2024. május 14., kedd

Kézimunkák szerelmese

A zentai Fényszárosi Julianna nélkül nem múlhat el hagyományápoló rendezvény

A különböző fesztiválokon, főzőversenyeken, aratóünnepek alkalmával sokan megcsodálhatták már a zentai Fényszárosi Julianna kézimunkáit, ezúttal az Ilonafalván (Zimonić) megtartott VI. Juhászok és mezőgazdasági termelők találkozóján állította ki munkáit.

Idestova száz éve készült ez a díszes párnahuzat, mutatja Julis néni a kézimunkáival feldíszített sátorban (kép: Gergely József)

Idestova száz éve készült ez a díszes párnahuzat, mutatja Julis néni a kézimunkáival feldíszített sátorban (kép: Gergely József)

– Fontosnak tartom a hagyományápolást, a földműveléshez és állattartáshoz nagyon sok hagyomány, esemény kapcsolódik, amelyek valamikor meghatározták a mindennapjainkat. Sajnos idővel a néphagyományok egy része elhalványult, de az olyan fesztiválok és rendezvények, mint amilyen a kézi aratás, a birkanyírás vagy a kukoricatörés, még felelevenítik. Külön öröm látni a népviseletbe, a kézimunkázó asszonyok százainak szorgalmas munkájával készülő hímzett ruhákba öltözött néptáncosok, népdalénekesek fellépését a szemléken.

Amíg erővel bírom, rendszeresen eljárok a hagyományápoló rendezvényekre, ki szoktam állítani a kézimunkáimat a Tisza menti fesztiválokon, aratóünnepségeken, főzőversenyeken, a népi szokásokat, a hagyományainkat felelevenítő eseményeken. Mindenhová a saját kézimunkáimat viszem és állítom közszemlére. Nem eladásra készítettem ezeket a hímzéseket, varrottasokat, csakis a saját szórakozásomra, a szabadidő hasznos eltöltésének az eredményei láthatók a sátramban. Sajnos már az ujjaim nem nagyon akarnak engedelmeskedni, a tűt nehezen tudom megfogni, ezért mostanság már kevesebbet kézimunkázok, de a meglévőket minden fesztivál vagy kiállítás után kimosom, kivasalom és elteszem.

A sógornőm kint volt Németországban, néhányszor vitt ki a kézimunkáim közül, és elég jó áron sikerült eladnia, de olyan sok óra munka van ezekben a hímzésekben, hogy azt nem lehet megfizettetni valós áron. Még anyám fehér hímzéseit is őrzöm, ezek még a múlt század harmincas éveiből valók. Minden darabot megbecsülök és megőrzök, a gyerekeim számára tartogatom őket, remélem, hogy ők is tovább őrzik majd a családi kézimunkákat, és talán egyszer, ha ők is nyugdíjasok lesznek, még lehet, hogy megpróbálják a kézimunkázás valamelyik formáját – mondta Julis néni, aki az ilonafalvi fesztiválon gyöngytyúkból főzött. Az ízletes bográcsos levest a benne főtt húsokkal a gyerekei és unokái fogyasztották el, a leves mellé azért került még birkapörkölt is.