KALANDTÚRA

Nagyváros az esőerdő mellett

Suhajda Annamária

2019. június 7., 15:23

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Ha van olyan hely a világon, amelyet az égiek kifejezetten szerethetnek, akkor a kanadai Vancouver benne van a legjobb ötben. Ugyan még nem volt alkalmam személyesen megkérdezni tőlük – szerencsére, de ha engem kérdeznének, én biztosan neki adnám a voksomat.

Kanada már önmagában is egy mesés ország, ahol a lakosság nagy része nyugodt, derűs, fitt és barátságos. Vancouver pedig még az átlagos kanadai városoknál is jobb, így nyugodtan állíthatom, hogy az ittenieknek minden okuk megvan arra, hogy jól érezzék magukat a bőrükben. Ennek a jó érzésnek pedig olyan hozadékos járulékai vannak, mint például az emberek közötti figyelmesség, a jó szándék és az udvariasság.

Vancouver egy 630 ezer fős város, amelyben minden megtalálható, amire egy modern és természetközeli embernek szüksége van. A belvárosban felhőkarcolók tükröződnek vissza a napsütésben, de csak pár utcányira van a folyó, ha egy nyugodt helyen szeretnénk elfogyasztani az ebédünket. Ha a szabadban sportolnánk, ott van a Stanley park az ősöreg fáival, indián totemoszlopaival és a világítótoronnyal. Ha evezni szeretnénk, remek sárkányhajók állnak rendelkezésünkre. Ha hegyet másznánk, választhatunk, hogy milyen nehézségi fokra vágyunk, ha pedig síelnénk egyet, a belvárosból is jól látszanak a hófedte csúcsok.

Vancouver Kanada legforgalmasabb kikötője az Atlanti-óceánon. Jégtörőhajók indulnak a gleccserekhez Alaszkába, és olyan friss tengeri herkentyűket árulnak, hogy a vízből akár pár óra alatt a tányérunkra érnek a szerencsétlenül járt tengeri lények.

Vancouver British Columbia része, ezért itt az angol az elsődleges nyelv. Kanadában ez alól egyedül Québec tartomány képez kivételt – ott elvárják, hogy mindenki beszéljen franciául. Ha európai, akkor pláne, hiszen Európa Franciaország. Legalábbis a québec-iek szerint. Vancouverben hatalmas a kínai populáció, régen pedig az angol, a skót és az ír bevándorlók népesítették be a várost. A város nevét egy brit felfedezőről, George Vancouverről kapta az 1700-as években.

A Wikipédia szerint Vancouver a világ legnemzetközibb városa, ugyanis a lakosság felének nem az angol az anyanyelve. Talán ezért is történhetett meg, hogy a galériában olyan képre bukkantunk, amelyet Rippl-Rónai alkotott.

Mielőtt mindenki pakolna a bőröndjébe, hogy Vancouverbe költözzön, a rossz hírt is meg kell említeni: az ott élő magyaroktól megtudtuk, hogy Vancouver csak tavasszal és nyáron ilyen csodálatos. Legalább fél évig nem süt a nap, és a szürke köd mindenkit depresszióssá tesz. Ezt sem megerősíteni, sem megcáfolni nem tudjuk, mert én ugyan már jártam itt, de akkor is napsütéses tavasz volt, a yin-yang elve alapján azonban minden jóban lennie kell valami rossznak ezen a Földön, és ez alól még Vancouver sem képezhet kivételt.

Vancouver a kedvességén, az idegen nemzetek szeretetén túl híres az elfogadásról is. A városban nagyon sok a homoszexuális, és számtalan étteremben, szórakozóhelyen, sőt egy teljes utcán is lobog a szivárványszínű zászló.

A Lynn Canyon Park egy városi busszal jól megközelíthető esőerdő. A Lynn Canyon Parkot 1912-ben nyitották meg, és azóta számtalan látogatót vonzott – annyira népszerű, hogy többek között itt forgatták a Csillagkapu néhány jelenetét is. A parkba egy függőhídon jutunk be, és a belépés ingyenes.

A függőhíd alatt egy gyors folyású, kristálytiszta folyó zubog, számtalan sziklával, hatalmas kövekkel, amelyeken pompásan lehet ugrálni, és csodálatos vízeséssel. Az esőerdőben ezeréves fák adnak árnyékot a látogatónak, és a mohával és pókhálószerű bevonattal benőtt ágak azt a látszatot keltik, mintha tündérországba érkeztünk volna. Ahol zöldebb a pókháló és haragosabb a szín, ott manólaknak kell lennie.

Nyáron sokan fürdőznek itt a helyiek közül, a padokon pedig családok piknikeznek. Vidám, barátságos hely ez, ha betartjuk a szabályokat. A gyors folyású vízesések miatt a sziklaugrás tilos és életveszélyes. Hogy meggyőzzék az adrenalin-függőket, összeírták, hogy hány ember vesztette életét és hányan sérültek meg bizonyos helyszíneken, majd ezt egy jól látható táblára kifüggesztették. Mi nagyon hatásosnak találtuk.

Ha az ember nem ugrik a sziklákról a vízbe, és a fahasábokkal kiépített túraúton halad, nem eshet bántódása. Számtalan állatnak ad otthont a kanyon: medvéknek, mókusoknak, baglyoknak, szarvasoknak, szalamandráknak és még sorolhatnánk, de az állatok az erdők mélyében élnek, ezért senkinek nem esik bántódása – se nekik, se nekünk.

A Lynn Canyon Park eddigi utazásunk egyik legcsodálatosabb kirándulása volt, pedig jártunk gleccserlesen Alaszkában, illetve láttuk a naplementét a híres hawaii-i Sunset Beachen. De ma szóljon a dicséret a méltán híres Vancouverhez és az esőerdőhöz. Köszönjük természetanyánknak, hogy még vannak ilyen helyek a világon, és kérjük Kanada népét, hogy figyeljen rá, gondozza és tartsa meg ilyen fenségesnek ezeket a természeti csodákat még nagyon sokáig.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége