2021. május 11., kedd

Vadászat vaktölténnyel

Kereszttűzben az eltitkolt vagyon – ezzel a zengzetes címmel adja olvasói tudtára az egyik, nem túl nagy jelentőségű napilap, hogy az állami szervek hamarosan(?) akcióba lendülnek annak érdekében, hogy felfedjék az eltitkolt, nem ritkán meglehetősen vitás (vagy éppen gyanús) körülmények között megszerzett javak eredetét.

Az elképzelés szerint párhuzamba állítják a célszemélyek legális keresetét és az ismert kiadásaikat. Ha, ugyanis valaki terepjáróval vagy más „országúti cirkálóval” közlekedik, minden évben egzotikus, mondén helyen nyaral és telel, viszont a vagyonbevallása alapján lényegében szociális segélyből él, akkor alapos okot szolgáltat az ilyen életmód hátterének jogi felderítésére.

Az egész akció levezetésére elvileg minden lehetőség adva van, hiszen az Adóeljárásokról szóló törvény lehetővé teszi az alapos vizsgálatokat is. A gyakorlatban azonban merőben más a helyzet. Az adóhivatal ugyanis a jelen állapotában káderek szempontjából, s ennél fogva szakmailag sincs maradéktalanul felkészítve erre. A vizsgálódásra megjelölt személyek jövedelmével és költekező magatartásával kapcsolatban ugyanis meglehetősen alapos és részletes, de akár azt is mondhatjuk, hogy sziszifuszi munkára van szükség. Az ilyen elemzéseket ugyanis nem lehet két-három nap alatt elvégezni, hiszen a „gyanúsítottak” számára biztosítani kell az „ártatlanságukat” bizonyító dokumentumok beszerzését.

Ha az ország vezetése valóban végére akar járni a dolognak, elsősorban politikai akaratra van szükség. Arról nem is szólva, hogy a hatályos törvények szellemében mindenkinek egyformának kell lennie, tekintet nélkül arra, hogy esetleg milyen politikai vagy államigazgatási tisztséget tölt be. Ha ezt sikerülne biztosítani, akkor senki sem hivatkozhatna arra, hogy az igen nagy értékű lakását a feleségének külföldön élő nagynénje által nyújtott ajándékból vásárolta. Vagy ha igen, akkor azt jogilag elfogadható okirattal lenne köteles bizonyítani.

A félreértések elkerülése végett azt sem szabad szó nélkül hagyni, hogy jeles, nemzetközileg elismert szakemberek, nevezetesen a Nemzetközi Valutaalap képviselői is nemrég megdicsérték a szerbiai adóhivatalt, de azt is leszögezték, hogy a szóban forgó állami szerv egymagában nem sokat tehet. Igen jelentős támogatást kell kapnia a legmagasabb szintről is.

A nagy lábon élők vagyoni helyzetének ellenőrzése annál inkább szükséges volna, mert ha Belgrád valóban jogállammá akarja tenni Szerbiát, komolyan kell foglalkoznia a pénzmosás problémájával. Tény, hogy már jó ideje senki sem állíthat be a bankba egy táska pénzzel, például több millió dollárral anélkül, hogy ne igazolná a hatalmas összeg eredetét. Azt ugyanis nehéz lenne állítani, hogy Szerbiában nem történik bűnös forrásokból származó pénzeknek a legalizálása, hiszen az adóhivatal szakemberei tavaly több mint ezerötszáz bűnvádi feljelentést tettek. Ennek következményeként a rendőrség 116 egyént őrizetbe is vett, valamint felfedett 129 fantom céget és „pénzmosodát”.

Az eddig, főleg a tavaly elért eredmények ellenére, mégsem lehetünk túlságosan derűlátóak. Ennek magyarázata abban a tényben keresendő, hogy immár húsz éve „tart” a jogtalanul meggazdagodottak és gyanús eredetű pénzekből igen jól élő nábobok (meglehetősen) foghíjas ellenőrzése, de még korántsem közelít a végső kimenetelhez, vagyis a jelenség felszámolásához. És nem is várható komolyabb áttörés mindaddig, amíg az érintett egyének – politikai és egyéb összeköttetéseik révén – úgyszólván érinthetetlenek. És ez felveti a politikummal való összefonódás gyanúját is.

Tehát amíg a politikai vezetés nem önt tiszta vizet a pohárba, a sokszor beharangozott „vadászat” csak vaktölténnyel fog történni.