Malomotthon

A hét végén véget ér az idei Malomfesztivál. Az öt év kis jubileumnak számít, de ehhez képest nagy lépést tettek a szervezők annak érdekében, hogy az oromi szélmalom és környéke – amelyet ők hoztak vissza a köztudatba a Malomfesztivállal –, bővüljön, épüljön, szépüljön.

Amikor a hét elején kinn jártam a helyszínen, be kell vallanom, kicsit megijedtem a nagy építkezésektől, a fesztivál családias hangulatát féltettem, mint sokan mások. Mostanra azonban már kiderült, hogy alaptalan volt a félelmem. Az épületek szépek, környezetbe illőek és hasznosak, és most is a helyszín alaphangulatát a fesztiváli dekoráció adja meg, ami minden évben más. Izgalmas és kivételes.

Oláh Dóra grafikusművész vezetésével idén 22-en dolgoztak azon, hogy a fesztivál minden szegletét kellemessé, egyedivé, érdekessé tegyék. Nem lehet nem észrevenni, hogy milyen sok odafigyeléssel és mekkora munkával készül ez a dekoráció.

Oláh Dóra ottjártamkor a leánykoszorú közepén ült és dolgozott. Akkor már minden bizonnyal fejben megvolt a megoldások nagy része, egy része a dekorációnak pedig menet közben alakult. Dórával a különleges hangulat megteremtésének mikéntjéről beszélgettem.

– Ami elsőként megfogott ebben a helyszínben, az a falusi világ. Megpróbáltam összekötni a városi embert a faluval, mégpedig úgy szerethetővé tenni a helyszínt, hogy otthonos, családias, de ugyanakkor valami különleges legyen. Természetes anyagokból dolgozunk, helyi anyagokat használunk fel, újrahasznosítunk és úgy illesztjük a dekorációt a környezetbe, hogy megmaradunk ennél a tanyasi világnál.

Az a tapasztalatom, hogy aki a városból kiszakadva ellátogat ide, az nem azt mondja, milyen koszos ez a szalmabála, én erre rá nem ülök, hanem azt: végre! Lehet szalmán ülni! Láttam már a televízióban, milyen izgalmas! – meséli Dóra, arcán egyfajta izgalmat látok az utolsó mondatoknál.

Az alapvető cél kellemessé, otthonossá tenni a fesztivál helyszínét, mondta. A korábbi években nagyon sok fiatal éppen azt emelte ki a Malomfesztivál kapcsán, hogy nincs hatalmas tömeg, kis fesztivál ugyan, de jó ebbe a művészi miliőbe kirándulni, ráadásul úgy, mintha a családtagjaival találkozna itt az ember, mintha haza jönne.

– A dekor-költségvetésünk szinte minimalizálva van azzal, hogy adományokból kapunk rengeteg ruhát, textilt, szövödéből már hulladéknak ítélt anyagokat, amiből mi kemény munkával és hosszú idő alatt, lelkes önkéntesekkel egy teljes dekort, teljes fesztiváldekort össze tudunk hozni. Itt nem az az első szempont, hogy ne költsünk rá pénzt, itt az az elsődleges szempont, hogy használjuk fel, ami már létezik, és adjunk neki egy új lehetőséget, egy új életet. Már csak az anyagoknak a beszerzése is nagy, kedves gesztus felénk, és mi próbálunk ebből a közösségi ügyből valamit visszaadni a fesztiválozóknak, akik aztán viszontláthatják a nagymama szőnyegét, a kimustrált szoknyájuk egy darabját a fesztiváli helyszínen – meséli Dóra, s mikor azt kérdezem, milyen reakciók voltak a fesztiváli dekorra az elmúlt években, ismét csillog a szeme, látszik, milyen jó érzés a munkájának gyümölcséről beszélgetni.

– Eddig csak különleges reakciókat kaptunk. Annyira különleges és annyira szokatlan ez, hogy egy fesztivál nem vásárolja vagy bérli a dekorációs elemeit. Ez egészen kicsi fesztiváloknál megszokott, ahol kicsi költségvetéssel dolgoznak, de egy több ezer fős rendezvényen meglehetősen ritka. Szerencsére van körülöttünk egy akkora közösség, hogy ez létre tud jönni. Minden kézműves és minden újrahasznosított. Ezen lepődik meg talán mindenki a legjobban, hogyan lehetséges, hogy minden egyes részletben ott van valaki – mondja Oláh Dóra grafikusművész, aki kétlaki életet él, Magyarkanizsán és Budapesten is otthon van.

Ha a Malomfesztiválra készülni kell, akkor hazaköltözik és napi sok-sok óra hosszat dolgozik azon, hogy arculata legyen a Malomfesztiválnak, hogy aki ide egyszer eljön, annak megjegyezhető legyen ez a helyszín: a szélmalom meg a környéke, amit különleges dekorációs elemeivel felerősít, felejthetetlenné varázsol.

Idén – a kivételes dekoráción túl – nagy építkezések zajlottak. Épült egy kemence, mellette három üstnek helye, a vegetáriánusoknak, a vegánoknak és a húsevőknek, meg egy rakott tűzhely is. Horváth Lehel építőmérnök vezetésével sárból, szalmából, használt téglából kerekedett ki az építmény. A fesztiváli konyha. Készült egy csűr is, amelynek alapanyaga szintén újrahasznosított, az egykori Etnocamptól kapták, de új életet leheltek a használt gerendákba, és vizesblokk is épült. Nem is tudok még egy olyan fesztivált, amely mindössze öt év alatt ennyit fejlődött. Asztalos Kristóf, a Malomfesztivál egyik ötletgazdája (másik: testvére, Asztalos Erika) szerényen csak annyit mondott, fél évtizeddel ezelőtt a családja ácsolta az első színpadot, most meg jönnek az önkéntesek, hogy szebbé tegyék a szélmalom környékét. Szeretnek az emberek itt lenni.

Az elmúlt években naponta 2000-en látogattak ki a fesztiválra. Az idei számadás még nem készülhetett el, de bizonyára megdőlnek a rekordok, hiszen nagyon sokan a szabadságukat is erre a dátumra időzítették, hogy ne maradjanak ki semmiből.