2024. április 27., szombat

Várakozásban, vágyakozásban, nemcsak advent idején

A Nyitott ölelés projektum keretében létező topolyai megelőző iroda célkitűzéseivel, munkájával ismerkedtünk

Szerencsés, aki szereti és tiszteli az egyházi esztendőt és tartja magát a szentmise olvasmányainak rendjéhez. A hívő ember, karácsony közeledtével, a családi közösségéből szerzett pozitív életérzések mellett, töltekezhet még az egyházi gyülekezetek nyújtotta lélekemelő, belső nyugalmat árasztó hangulatából is. Ebből a közegből is erőt, reményt merítve, valahogy könnyebb lángra lobbantani az adventi koszorú gyertyáit is. Ez a szimbólum is segít a titok feltárásában, miért lett Isten emberré, kifejezve: várakozásban élünk. Az advent eljövetele új kezdetre figyelmeztet: Krisztus-követésében, a bűnbocsánat lehetőségében, folyamatosan mindent elölről kezdhetünk. Újból és újból, nap mint nap. A jelent bénító múltbéli terhek elrendezésének lehetőségével is élve. Az adventi időszak segíthet abban is, hogy a hívek hitében megelevenedjen az ún. második advent, a végső Krisztus-eljövetel. Olyan emberek is élnek azonban közösségünkben, akik testi vagy szellemi nehézségekkel, terhekkel bírva, azok következtében, nem tartoznak semmilyen csoporthoz, nem élnek társadalmi életet. Akik, jó esetben, kizárólag szeretteik körében élhették meg az adventi várakozás, vágyakozás élményét, izgalmát is. Mostanáig.

Karácsonyra várva – A december 17-ei ünnepi összejövetelen készült csoportkép (Szabó Anikó felvétele)

Karácsonyra várva – A december 17-ei ünnepi összejövetelen készült csoportkép (Szabó Anikó felvétele)

Egy újszerű szociális-védelmi szolgáltatásforma él ugyanis 2015 júliusától Topolya községben, amely az Open Arms StM, vagyis Nyitott ölelés elnevezést viseli. Az OTTHON Értelmi Fogyatékosokat Gondozó Intézet felhasználói életkörülményeinek javítása a közösségbe való bekacsolódás által Európai Uniós IPA-projektum keretében valósul meg, és olyan törekvéseket kíván megalapozni, erősíteni, hogy a szellemi fogyatékkal élőket is nagyobb mértékben és szélesebb körben lehessen bekapcsolni a közösségbe, továbbá fejleszteni. Mindezt kitagolás útján, továbbá prevenciós központ működtetésével. Szerbiában jelenleg 19 kitagolást irányzó projekt fut, de csak a Topolya községben kivitelezett rendelkezik megelőzést szolgáló vonzattal is, mely egy preventív iroda működtetésével, azon belül folyó műhelymunka-sorozat éltetésével végzi feladatát, éri el kitűzött céljait. A 2016 márciusáig élő projektnek hozzá kell járulnia az egyedül maradt és/vagy elöregedett fogyatékkal élők sürgős intézményes elhelyezésére vonatkozó kérelmek csökkenéséhez. Az ún. preventív irodában folyó foglalkozássorozat az érintettek képességeinek, tudásának növelését célozza, azt, hogy idővel, ismereteik révén saját magukat is el tudják majd látni, ezáltal önállóbb életet élve közösségükben. Sztánkó Zsuzsanna, Topolya és Kishegyes Község Szociális Központja igazgatójának vezetésével, Zorica Mastilović pszichológus, Dragana Pavićević pedagógus és Farkas Ármin szociális munkás, az iroda szakmunkatársai közreműködésével, immár kilencedik fejlesztő foglalkozását tartotta meg a napokban, december 17-én a preventív központ munkaközössége a Topolyai Vöröskereszt székházában, mely alkalmi összejövetelnek ünnepi jelleget, színezetet is biztosított a közös karácsonyvárás és ajándékozás. Topolya községből a helyiek mellett Bajsáról, Bácskossuthfalváról, Pacsérról és Krivajáról érkezik az a 12 felhasználó, kedvezményezett sérült, fogyatékkal élő felnőtt személy, többen családtagjaik kíséretében, akik esetében az érintettek jelezték a korábbi, szakemberek általi terepi felmérések alkalmával: igényelnék a központ szolgáltatásait.

Szépül a fenyő (Szabó Anikó felvétele)

Szépül a fenyő (Szabó Anikó felvétele)

- Mintegy 40 községbeli családot kerestünk fel ismertetőnkkel, ajánlatunkkal, ahol felnőtt korú, fogyatékkal élő személy él, közülük 12 család vesz részt rendszeresen műhelymunkáinkon. Szállításuk otthonaikból a topolyai helyszínre szervezett és térítménymentes. Szándékosan használtam a család kifejezést, ugyanis nemcsak a közvetlen felhasználóinkat, hanem azok családját, sőt bármely érdeklődőt szívesen látunk foglalkozásainkon. A műhelyek szakmai része arról szól, hogy a kedvezményezettek még vagy már meglévő kompetenciáit, tudását, képességeit megpróbáljuk olyan szintre emelni, hogy ne kerüljenek intézménybe. Sajnos, a fogyatékosokkal élő családok igen zártak, sokan közülük szociális körülmények között élők, akik saját jövedelmükből, saját forrásaikból nem is tudják megadni a fogyatékkal élő családtagnak azt, amire neki szüksége van. Sajnos azt kell mondnom, a szociális védelem törvénykezése az elmúlt időszakban már nem támogatja anyagi eszközökkel azt a családot, vagyis azt a családtagot, amely fogyatékkal élő. Korábban ápolási, gondozási díjat tudtunk jóváhagyni a köztársasági költségvetésből. Sajnálatos módon, mindez immár a múlté. A műhelymunkáinkba bekapcsolódó emberek életkora 20-tól 52 évesig terjedő, sajnos közöttük vannak olyanok, akik mostanáig sohasem, vagy esetleg csak édesanyai kísérettel mozdultak ki otthonról. Nagy sikerélményként könyveljük el azt is, hogy az egyik topolyai fiatalember, aki még soha nem engedte az édesanyja kezét, immár sokadik alkalommal nélküle is eltölt társaságunkban néhány órát. Több felhasználunk érkezik immár egymaga, egyre nyitottabbak, felszabadultabbak. Az önálló vagy némi támogatással megélt önállóbb élethez szükséges tudnivalókkal kívánjuk felvértezni őket a program jóvoltából. Sokat kézműveskedünk is a társalgásaink során, különböző élethelyzetekben alkalmazandó gyakorlati feladatokat is végeznek itt a jelenlevők – foglalta össze Sztánkó Zsuzsanna, a központ vezetője, aki kiemelte:

Az ajándékozás és ajándékbontás boldog pillanatai (Szabó Anikó felvétele)

Az ajándékozás és ajándékbontás boldog pillanatai (Szabó Anikó felvétele)

- Az elmúlt, csaknem fél éves időszakot követően, kielemeztük azokat a munkákat, amelyek a foglalkozássorozaton készültek, szemmel látható a finommotorika terén való fejlődés is. Az Otthon korábbi kliensei közül hárman, akik a kitagolás következtében már azon kívül élnek, is több ízben ellátogattak a foglalkozásokra. Új kapcsolatok születtek velük is, ugyanakkor egyre mélyülnek el a baráti szálak a műhelymunkába bekapcsolódó állandó tagok között. A hidat a két csoport között elsősorban Farkas Ármin okleveles szociális munkás képezi, aki mindkét közegben, intézményben aktív. A mostani, alkalmi összejövetelünknek szeretnénk ünnepi színezetet adni. Karácsonyfára díszeket készítünk, azt közösen ékesítjük a jelenlevőkkel, majd a Topolya és Kishegyes Községi Szociális Központ egy-egy személyre szóló ajándékcsomaggal is kedveskedik minden felhasználónknak.

Farkas Ármin szociális munkás is nyilatkozott lapunknak a téma kapcsán:

- Minden eddigi műhelymunkánkat sikeresnek ítélek meg, a felhasználóink elégedettek, érzékelhető esetükben a pozitív változás a közérzetükben, az előrehaladás a munkájukat illetően. Sokan közülük ez idáig nem voltak részei egy csoportnak sem. Most az érzés, hogy tartoznak valahová, valamit ér a munkájuk, boldogsággal tölti el őket. A mi feladatunk nemcsak kötelezően a műhelymunkák lefolytatására irányul, hanem arra is, hogy a felhasználóink közösségbe való integrálását segítsük. Megismertessük velük pl. a községi szervek működését, olyan szervekét, amelyeken keresztül jogaikat tudják megvalósítani – összegzett Ármin.

NAGY AKARATERŐ SZÜKSÉGES AZ ÉLETHEZ!

A fenti kijelentést a bácskossuthfalvi ötvenkét éves Borsos Rozália fogalmazta meg nekem, aki édesanyja kíséretében igyekszik a megelőző iroda minden foglalkozásán részt venni. A december 17-ei kézműves foglalkozás alkalmával legalább akkora lelkesedéssel fogott hozzá egy arany csillagot formázó fenyőfadísz elkészítéséhez is, mint amilyen lelkesen és szeretettel fogadta, amikor néhány héttel ezelőtt a műhelymunka vezetői topolyai körsétára invitálták a csoporttagokat. A központ ,,feltérképezése” során többek között a belügyi hivatal, a bíróság és a posta épületét is megnézték, megismerkedtek feladatköreikkel. Akkor is velük tartottam, és Rozália édesanyjával, mint kísérővel is szóba elegyedtem.

Gyakran jönnek a városba? Ha jól tudom, Bácskossuthfalváról érkeztek, ezúttal lányát kísérte el a műhelymunkára.

- Igen. Azzal, hogy sajnos mi is egyre korosabbak vagyunk, én immár hetvenkét éves. A foglalkozások alkalmával jövünk be Topolyára meg orvoshoz járunk ide. Sajnálatos módon egyre inkább rászorulunk mi is az ápolásra, jönnek a betegségek, de míg mozogni tudunk, jövünk, megyünk. A lányomat is, aki ötvenkét éves, mozgáskorlátozott, nehézkes a beszéde is, egész életében ahová csak lehetett, ahol találtam számára megfelelő közösséget, ahová ki tudtam mozdítani, oda elvittem – vallotta Borsos Rozália, a fáradhatatlan édesanya, aki két leánygyermeket nevelt fel, immár két unoka boldog nagymamája is. Őszintén is nyíltan beszélt Rozália lánya betegségéről, kialakulása okairól és életükről.

Borsos Rozália és az általa készített arany csillagot formázó fenyődísz, vagyis a kész termék, ahogy alkotója fogalmazott (Szabó Anikó felvétele)

Borsos Rozália és az általa készített arany csillagot formázó fenyődísz, vagyis a kész termék, ahogy alkotója fogalmazott (Szabó Anikó felvétele)

- Öt hónaposan már műtötték. Nyomást kapott a szülésnél, abból származnak a problémái: a mozgáskorlátozottsága, a nehézkes beszéd stb. Önállóan nem tud közlekedni, minden kell számára egy támasz. E kezdeményezésnek örülünk, a közösségben, amelybe most került a lányom, jól érzi magát. Ilyen helyen még nem jártunk korábban. Mostanáig is mindig akkor és olyan helyre vittem közösségbe, amikor én magam is láthattam, hogy őt ott el is fogadják. Egy szülő megérzi azt, ha a gyereke kirekesztett valahonnan. Ő nagyon szereti a társaságot. Amit ülve el tud végezni, mint például az általa nagyon kedvelt kézimunkázás, azt otthon is szívesen műveli. A televíziónézés például nem érdekli. Mindig arra törekedtem, hogy segítsem: lekösse magát. Sajnos egyre nehezebben képes önálló mozgásra, egyre több segítségre szorul – mondta az édesanya.

- Éppen most estem el, mielőtt eljöttem otthonról. Mivel én mozgáskorlátozott vagyok, alig tudok otthonról kimozdulni. Csak kézimunkázni járok el anyuval és ide. Szeretem a nagy társaságot, minél népesebb, annál jobb. Új barátokat is ismertem meg a csoportban. Sőt, kézműveskedni is lehet itt, aminek nagyon örülök. Nem látok jól, így sajnos olvasni, tévézni nem tudok, és mozgássérültként sajnos nem nagy elvárásaim lehetnek az élettől. Én azonban makacs vagyok, mint egy öszvér. Tudod, nagy akaraterő kell az élethez!

A megelőző iroda jelenlegi szolgáltatásairól, eredményeiről és a szolgáltatásforma Topolya községben megvalósuló lehetséges utóéletéről az elmúlt két hónapban több ízben szerveztek kerekasztal-megbeszéléseket a topolyai önkormányzatban. E kezdeményezés célja többek között az volt, hogy körvonalódjanak azok az ajánlások, módosítások a Topolya községi stratégiák irányában is, amelyek lehetővé tennék, hogy amit ezúttal az EU által támogatott projektum keretében megtanultak és működtetnek, a jövőben is, a projektum lezárát követően, tovább éltethessenek 2016 áprilisától, Topolya község új szolgáltatásaként. Mint azt Sztánkó Zsuzsannától megtudtuk, erre reális esély mutatkozik, ugyanis:

-  Az önkormányzatban december 17-en megtartott, a 2016-os évi költségvetés közvitáján beterjesztett tervezetnek már részét képezik az erre előirányzott pénzeszközök. A kkt-ülésen kerül végleges elfogadásra a költségvetés, igazi örömre csak akkor lesz okunk, ha az a tervezett formában történik majd meg.

Addig viszont, várakozunk és reménykedünk. Advent van – fogalmazott a megelőző központ vezetője.