth Péter

2019. augusztus 13., 16:53

Kommentek száma 0  Megjelent nyomtatásban

A francia Christine Lagarde lemondott az IMF elnöki tisztségéről, mert az Európai Központi Bank (EKB) elnöke lesz. Az Európai Unió pedig a bolgár Krisztalina Georgievát, a Világbank második számú vezetőjét jelölte az IMF élére. Egy amerikai–európai megállapodás alapján a Világbanknak mindig amerikai, a Nemzetközi Valutaalapnak pedig európai vezetője van. Nem tudni, mit hoz ez a világgazdaság, azon belül pedig a kis és közepes fejlettségű országok, például Szerbia szempontjából. A világgazdaság a lassulás jeleit mutatja, ciklikus válság esélyére és veszélyére figyelmeztet. Az amerikai–kínai kereskedelmi háború, a Brexit és az oroszok elleni szankciók pedig csak növelik a kockázatokat.

Lagarde jogász, Krisztalina Georgieva közgazdász, „mintaszerű” szakmai előélettel. A szófiai közgazdasági egyetemen végzett, de tanult a London School of Economicson és a Harvardon is. Előadásokat tartott a felzárkózás közgazdaságtanáról szerte a világban. Kétségtelen, hogy ez ügyben jól „tájékozott” és ez egy reményt keltő fejleményként fogható fel.

A most 66 éves bolgár közgazdász 1993 óta a Világbanknak dolgozik. A Világbank – akárcsak a Nemzetközi Valutaalap – a neoliberális globális konszenzus két alapvető intézménye volt a kilencvenes években, és bizonyos szempontokból máig is annak tekinthető.

Érdekes „részlet”, hogy Georgieva egy ideig Moszkvában vezette a Világbank irodáját. Kiválóan beszél oroszul, és feltehetően jól érti az „orosz logikát” is. Kína, Oroszország és más államok is gyakran bírálják az amerikai–európai megállapodást a vezetői tisztségek elosztásáról. Azzal érvelnek, hogy elmúltak azok az idők, amikor Amerika és Európa a világgazdaság két meghatározó tényezője volt. Krisztalina Georgieva ilyen szempontból egyfajta kompromisszumos megoldás lehetne?

KÍNA, MINT NAGY JÁTÉKOS

A globális hatalomért vívott küzdelem régi eszközökkel, de új fronton folytatódik a legnagyobb piaci szereplők között. A második világégést követően az USA a Marshall-tervvel segítette a romokban álló európai országokat, így jelentős befolyásra tett szert a kontinensen. Kína, az Egy övezet, egy út kezdeményezéssel igyekszik hasonló stratégiával növelni a politikai hatalmát a fejlődő piacokon, erős versenyhelyzetet teremtve a nemzetközi szervezetekkel (IMF, Világbank) szemben.

Azonban a 2013-as kínai Egy övezet, egy út (Belt and Road Initiative, BRI) program hatására annyira felgyorsult a távol-keleti ország külföldi hitelezése, hogy volumenében már-már vetekszik az IMF-fel. Országunk is jócskán érdekelt a kínai programban, nem csupán a Budapest–Belgrád vasútvonal építése miatt, mellyel Kína valójában az európai exportpiacát szeretné bebiztosítani, termékeinek a szállítását gyorsítani.

Nehéz megítélni, mit hoz a jövő. Vajon az új helyről jövő forrás hosszú távon a hitelfelvevő országok javára válik-e, vagy szintén valamilyen függőségbe taszítja őket. Az viszont tisztán látható, hogy az IMF már nem az egyetlen forrás a végső hitelezői piacon.

AZ OROSZOK A SPÁJZBAN?

Az orosz gazdaság meghatározó tényezője a világgazdaságnak, annak ellenére, hogy az EU és az USA különféle szankciókkal próbálja gátolni fejlődését. A külpolitikai okok többnyire ismertek, ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a Krím félsziget annektálása nyomán bevezetett nyugati szankciókat és az olaj árának a zuhanását is úgy tudta „túlélni” Putyinék gazdasága, hogy még növekedést is produkált. Nem a véletlenen múlott! Az orosz gazdaságot irányító szakemberek hozzáértésének köszönhetően tudta csak mindezt csőd nélkül túlélni Oroszország. Még a Nemzetközi Valutaalap is elismerte, hogy a várakozásokkal ellentétben az orosz kormány bevállalt néhány népszerűtlen intézkedést is annak érdekében, hogy felgyorsítsa a gazdasági növekedést.

2014 és 2018 között évente átlag 0,5 százalékkal nőtt az orosz gazdaság. Az IMF becslése szerint ez 1,1 százalékponttal maradt el attól, amit elérhetett volna, ha nincsenek a nehézségek. A szankcióknak 0,2, az olajáresésnek 0,6 százalékpontos hatást tulajdonítanak.

A stratégia lényege, hogy 13, úgynevezett nemzeti projektre felfűzve 2019 és 2024 között évente a GDP 1,1 százalékának megfelelő összeggel növelik az infrastruktúrára, az egészségügyi ellátásra és az oktatásra fordított állami kiadásokat. A kormány az év eleje óta emelte az áfát, hogy forrást teremtsen ehhez, és felemelte a nyugdíjkorhatárt (a nőknél 60, a férfiaknál 65 évre), hogy bővítse a munkaerő kínálatát. A társadalom azonban nem fogadta el a nemzeti fejlesztési programot, a nyugdíjemelést – egy olyan országban, ahol alacsony az átlagéletkor –, s ez nagy felháborodást keltett, és immár az emberek többsége gyengének tartja a kormány teljesítményét.

Az elnök nem alaptalanul óvatos gazdasági stratégiája láthatóan azon alapszik, hogy el kell kerülni a nagy gazdaságpolitikai hibákat. Ennek megvan a határa, hátulütője pedig az, hogy csak csekély növekedéshez, lényegében stagnáláshoz vezet. Úgy tűnik azonban, Putyin egyelőre inkább kivár, továbbra is marad a kis növekedéssel járó, de stabilitást garantáló gazdaságpolitika.


!A cikkhez nem tartozik képgaléria.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége