2024. április 18., csütörtök
DAKAR-RALI

Egyedül, szerelő nélkül

Saghmeister Gábor 12. alkalommal indul a ralin, amelyet ezúttal csak Peruban rendeznek meg

Két nap lazulás és a rajongókkal való barátkozás után vasárnap Lima Magdalena nevű városrészében hivatalosan is elrajtol a 2019-es Dakar-rali, amelynek első szakaszát hétfőn rendezik meg. A 41. Dakar-rali azért lesz emlékezetes, mert 11 év után nyilván ez lesz az utolsó ilyen embert próbáló verseny Dél-Amerikában, ahol először fordul elő, hogy csak egy rendező ország, esetünkben Peru lesz a házigazda. A táv valamivel rövidebb a megszokottnál, de az 5000 km-ből a rendezők 3000 kilométer homokot garantálnak, így az idén azok járnak jól, akik a dűnék specialistáinak számítanak.

Hogy az előzőekhez képest mennyire lesz nehéz a verseny, még kiderül, de az biztos, hogy a szabadkai Saghmeister Gábor élete egyik legnagyobb kihívása előtt áll, még akkor is, ha valamennyi dél-amerikai versenyen indult, s ezekből tízet teljesített is, így tavaly megkapta a Dakar legendáinak kijáró szobrocskát. Idén azonban úgy alakult, hogy szerelőgárda nélkül kell farkasszemet néznie a sivataggal, 91-es rajtszámmal.

Gábor, ez egy új helyzet lesz. Úgy gondolod, meg tudsz birkózni a kihívásokkal?

Igen, teljesen új helyzet, hiszen ebben a kategóriában még nem indultam. A szerelők nélküli kategóriában 34 versenyző lesz, akiknek senki nem segíthet, mert azon nyomban diszkvalifikálják őket. Ez azt jelenti, hogy a táborban saját magunk cserélünk ki mindent a motoron, ezenfelül saját magunk állítjuk fel a kis táborunkat, sátrunkat, reggel pedig mi pakoljuk össze minden cuccunkat. A pótalkatrészek egy nagy kamionban jönnek utánunk. Ebben a hatalmas járműben mindenki kap egy kb. egy négyzetméternyi bokszot, s ott helyezheti el a dolgait, alkatrészestül, sátrastul.

Tapasztalt versenyzőnek számítasz, s bár egyik rali sem volt sétagalopp, mindig megbirkóztál a homokkal. Melyik részétől félsz most jobban: a 3000 kilométer sivatagtól vagy a szereléstől?

Különösebben nem félek én semmitől. Mindig az adott helyzetben kell megoldani a gondokat. Egy kicsit tartok a melegtől, mert az előrejelzések szerint nagyon magas hőfokok lesznek, s a napi 300-400 km gyorsasági szakasz akár 9 órát is jelenthet, mivel a homokban nem tudunk nagyobb végsebességet elérni. Ez egyfelől valamennyire biztonságosabb, mint az óránkénti 200 kilométeres száguldás, de több munkával jár, s az sem mindegy, milyen a tengerszint feletti magasság. Mivel az én motorom még karburátoros, ilyenkor mindjárt fulladozni kezd. Bevallom, én az amolyan „vajdasági” terepet szeretem, ezért Argentína felelt meg a legjobban, ahol lehetett száguldozni, mert nem süllyedt el a motor, s aránylag járható utak voltak. A dűnékben nagyon kell vigyázni, hogy mind a két kerék lent legyen, mert nagyon könnyen el lehet akadni.

Ez a verseny mindig a legújabb fejlesztésű járműveket követeli meg, te viszont hetedik alkalommal indulsz ugyanazzal a járgánnyal. Hogyan sikerült felkészíteni most a motorodat?

A motorom olyan, amilyen. Egy 2011-es karburátoros KTM-ről van szó, amely mindig jól működött, idén is mindent kicseréltünk rajta, amit csak lehetett. Nem tudom, a rengeteg kuplungolás mellett hogyan tudom megőrizni a homokban, s az is számít majd, hogyan jár majd át a levegő a sivatagban, a motor mennyire tudja magát hűteni. Biztosan lesznek majd 40 fok feletti hőségek, s ilyenkor időnként le kell állni, de kontaktban hagyni a motort, hogy a ventilátor működjön. Volt már olyan, hogy egyszerűen felrottyant alattam, annyira lehajtottam.

Régi csapattársaid közül többen is ott lesznek, például a szlovén Simon Marčić és a romániai Gyenes Emánuel is, valamennyien a te kategóriádban indulnak, tehát nem lesz szerelőjük. Megbeszéltetek-e valamilyen taktikát?

Különösebb taktikánk nincs. Én mindig azt néztem, hogy célba érjek, most is az a cél, mert komoly navigációs feladatok lesznek az idén, hiszen a homokban nincsenek utak, nem ismered a dűnéket. Emánuel nyomni fogja, mert meg szeretné nyerni ezt a kategóriát, és Marčić sem fogja majd vissza magát, bár ő nagyon hangulatember. Mani sokkal komolyabb versenyző, de ha bajban leszünk, biztosan megállunk egymásnak.

2018-ban megkaptad a Dakar legendáinak kijáró elismerést, mivel tíz alkalommal teljesítetted a ralit. Ez egy igen előkelő klub. Mi motivál még? Nem gondolkodtál másfajta járművön?

Ez az idei is nagy váltás, nagy kihívás. Hogy a jövőben hogy lesz, azon még nem gondolkodok. Az biztos, ha lenne nagyon komoly támogatói háttér, simán átülnék egy négykerekűbe. Az sem könnyebb, főleg nekem nem, hiszen alapvetően motoros vagyok, mert az autó sokkal komolyabban el tud akadni, s ahhoz igazi csapatmunka kell.

A laikusok az idei verseny kapcsán vakargatták a fejüket, mert Argentínában és Bolíviában is nagyon népszerű volt ez a rali, milliók kísérték, de idén csak Peru vállalta a szervezést. Te bennfentesként mégiscsak többet tudsz arról, miért is történt mindez így…

Bolívia például azért hátrált ki, mert Evo Morales elnök 6 millió euróval támogatta a versenyt, s ez a szegény lakosságnak nagyon nem tetszett. Tüntetések voltak, s a köztársasági elnök kihátrált. Szerintem valamilyen szinten az argentinoknak is elegük lett belőlünk, így Peru maradt, amely még mindig finanszírozni tudja az egészet. Dél-Amerikában nyilván ez az utolsó Dakar-rali, több helyről hallottam, hogy vissza akarják tenni Afrikába. Ezzel kapcsolatban már több országgal tárgyalnak a szervezők, Afrikával viszont az a gond, hogy ott nagyon rossz a közbiztonság.

Afrikában viszont még nem versenyeztél. Ha átviszik, ez azt jelenti, hogy Saghmeister Gábor a jövőben is indul a Dakaron?

Előre nem gondolkodok, most ez az idei fontos. Az afrikai indulás nem csak tőlem függ, én is a 48. életévemet taposom, mindenem fáj. Ha az egészségem megengedi, és továbbra is lesznek támogatóim, az is bennem lehet.

Versenyzés szempontjából nagy a tapasztalatod, de szerelőként még nem kellett bizonyítanod. Vettél-e „tanfolyamot” szerelésből?

Nem volt időm különösebben. Végül is nekem szerelő a szakmám, de nem dolgoztam benne. Fogalmam van róla, hiszen régebben sokat szereltem a motorjaimat, tehát a külső szereléseket el tudom végezni, de a nagy bajokkal gond lehet, például egy főtengelycserénél.

Tíz szakasz lesz most. Biztosan átnézted az útvonalat. Melyik lesz a kritikus?

Elárulok egy titkot: egy Dakar-motoros úgy nézi az egészet, ha a kamionosok és az autósok is ugyanolyan útvonalon haladnak, akkor járható a szakasz. Ezúttal nyolc ilyen szakasz lesz. Sok mindentől függ: a napi hőmérséklettől, a tereptől, a motortól…

Nem mondjuk azt, hogy kéz- és lábtörést, mert tavaly is egy kellemetlen térdsérüléssel fejezted be a Dakart. Idén sérülésmentes versenyzést kívánunk, jó szerelést és célba érést!

Köszönöm, így legyen!

A 2019-es Dakar-rali útvonala

1. szakasz (január 7.): Lima–Pisco (331 km/84 km)

2. szakasz (január 8.): Pisco–San Juan de Marcona (553 km/342 km)

3. szakasz (január 9.): San Juan de Marcona–Arequipa (798 km/331 km)

4. szakasz (január 10.): Arequipa–Tacna (kamionok és autók, 511 km/351 km), Arequipa–Moquegua (motorok és quadok, 664 km/351 km)

5. szakasz (január 11.): Tacna–Arequipa (kamionok és autók, 776 km/345 km), Moquegua–Arequipa (motorok és quadok, 714 km/450 km)

Január 12. – pihenőnap

6. szakasz (január 13.): Arequipa–San Juan de Marcona (810–838 km/290–317 km)

7. szakasz (január 14.): San Juan de Marcona–San Juan de Marcona (387 km/323 km)

8. szakasz (január 15.): San Juan de Marcona–Pisco (575 km/360 km)

9. szakasz (január 16.): Pisco–Pisco (407–409 km/311–313 km)

10. szakasz (január 17.): Pisco–Lima (359 km/112 km)