A szabadkai Priboj István neve ismerősen cseng a sportkedvelők fülében. Az idén 75 éves nyugalmazott testnevelő tanár versenyszerűen úszott, vízilabdázott, jégkorongozott, könnyűbúvárkodott, de nem volt idegen tőle a síelés sem, sőt sportpályafutása lezárása után az említett sportágakban, plusz még labdarúgásban, bíráskodott is. A civil foglalkozása is a sporthoz kapcsolódott, hiszen évtizedekig testnevelő tanárként tevékenykedett. Ma is úszik, a szerbiai hosszútávúszó-kupa állomásainak rendszeres indulója, emellett nyáron részt vett a balatonfüredi masters úszó-világbajnokságon is.
– Sportcsaládba születtem, ahol mindenki szerette a sportot, az egészségápolást. Édesapám labdarúgó-játékvezetőként tevékenykedett, mindkét bátyám és nővérem pedig versenyszerűen úszott. Mindig a vízhez vonzódtunk, akár cseppfolyós, akár szilárd állapotában, hiszen az úszás és a vízilabda mellett jégkorongoztunk előbb a Palicsi-tavon, majd a műjégpályán. Szabadkán a Priboj és a Ladócki család a legismertebb a sport terén, hiszen mindkét család tagjai benne voltak a sportban, az ő és mi családunk tagjai is testnevelő tanári oklevelet szereztek. Szinte nincs is olyan szabadkai, akit nem valamelyik Ladócki vagy Priboj tanított testnevelésre – mondta Priboj István.
Ahogy fogalmazott, az úszás vele együtt született. Pionír korában vajdasági és szerbiai bajnoki címet nyert, az ifik között negyedik volt a nagy Jugoszláviában, de a felnőttek között is szerzett első helyet. A jugoszláv bajnokságon orientációs és ügyességi búvárkodásban Bence Lászlóval a kiváló 12. helyet érték el az akkori országban.
Testvéreit követve ő is testnevelői pályára lépett. Belgrádban, a Testnevelési Főiskolán végzett, majd Szabadkán kapott állást. Több iskolában dolgozott, leghosszabb ideig a Bosa Milićević Közgazdasági Középiskolában. A tornaórát mindig igyekezett minél érdekesebbé és élvezhetőbbé tenni, hogy a gyerekek ne kötelezettségként tekintsenek rá, hanem élvezzék az óra minden percét. Meggyőződése szerint a sportot nem muszájból kell csinálni, hanem egészségünk ápolása érdekében.
Sportpályafutása lezárását követően is a sportban maradt, hiszen több sportágban is fújta a sípot. Úszásban a jugoszláv ifjúsági bajnokságon volt főbíró, vízilabdában a II. szövetségi ligában bíráskodott, télen síoktatóként is tevékenykedett, jégkorong-játékvezetőként pedig közreműködött az 1984-es szarajevói téli olimpián működött.
Ma rendszeres résztvevője az országos hosszútávúszó-kupa versenyeinek, idén 14 maratonon állt rajthoz, és mindegyiket sikeresen végig is úszta.
– A hosszútávúszásra orvosi tanácsra tértem át. Rövidtávokon apait-anyait bele kell adni, ha eredményt szeretnénk elérni, hosszútávon pedig az ember úgy osztja be az erejét, ahogy neki a legmegfelelőbb. Egyre népszerűbb ez a sportág, több helyszín is fel szeretne iratkozni a szervezők közé, a versenynaptárban azonban már nincs több hely, hiszen a nyár elejétől a végéig tele vagyunk versenyekkel. Legnehezebb a belgrádi Ada Međicén, a Száván megtartott futam volt, ahol a szigetet megkerülve, az 5 km-es távból 2,5 km-en keresztül a víz folyásával szemben kellett úszni – mondta Priboj, aki az összes hazai versenyen a Spartacus színeiben indul.
A balatonfüredi masters világbajnokságtól előzetesen tartott egy kicsit, hiszen nem tudta, hogy a nemzetközi mezőnyben hova sorolhatja magát.
– Kicsit tartottam a vb-től, nehogy utolsó legyek, hiszen ilyen rangos mezőnyben még sohasem indultam. Ötvennégyen indultunk el, én pedig a 75–80 évesek mezőnyében a 13. helyen értem célba a 3 km-es távon. Nálam boldogabb ember akkor nem volt a földkerekségen. Itthon általában száz úszó közül a 60. hely körül végzek az összes korosztályú versenyzőt tekintve, Balatonfüreden pedig a hozzám hasonló korúak között értem el a 13. helyet. A feltételek nem voltak éppen optimálisak, mivel erős szélben, félméteres hullámok között szeltük a habokat, egyszer jobbról, másszor balról kaptuk a hullámokat. Jövőre a szlovéniai Kranjban tartják a masters Európa-bajnokságot, a Bledi-tó pedig a hosszútávúszó-versenyeknek ad otthont. Bátran fogok rajthoz állni, hiszen tudom, hogy a középmezőnyhöz tartozom. Előfordulhat, hogy rövidtávon is elindulok. Emellett természetesen jövőre is részt veszek a hazai hosszútávúszó-kupa versenyein – mondta.
Az úszást mindenkinek javasolja – kortól függetlenül –, hiszen a vízben való mozgás által nincs megterhelve a szervezet, a rendszeres edzésnek egészségmegőrző szerepe van. Elmondása szerint az egészségápolás sem olcsó, de betegség esetén az orvosságok és a kórházi kezelés még ennél is többe kerül. Az embernek tennie kell egészsége megőrzéséért, nem lehet mindent a sorstól várni. Az úszás mellett egy hosszú séta, kocogás és kerékpározás is jó hatással van a szervezetre, a lényeg, hogy mindenki mozogjon naponta valamennyit.
