A citeramozgalom színe-java találkozott szombaton a 13. Szilasi Napon. A muzslyai Petőfi Sándor MME nagytermében huszonöt vajdasági citerazenekar, citerakettős és szólista lépett fel. A rendezvény Fehér Ferenc: Apám citerája című versével kezdődött – Nagy Aurea tolmácsolásában, Lele József citerakísérete mellett.
A muzslyai citerazenekar és a vegyeskórus (kép: Kecskés István)
A megnyitón felolvasták Dudás Károlynak, a VMMSZ elnökének köszöntőlevelét. A vajdasági citerások legnagyobb évi találkozóját pedig Pirityiné Szabó Judit, a magyar Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának kapcsolattartási főosztályvezetője nyitotta meg. Világhírű zeneszerzőnk, népzenekutatónk, Bartók Béla szavaival köszöntötte az egybegyűlteket.
– A citeraszó, amit Bartók Béla természeti tüneménynek nevezett, Fehér Ferenc imént hallott versében a szél fújta nyáréji búza zengéséhez és kasza pengéséhez hasonlított, minden emberi érzés kifejezésére alkalmas. Magában hordozza őseink örökségét, a mi, saját gondolatainkat, nemzeti összetartozásunkat és egyedi érzelemvilágunkat egyaránt. A népzenébe nyíló távlatokban benne rejlik a magyar ember lelkisége, élete és a világhoz való viszonyulása. Tűz és méltóság. Érzelem és erő. Hagyomány és megújulás. Talán éppen ezért történhetett meg, hogy Szilasi Mihálynak az első, az Újvidéki Rádióban elhangzott, sajátos sánta ütemű játékát követően már rendszeresen lehetett hallgatni a rádió hullámhosszán a citerazenét. Szilasi Mihály és az Újvidéki Rádió így járult hozzá, hogy a hatvanas évekre kihalni látszó hagyomány újraéledt. Nagy örömünkre népszerűsége azóta sem csökken. A mai nap és az itt jelenlévők is bizonyítják, hogy a citerázás továbbra is reneszánszát éli. A Nemzetpolitikai Államtitkárság a magyarság nemzeti öntudatának megtartásáért folytatott cselekvő erőket támogatva, fontosnak tartja – a Durindó és Gyöngyösbokréta rendezvényei mellett – a muzslyai Szilasi Nap sikerét, és minden, a magyar kultúrát gazdagító, építő kezdeményezést. Hálával tartozunk azért, hogy Bánság szívében és Délvidék-szerte szeretettel vannak népzenénk, magyar kultúránk kincsei iránt és éltetik azt. Ezáltal lehetünk mi mindannyian gazdagabbak – mondta Pirityiné Szabó Judit.
Pirityiné Szabó Judit: Köszönet a népzenénk éltetőinek
Szilasi Mihály a vajdasági citerázás egyik úttörője, a muzslyai citerazenekar alapítója volt, aki egyedi játékával, az úgynevezett sánta-ütéssel hagyott magának emléket. Ezt a hagyományt tőle tanulta meg és ápolja tovább Lele József, muzslyai citeraszólista és citeraoktató. Mint mondja a „sánta-ütést” azzal lehet összehasonlítani, mint amikor a sánta ember táncol és billeg erre-arra
Borsi Ferenc, az Óbudai Népzenei Iskola citeraoktatója és a találkozó rendszeres fellépője szerint a Szilasi Nap valójában a Durindó eredeti ötletét viszi tovább, amit azzal a céllal indítottak útjára Pacséron, hogy a vajdasági citerások találkozhassanak. Később bővült népzenei fesztivállá. A Szilasi Nap révén pedig – immár tizenhárom éve – Muzslya a vajdasági citerásoknak a zarándokhelye.
A citerások találkozóján bemutatták azt a 99 dalt tartalmazó gyűjteményt, amelynek a kezdeményezője Bodor Anikó volt és Borsi Ferenc valósította meg. A hiánypótló kiadvány Bánát népzenei örökségéről tanúskodik. A gyűjteményben található daloknak több mint a fele most először került közlésre. Ez pedig arról tanúskodik, hogy a gazdag örökség koránt sincs még teljesen föltárva.
