„Ahol az úr lelke, ott a szabadság”

( 2kor. 3:17.)

Dr. Mészáros Zoltán

2019. augusztus 5., 10:18 >> 2019. augusztus 5., 12:14

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Harmincadik tusnádfürdői/tusványosi beszédében Orbán Viktor új nevet adott és konkrétabban definiálta az „illiberális demokrácia” kifejezését, azonban a legérdekesebb az, hogy saját politikai filozófiája immár egységes egészé állt össze, és egyben egy szép ívet mutat a 25 éves heves liberális énjétől, az 55 éves sokat tapasztalt politikus és családcentrikus ember meggondoltságáig.

 Amikor az elnök megnyilatkozik

Orbán Viktor a szavak embere is. Egy beszéd röpítette a politikai közismertség legmagasabb szféráiba, amikor 1989-ben az szovjetek kivonulását követelte. Ehhez akkor bátorság is kellett, ugyan úgy ahogy ma a pénzügyi elit mesterkedési ellen is. A miniszterelnök minden hosszabb beszéde érdekes és több szinten elemezhető. Én ezt most ideológiai szinten teszem.

Ráadásul, a miniszterelnök, amikor kötetlenebbül beszél, így Tusványoson is, általában szabadon és élvezetesen fejti ki gondolatait, így érdekes hallgatni őt. Ezúttal is hozta szokásos humorát, és a 30 perces beszédből is közel 50 perc lett, de senki nem bánta. Persze Orbán Viktor nem csak a szavak embere kormányaiban egészen ügyesen állítja össze az éppen aktuális „csapatot”, mindenkinek megtalálja a helyét. És főleg minden szinten tájékozódik, olyannyira, hogy beszédében Kantra hivatkozó liberélis klasszikusokra, fontos nemzetközi dokumentumokra is utalt, de nem csak rájuk. Intellektuálisan is érdekes volt a beszéd. Kimondatlanul is a beszédet áthatották a Biblia gondolatai, noha ezt a forrását nem nevezte meg, de hát mi másról gondolkodjon egy magát kereszténynek valló politikus?

Nem utolsó sorban a magyar miniszterelnöknek van stílusa is, és az Európai Parlamentből visszavonuló Tőkés Lászlót is méltóképpen búcsúztatta. Lám ilyen is van a magyar politikában nem csak Szanyi-Tibor-os pukkadozások és nyílt levelek. A különböző hírcsatornák beszédének más-más részeit emelték ki. Az állami TV azt hangsúlyozta, hogy Magyarország képes önmagát megvédeni politikai, gazdasági és hamarosan fizikai értelemben is (pl. A határzár jól működik), és hogy a támadások kívülről jönnek.

 30 év mögötte és 15 éves távlat

 

A beszédet a Miniszterelnök először az elmúlt 30 év összefoglalásával kezdte, és két rendszerváltásról beszélt. Az egyik a liberális 1990 körül, a másik a nemzeti 2010-ben. Elmondta, hogy a nemzedékének az a feladat adatott, hogy a magyarság fennmaradásának ma érvényes megfelelő létformát találjanak. Köztudott dolgokat is mondott, amelyeket nem árt időnként megismételni, arról, hogy milyen helyzetben volt Magyarország 2010-ben. Mégis a legérdekesebbek a politikafilozófiai, és jogi-technokrata fejtegetései voltak.

Szembeállította azt a két gondolkodási módot miszerint a történelemnek, az idő folyásának célja van, és azt miszerint az embernek van célja az időben, a véges időben, ami egy-egy nemzedéket jelent. Az előbbi politikai filozófiákat néven nevezte (kommunizmus, vezető liberálisok mai vélekedése), ám a másik oldalról, konkrét hivatkozás nélkül bibliai gondolatot mondott: „meg van írva”, mondta egy helyen, amikor a nehézségekről beszélt, hogy a vigaszunk az lehet, hogy (1Kor 10.13-at idézve: nem hagy titeket [az Úr] erőtökön felül kísérteni). Ez után a jogász precizitásával kifejtette, hogy melyik intézménynek mi a helye és szerepe az EU-ban, és beszámolt arról a sikerről, hogy az EU-ban eddig egyetlen posztra sem került alkalmatlan és ellenséges ember. Kiemelte, hogy a migrációs és gazdasági ügyeket kell megoldani, és hogy ez nehéz lesz.

A munka nélkül szerezhető juttatásokat, a „Nyugat-európai szocializmus” elvét el kell vetni, és a versenyalapú gazdaságot kell építeni, ami viszont egy liberális alapgondolat. Viszont az, hogy a gazdaságot nem szabad magára hagyni, és gazdaságélénkítő csomagokat fognak bevezetni, már a speciálisan magyar unortodox gazdaságpolitika része.

 Illiberális – keresztény szabadelvűség

2010-ben jutott a magyar kormányzat arra a megállapításra, hogy a liberális demokráciában nincs megoldás Magyarország problémáira (eladósodás, állami és egyéni, munkanélküliség, a nemzet fogyása) és mertek valami mást kitalálni. A liberális gondolatkörből továbbvitték, de a piaci és tőke alapú gazdaságpolitikát és a jogállamiságot meghagyták, de ami ezen felül volt azt elhagyták, vagyis elfogadhatatlannak tartották, az egyének egymással versengő tömegének eszméjét, és kiürülő nemzetállam, ill. nemzeti gondolatát. Ezen kívül a piac mindenhatóságát sem vállalták tovább mert mindez az egész magyarságot a mélybe rántja. Ehelyett kultúrnemzetben kezdtek el gondolkodni, amely közösséget alkot, és közösen képes így cselekedni, az egyéni teljesítmények is elismerést érdemelnek, de a közösség hasznát is szolgálják az is, ha valaki önmagáról tud gondoskodni, ha dolgozik, adót fizet, családot alapít. Ezekkel sajnos a mai liberalizmus képviselői nem számolnak, és ez szerintük magánügy. Ezen kívül a „másiknak nem ártás” homályos liberális szabadság definíciójával is szembe mentek. Nem kielégítő az, hogy addig terjed bárki szabadsága, amíg a másik szabadságát nem sérti, mert nem tudni ki határozza meg a határt (általában az erősebb). Ezt is újraértelmezték. Orbán Viktor szinte szóról szóra idézte a keresztény „aranyszabályt”, Jézus szavait a hegyi beszédből, az evangéliumokból (Máté 7:12, és Lukács 6:31): „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.”

Orbán Viktor 2014-ben tartott tusnádfürdői beszéde után nagyot robbant az illiberális szó. Ez után elkezdték Magyarországot támadni, a szabadság hiányával vádolva, miközben maguk sem voltak tisztában azzal, hogy maga Orbán Viktor mire gondolt. Nem is kérdezték, csak támadták. Az üzenet az volt, hogy európai értékrend a kereszténységből nőtt ki, és nem fordítva, vagyis liberális demokrácia nem jöhetett volna létre kereszténység nélkül. A mai a liberalizmus, amely minden értéket kiürített magából veszélyes, beteges, önző és még sorolhatnám. A keresztény értékeket tette a helyükre a magyar kormányzat, és maga a miniszterelnök, és így egy sajátos rendszer jött létre, kétségtelenül világi, de szilárd erkölcsi alapokra helyezett rendszer jött létre.

Orbán Viktor politikai filozófiája tehát kiteljesült, azaz körbeért. Az 1989-es ifjú liberális szónok, megtalálta azokat a gondolatokat és értékeket, amelyekkel érdemes feltölteni a szabadság személyét, és amelyek értelmet adnak a szabadságnak, és magának az emberi életnek is. Ebben a szabadságban mindenki megtalálhatja magát, a maga helyét, és ha komolyan vesszük az értékeit, soha senki nem lesz egyedül, hiszen a nemzethez, mint közösséghez tartozik, ami nem csak üres szólam. Az állam tehát nem közömbös a közösségeket illetően, az egyéneket illetően sem. Hadd idézzem Đinđićet is, aki azt mondta: a mennyei dolgokat a mennyben kell megoldani, a politikának az itteni és mostani dolgokkal kell foglalkoznia. Általános üdvözülést hozó politikai elmélet tehát nincs, helyzetek vannak és azokat emberségesen kell megoldani. Ez „szép, szabad és igazságos”.

Az illiberális szó, noha annak idején nagyot ütött, és támadható volt, keresztény szabadságként definiálva egészen más. Az évezredes bölcsesség beemelésével a politikába, nagyon nehéz lesz vitatkozni. Nem kereszténységnek kell liberálisnak lennie, hanem a liberálisoknak kellene, visszatalálni a gyökereikhez, és esetleg kereszténnyé válniuk. De ez már az ő dolguk.


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége