Egy tragikus történet trilógiája

A szabadkai Népszínház Magyar Társulata az Oreszteia című előadást készíti, Szőcs Artur rendezésében

Lukács Melinda

2019. március 7., 06:27 >> 2019. március 7., 07:27

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria 

Javában tartanak a szabadkai Népszínház Magyar Társulata új előadásának a próbái. Az Oreszteia című előadást Szőcs Artur rendezi. A bemutatóra március 14-én kerül sor. Az előadás szereplői: Vicei Natália, G. Erdélyi Hermina, Baráth Attila, Csernik Árpád, Fülöp Tímea, Pálfi Ervin, Hajdú Tamás, Péter Ferenc, Pámer Csilla, Kalmár Zsuzsa, Pesitz Mónika és Körmöci Petronella. Az Oreszteia Aiszkhülösz görög tragédiaköltő Agamemnón, Áldozatvivők és Eumeniszek című műveiből tevődik össze, mintegy trilógiát alkotva. A tragédiát Devecseri Gábor fordította magyarra.

Szőcs Artur magyarországi rendező először dolgozik Szabadkán. A rendezővel az előadás létrejöttéről beszélgettünk.

Hogyan került sor az együttműködésre a Magyar Társulattal?

– Gyarmati Kata kért fel arra, hogy előadást rendezzek a Magyar Társulatnál. A darabot közösen választottuk, de mindenképpen azt szerettem volna, hogy antik görög tragédiával foglalkozzunk.

Ehhez miért ragaszkodott?

– Az antik görögök írásait szinte kötelességünk úgy kezelni, mint a Bibliát. Ezek a szerzők a szakmánk alapítói, ők fektették le az alapokat. Ha nem lettek volna, és mindezt nem indítják el, ma nem tartanánk itt. Időről időre fel kell elevenítenünk a műveiket. Ha ezt nem tesszük, az olyan, mintha megfeledkeznénk a hőseinkről.

Nagy feladat színre vinni az Oreszteiát?

– Ez óriási vállalkozás. A három darab elemzése, a történet felépítése számomra kiváló agytorna, de ugyanúgy a színészeknek is. Devecseri Gábor fordítása kifejezetten nehéz, viszont gyönyörű. Kihívást jelent úgy előadni ezt a tragédiát, hogy a nézők a megtekintése után azzal az élménnyel távozzanak, hogy mennyire közel vittük hozzájuk ezeket az ősi történeteket. Ez nagy feladat, de megbirkózunk vele. A nézőkben van egyfajta ellenszenv az antik tragédiákat illetően. Úgy gondolom, hogy ezzel a társulattal leküzdjük a félelmüket, és teljesen érthetővé tesszük ezeket a történeteket.

Hogyan kapcsolódik össze a három darab?

– Erről hosszan lehetne beszélni. Ez tulajdonképpen egy történet. Nem könnyű, hiszen családon belüli gyilkosságot taglal. Az első részben a trójai háborúból hazaérkező Agamemnónt, megöli a felesége, Klütaimnésztra. Ezt egyrészt azért teszi, mert a férje, útközben Trója felé, feláldozza a saját lányukat Iphigeneiát, hogy az istenek szelet küldjenek és haladjon a flotta, másrészt pedig azért, mert már Aigiszthoszt szereti. A második részben megérkezik Agamemmón fia, Oresztész, akit az anyja száműzött. Oresztész bosszút áll, s belőle ezáltal anyagyilkos válik. A harmadik részben előjönnek az Erinnüszök, a bosszú szellemei, akik Oresztészt egészen addig űzik, amíg meg nem jelenik Pallasz Athéné, és egy tárgyalás formájában fel nem oldozza a bűnei alól.

Az előadásnak lesz-e valamilyen mát érintő vonatkozása?

– Ezek annál sokkal nemesebb darabok, minthogy beleerőszakoljunk bármiféle aktualizálást. Ez egy családi történet. A családokban sajnos a manapság is történnek ilyen tragédiák, akármennyire erősnek is hangzik. Amennyire kell, a darab aktualizálja magát.

Milyen dolgoznia a Magyar Társulat színészeivel?

– Az előadás kapcsán találkoztunk először. Kezdetben ismerkedtünk, de most már egymásra hangolódtunk. Szeretek velük dolgozni, remélem ezzel ők is így vannak.

Kik vesznek még részt az előadás készítésében?

– A dramaturg Sényi Fanni, a díszlet- és jelmeztervező pedig Kovács Dániel. Korábban is dolgoztunk együtt. Dániellel azért különleges az együttműködésem, mert ő is rendező, osztálytársak voltunk rendezői szakon. Mindig nagyon tetszett és megfogott az, amiket tervezett, így volt ez még az egyetemen. Most pedig már harmadik esztendeje, hogy évente egyszer felkérem a közös munkára, természetesen, ha van ideje.

Nincs már túl sok idő a bemutatóig. Hogyan haladnak a próbák?

– Nyugodt vagyok.

Milyen darabok alapján szeret rendezni?

– Időnként visszatérek az antik görögökhöz. Két éve sincs, hogy Euripidész Bakkhánsnők tragédiáját rendeztem. Egyébként nem követek egy meghatározott irányvonalat. Legutóbb operát rendeztem, és az is nagyon különleges élmény volt. Inkább azt mondanám, hogy van egy szint, ami alá nem mennék. Azt hiszem, még nem rendeztem nagyon kommersz előadásokat. Amiben nem látok kihívást, azzal nem is foglalkozok. Nem látom értelmét.

Körülnézett Szabadkán?

– Nem volt rá túl sok idő. Messze van a gyár, ahol próbálunk, és csak ott vagyunk.

Több színházban rendezett már. Milyen az egykori csipkegyár termében próbálni?

– Nekem könnyű, mert megcsináljuk az előadást, és elmegyek. Szörnyű lehet viszont azoknak, akiknek folyamatosan ott kell tölteniük az idejüket. Nem művésziek és nem is emberiek a körülmények. Ha tetemes összeget nyernék a lottón, felújíttatnám azt a termet, mert borzasztóan néz ki.

Szabadka után merre megy tovább?

– Budapesten, Miskolcon és Nyíregyházán rendezek majd.

 


!A cikkhez nem kapcsolódik más írás.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége