A Zenta Asztaliteniszklub háza tájáról az elmúlt időszakban vészjósló hírek érkeztek, a 2000-es években a női bajnokságban sokáig egyeduralkodó sportklub hosszú ideje anyagi problémákkal küszködik, tavaly pedig csak a „hazatérő” játékosoknak köszönhetően tudták a legmagasabb szinten folytatni a versenyzést. A 2018/2019-es szezon előtt szintén sok a kérdőjel, ezért Mellik Zoltán vezetőedzőt kérdeztük a jelenlegi helyzetről és a jövőbeli tervekről.
• Nemrégen a vezetőséggel egy megbeszélést hívtatok össze, amelyen a férfi és a női játékosok is részt vettek. Miért volt szükség minderre?
– A gyűlést azért tartottuk meg, mert olyan helyzetbe kerültünk, amilyenben még soha nem voltunk. A fiúcsapat ténykedése, illetve az, hogy melyik ligában játszanak, korábban is felmerült, de a többszörös országos bajnok lánycsapatunknál nem volt kérdés, hogy csakis a Szuperliga jöhet szóba. Mindig volt egy utánpótlásbázisunk, amelyből nemcsak a következő szezon csapatát tudtuk felállítani, hanem 5-6 évre előre terveztünk. Most az egész ország helyzetéből kiindulva oda jutottunk, hogy gyakorlatilag alig akad gyerek, akivel foglalkozni tudnánk, ráadásul van egy hatalmas űr a mostani felnőttcsapat és a következő generáció között, ők az általános iskola felső osztályait kezdik, vagy épp ott tanulnak. Jelenleg az a cél, hogy bennmaradjunk a női Szuperligában, minimalizálni kell a veszteségeinket, hogy a jövő nemzedéke itt versenyezhessen. Tavaly épp ezért ragadtuk meg az alkalmat, hogy az egyetemről visszatérő Gyurcsik Alízt és Tóth Évát hazahívjuk, de sajnos azok a szervezetek és a személyek, akik megígérték a támogatást, nem teljesítették az ösztöndíjak folyósítását, így pedig nem tudunk dolgozni.
• Kizárólag az anyagi problémák okolhatóak a jelenlegi helyzetért?
– Ezt így konkrétan nem lehet mondani, mert nem csak Zentán, Szerbiában, de én úgy látom, hogy egész Európában válságban van az asztalitenisz. Kétségkívül vannak társadalmi problémák, amelyek lokális szinten hatnak ránk. Minden tiszteletem és köszönetem a zentai önkormányzaté azért, hogy állják a pingpongklub fenntartásának költségeit, de azt hiszem, eljött az idő, hogy kimondjuk, mindez nem elég. Nem elég, mert nem tartják be az adott szavukat, hiába az ígéretek a sportszövetség részéről, nem sikerül megoldani a fennálló problémákat, mi pedig saját kezűleg nem tudjuk átugrani az akadályokat. Nehéz komoly keretet összeállítani, ha képtelenek vagyunk játékosokat igazolni, mert mindenki tisztában van azzal, hogy pénzügyi problémákkal küszködünk. Az egész országban zentai nevelésű asztaliteniszezők játszanak, és komoly hatással vannak a bajnoki cím sorsának alakulására. Törökkanizsa meg tudja fizetni őket, Újvidéken megfizetik őket, még Niš is állja a költségeket, de Zentán erre nincs pénz.
• A felsorolt városokban korosztályos és felnőttversenyeken eredményes zentaiak alkotják a csapatok magját. Mi az oka annak, hogy ezek a játékosok elhagyják a nevelőegyesületüket?
– Mi soha senki elé nem állítottunk akadályt. A szerbiai pingpongban elérkezik egy pont, amikor a többre érdemes játékosok nem tudnak továbbfejlődni az országban, ez az eset állt fenn Erdélyi Szilvia vagy Fehér Gabriella klubváltásánál. Az is teljesen normális, hogy amikor valaki elköltözik, más klubba igazol, ahol ráadásul több pénzt kaphat. Ugyanakkor nagyon szomorú, hogy még feleannyit sem tudunk nekik biztosítani, amellyel talán itt tarthatnánk őket, hiszen mégiscsak nálunk nevelkedtek, a sportnak köszönhetően pedig megállták a helyüket az életben.
• Ha távolabbra tekintünk a zentai önkormányzatnál és a sportszövetségnél, még akkor is lennének helyi cégek, esetleg magánszemélyek, akik a klub mögé állhatnának, ahogyan ez megtörténik egyéb helyeken. Ezen a téren milyen próbálkozások voltak?
– A klub vezetőségével mi szinte mindenhol kopogtattunk. Senki se gondolja, hogy hatalmas összegekről van szó, ezek az ösztöndíjak a szerbiai átlagfizetések töredékét teszik ki. Voltak kísérletek, de mindenhonnan csak üres ígéreteket kaptunk. Egyszerűen nincs olyan vállalat vagy vállalkozó, aki mögénk állna, és azt mondaná: ha mindenhol zentaiak vannak, akkor játsszanak Zentán is! Eddig futószalagon termeltük a játékosokat, ez most megszakadt, és várnunk kell pár évet, míg visszatérünk a normális kerékvágásba, ha egyáltalán sikerül. Számomra az is felfoghatatlan, hogy a Zenta község fejlesztési stratégiájában szereplő összeg, amelyet a sport népszerűsítésére szántak, arra sem elég, hogy az iskolákból akár csak egy gyerek bejönne a pingpongklubba, mert a tornatanára biztatta a testmozgásra. Erre legutóbb talán Bognár András idején volt példa, őt pedig még tanár néptársnak szólította mindenki.
• Mindezen körülményeket figyelembe véve, hogyan fog felállni a 2018/2019-es szezonban a férfi- és a női csapat?
– Egyelőre marad a régi felállás, de a helyzet könnyen kilátástalanná válhat. A jövő évi női csapatot Gyurcsik Alíz, Tóth Éva, Mirković Barlog Brigitta és Veréb Xénia alkotják, legalábbis a szezon első felében. Ezenfelül regisztráljuk a jelenleg legidősebb utánpótlás-generáció egy-két képviselőjét is. Figyelembe kell venni, hogy a megélhetésük érdekében a felnőtt játékosok Magyarországra, esetleg más országba költöznek, csak azokon a mérkőzéseken vesznek részt, amelyeken a közvetlen riválisainkkal csapunk össze, ahol a bennmaradás lehet a tét. A férfiaknál a meglévő magra támaszkodhatunk, akik mindig segítőkészek maradtak, a munkaidejük leteltével járnak be edzésekre, játszanak a ligában, mindezt teljesen ingyen. Tavaly elindítottunk egy rekreációs bajnokságot, ahova a környékbeli települések együttesei neveztek, a férficsapat pedig egy szinttel feljebb fog versenyezni.
• Ahhoz, hogy az utánpótlásnál ne forduljon elő még egyszer egy ilyen, többéves kiesés, mit terveztek tenni? A Pöttömsport elnevezésű programot folytatjátok?
– A Pöttömsport megmarad, továbbra is megszervezzük ezt a sokszínű aktivitást a legkisebb gyerekeknek, de idén valószínűleg már jóval korábban belevágunk a népszerűsítésbe, és nem várjuk meg a zentai sportnapot, amikor minden ágazat bemutatót tart. Amennyiben indul kezdőcsoport, a kérdés inkább az lesz, hogy ki fogja őket bevezetni a pingpong rejtelmeibe, mert egy edzővel ezt nem tudjuk megoldani. A női felnőttcsapat játékosa, Tóth Éva elvállalta a feladatot, de kérdés, hogy az anyagiak hiányában meddig tudjuk fenntartani ezt az állapotot.
Az interjút követően megszólaltattuk Herédi Krisztián klubelnököt is, aki megerősítette Mellik mondandóját, valamint kitért arra is, hogy az önkormányzattal való kapcsolatuk valóban nem úgy alakul, ahogyan azt eltervezték. A helyi cégek közül a Rasco-Tampot nevezte meg, amely támogatni próbálta a klubot, de az ígért szponzorációnak csak az első részletét küldték el, a Tisza Automotive vállalatával pedig nem tudtak megegyezni a tárgyalások során. Az elmúlt években megszokott határokon átnyúló IPA-pályázatot legutóbb nem ítélhették számukra, mert sportkategóriában nem jelentették meg. Herédi Szerbiában és Magyarországon egyaránt érdeklődött különféle alapítványoknál, államszerveknél, de a legtöbb helyről elutasító választ kaptak. Rövid távon a nőknél a cél az, hogy bennmaradjanak a Szuperligában, hosszú távon pedig mindenképpen a zentai klub túlélése lenne az ideális.
