Elégségesek-e még az apró lépések?

Szögi Csaba

2018. szeptember 25., 16:23 >> 2018. október 5., 14:45

Kommentek száma 0  A cikkhez tartozik képgaléria  Megjelent nyomtatásban

Az európai autómentes nap jelentősége a környezettudatosságra szoktatásban

Hogy miért idegenkedek alapvetően a gépjárművektől? Nagy sora van annak; de talán először is kanyarodjunk vissza a gyerekkoromba, amiből kiderül, én mért nem rendelkezem semmiféle jogosítvánnyal és nem is tudok például gépkocsit vezetni. 12–13 éves lehettem, amikor az öregem megpróbált beavatni a motorozás rejtelmeibe az öreg APN 4-es segítségével. A közeli csatorna partján folyt a „tanfolyam”, és kezdetben alakulgatott is a dolog – csak a kuplungolással gyűlt meg a bajom minduntalan. Hogy igen csekély eséllyel nyerhetnék felvételt a Hells Angels gárdájába, az akkor bizonyosodott be végképp, amikor egyszer türelmemet veszítve villámgyorsan kiengedtem a kuplungot, majd ugyanazzal a lendülettel csutkára ráadtam a gázt: az „instruktor” a csomagtartón ült, a járgány a hátsó kerekére ágaskodott, mi pedig elkezdtünk a csatorna felé száguldani. Az öregemnek volt annyi lélekjelenléte, hogy leugrott, a motort pedig, a csomagtartónál megemelve, a poros útra irányította. Ennyi a sofőri „karrierem” rövid története.

Pedig imádom a száguldást! De az emberléptékűt; egy jó bringával, például a hegyvidéken, a szerpentineken lefelé suhanva, ugyanakkor a síkságon is, amibe beleizzadsz ugyan, de ezerszeresen megéri! Adrenalinlöket, felszabadultság- és abszolút szabadságérzés, ha többhetes túrákra mész új tájakat felfedezni, akkor hatalmas buli és kaland is – arról már nem is beszélve, mennyire egészséges... Hogy milyen okokból imádom a kerékpárt, azt sokkal hosszabban tartana elmesélni, mint azt, hogy a gépjárműveket miért nem. Ellenben a témánk ezúttal az (európai) autómentes nap, melyet első ízben Franciaországban tartottak meg 1998-ban az egész ország területén, 2002-ben pedig több mint 1000 európai városra kiterjedő esemény lett, és legkevesebb 100 millió lakost érintett.

(Illusztráció – yandex.ru)

„Az európai autómentes nap egy 1998 óta minden évben szeptember 22-én megtartott – a társadalom környezettudatosságát erősíteni hivatott – rendezvénysorozat, amely fel kívánja hívni a városlakók és a városvezetés figyelmét: a megnövekedett autóforgalom okozta környezeti, baleseti és városképi problémákra; a közlekedési mód felelősségteljes megválasztására; a fenntartható, környezet- és emberbarát városi közlekedés előnyeire; a közösségi, a kerékpáros és a gyalogos közlekedés fejlesztésének szükségességére” – olvashatjuk róla a Wikipédián. Ami engem illet, a közlekedésről vallott nézeteim meglehetősen radikálisak.

Amit a nejlonszatyrok megfizettetéséről nemrégiben írtam, hogy az intézkedés porhintésgyanús – bár kétségkívül hasznos lenne a visszaszorításuk –, az a gépjárművek okozta problémákat tekintve egyáltalán nem érvényes! Mint tudjuk, az ipar és a mezőgazdaság mellett a közlekedés a „nagy triász” harmadik tagja, mely a legnagyobb mértékben szennyezi környezetünket. És mint fentebb említettem, akár a másik kettő esetében, itt is radikális változtatásokra lenne szükség. Az emberiség nem fér a bőrébe, egyre többet szeretne – illetve kényszerül – eljutni A-ból B-be, majd C-be vagy vissza. Ha ebben a pillanatban minden érintettet tömegközlekedésre kényszerítenénk, nyilván kitörne a pánik és a káosz... hosszú távon viszont természetesen megvalósítható lenne, addig pedig ott lennének az alternatív üzemanyagok. Néhány máris elérhető, „városi legendák” pedig egyebekről is mesélnek. Ám amíg a nafta rendelkezésre áll – a talajban egyre kevesebb, hála érte, a tartalékok azonban annál tetemesebbek –, addig az olajlobbi kiüthetetlen: hatalmas fekete pont a profitorientált társadalomnak. Fenntarthatóság? Felejtsd el. Azon majd a mai kultúra elszenesedett romjain fog talán elkezdeni komolyabban töprengeni a megmaradt maroknyi emberiség.

A kínai bölcsnek el sem kell hagynia szobáját, hogy megtapasztalja a világot. Nem sietni sehová, nem gyötrődni az élet gondjain, élni egyszerűen, mint az égnek madarai, ahogyan az assisi szent tanította. Képteleneknek tűnünk ezekre az idilli magatartásformákra már nagyon régen. Ehelyett, amikor nagy ritkán gépkocsiba vagy autóbuszba szállok, a szélvédőn keresztül az óriási reklámtáblákat bámulom, melyek az autópályát szegélyezik, eltakarva az általa elcsúfított tájat. Amikor nagyvároshoz érünk, már nem biztos, hogy hozzájukig is ellátok, a szmogfelhő mindent elborít.

Az autómentes nap évenkénti megszervezését természetesen nagy örömmel üdvözlöm. Bízzunk benne, hogy egyre több szemet fog felnyitni, aztán apró lépésekben el tudunk majd jutni egy környezetileg (is) élhetőbb világ megteremtéséig. De ha az őszinte véleményem érdekel, igenis nagy lépésekre lenne immár szükségünk, ehhez pedig egy teljes, nyitott szemmel járó, környezettudatos és felelős, különösen leleményes generáció színre lépésére, hogy azt az élhető világot minél gyorsabban létrehozza; mert félek, már tegnap is túlságosan késő volt hozzáfogni.


Mielőtt hozzászólna a cikkhez, kérjük olvassa el a moderálási alapelvet!

! Hozzászóláshoz be kell jelentkeznie:
Facebook belépés
Listázás:

  • HETI ROVATOK
  • Kerekeken
  • Napsugár
  • Nyugdíjasok oldala
  • Vonalkód
  • MELLÉKLETEK
  • Sportvilág
  • Üveggolyó
  • Magvető
  • Képes Ifjúság
  • Tarka Világ
  • Kilátó
  • Hétvége