A zombori Kasza Lajos tizenhét éve mindenesként vezeti a Magyar Polgári Kaszinó nyugdíjas szakkörét, közben úszik, hegyet mászik, a Siófok–Zombor távot tizenkét óra alatt lekerékpározta. Örökmozgóként aktív a Berta Ferenc Zsebszínházban. Papucsosnak készült, magasan szakképzett kereskedőként vonult nyugállományba, az aktív nyugdíjas élet szószólója.
A SPORTTAL KEZDŐDÖTT
Kasza Lajos elemista korától eljegyezte magát a testedzéssel. Még pionírként, 12 évesen kezdett úszni 1948-ban a zombori Polet klubban a legendás Cunca néni, Lénert Ilona keze alatt. Cunca néni a kisiskolások ezreit nevelte úszásra, vívásra és atlétikára. Kasza Lajos is az ő edzői munkája nyomán lett hetedik 1949-ben a zágrábi országos pionír bajnokságon, és ugyanitt a Polet csapatával országos bajnok. Aktív versenyzőként 1953-ig második helyet szerzett 50 méteren kraulban a vajdasági, harmadikat a szerbiai bajnokságon. Miután fölhagyott az aktív versenyzéssel, beleszerelmesedett a rekreatív úszásba.
– Tavalyig januártól decemberig úsztam, törtem a jeget a csatorna vizén, de rendszeresen látogattam az uszodát is. Idén viszont még egyszer se mártóztam meg a csatornában, rakoncátlankodik a ketyegőm. Amikor viszont 2007-ben meghirdették az első zombori úszómaratont, újra aktivizáltam magam, beneveztem. Én voltam a legidősebb versenyző, az utánam következő több mint harminc évvel volt fiatalabb. Negyvenkilenc napig tartott az edző nélküli, de módszeres fölkészülésem, összesen 47 000 métert úsztam le a csatornán. A rajt előtti vérnyomásmérés azonban a szokásos 160 helyett 220-at mutatott, alig tudtam megmagyarázni a doktornőnek, hogy csupán a fehér köpeny látványa izgatott fel. Végül saját felelősségemre indulhattam, és az orvosnő végig csónakban kísért. Legidősebbként legutolsónak értem célba, de nagyobb ovációt kaptam, mint az első – emlékezik vissza Kasza Lajos.
Tavaly Master-versenyt hirdetett a Polet klub, amelyen hat ország sportolói között saját korosztályában Lali bácsi 50 méteres kraulban a dobogó legmagasabb helyére állhatott. Ötven méteres mellúszásban viszont kizárták, mert a fordulónál megcsúszott az iszamós palánkon, de miként mondja, nem szégyelli, ez is beletartozik a sportba.
Lali bácsi elválaszthatatlan a kerékpárjától. Kedvtelésből napi 160–170 kilométeres túrákat tett, néha felelőtlen kalandokra is vállalkozott. Tizenhárom évvel ezelőtt például 12 óra alatt karikázott haza Siófokról, 218 kilométert tekert két pihenővel.
– Nem is tudom, mi ütött belém, fogtam a vejem kerékpárját, és felmentem Siófokra, nem is szóltam a feleségemnek. Aztán másnap délelőtt 11 óra 10 perckor föladtam a címére egy üdvözlőlapot a siófoki postán, majd nyeregbe pattantam. A béregi határátkelőn nem hitték el, mikor és honnét indultam, végül adtak két palack sört, hogy hazáig kitartson az energiám. Visszatekintve elég nagy szamárságnak tűnik a kaland, mert az útlevélen kívül semmit se vittem magammal, se pumpám, se szerszámom, de még csak lámpám se volt.
Aztán itt a hegymászás: Kasza Lajos 1949-től tagja a dr. Radivoj Simonović Hegymászó Egyesületnek, amellyel például síiskolán vett részt 1950-ben Kranjska gorán, a Prokletijén hegyi és erdei vezető címet szerzett. A hegymászással is 1953-ban hagyott föl, és 2009-ig csak a családjának és családfönntartó munkájának élt. Utána a hegymászóknál is aktivizálta magát, így most ott is a legidősebb tag, és nagyban készül újra a Prokletijére.
PAPUCSOSBÓL MUZSIKUS
Lali bácsi apja is, bátyja is papucsos volt, ő is ebben a szakmában tett segédvizsgát, de miután beszűkült a piac, beiratkozott a kereskedelmi akadémiára, ahonnét igazságtalanul kibuktatták, így anyagmozgatóként helyezkedett el a Merkur kereskedelmi vállalatban. Innen ütemesen kapaszkodott a ranglétrán, volt benzinkútkezelő, göngyöleg-nyilvántartó, raktárfőnök, időközben kijárta az iskolákat, magasan szakképzett kereskedővé vált. A muzsikával is fiatalon került kapcsolatba, klarinét szakon elvégezte az alapfokú zenedét, majd a városi fúvószenekarban zenélt, különböző fölállításokban a falvakban és a városban muzsikált bálokon, táncokon, a tiszti kantinban, de a tűzoltó zenekarban is. A hangszert 1965-ben tette le.
A NYUGDÍJASOK ÉLÉN
A zombori Magyar Polgári Kaszinó (akkor még Petőfi Sándor Művelődési Egyesület) nyugdíjas szakcsoportja 1989 májusában alakult, a tagok az akkori szerdánként tartott összejövetelek helyett minden csütörtök este találkoznak. A társas esteket olykor közös vacsora koronázza, de gyakran tesznek egynapos vagy hosszabb élmény-kirándulásokat. Kasza Lajos 1996-tól vezeti a csoportot, a titkári posztot pedig Megyerei József vállalta 2010-től.
– A titkárunk remek szervező. Korábban nyugdíjasaink rövidebb kirándulásokat tettek, például a küllődi állatkertbe, a béregi erdőbe, a zombori fácántelepre. Természetesen mindenütt szerveztünk közös ebédet vagy vacsorát. Attól fogva, hogy Megyerei József átvette ezt a szervezési feladatot, jártunk Baján, Nagybaracskán, ellátogattunk a Hercegszántó közelében lévő Mária-kegyhelyre, Palicsra, háromszor jártunk Budapesten, májusban hat napot töltöttünk Erdélyben, most újra Budapestre készülünk, színházlátogatásra – mondja a nyugdíjas csoport elnöke.
A csoport természetesen kiveszi részét az egyesület, sőt a Berta Ferenc Zsebszínház tevékenységéből; a kirándulások és baráti estek, a beteg tagtársak látogatása mellett a zombori Szent Rókus temetőben nyugvó honvédek sírjait is gondozták. Tavalytól éppen Kasza Lajos javaslatára modernizálták a temető ezen részét, a sírhalmokat elsimították, és most, miként a katonatemetők zömében, nem dombok, hanem fejfák jelzik az elhunytak nyughelyét.
A 77 éves csoportvezető örömmel újságolja, hogy a jelenleg 45 főre csökkent csoport társas rendezvényeit a csoportból összeállt zenekar: Arcson Edit (zongora), Goretity István ( első hegedű), Jung Sándor (zongora), Povázsán László (harmonika), Tánity Sándor (harmonika), Veszelovszky Ernő (hegedű) ingyen muzsikál a rendezvényeken, mondván, ők is szórakoznak, miközben szórakoztatnak.
