Ifj. Barack Hussein Obama. Aki 2008 előtt meghallotta ezt a nevet, bizonyára nem az Amerikai Egyesült Államok elnökére asszociált. Az Obama korszak előtt a Husszein név egyértelműen összeforrt Szaddámmal, az iraki elnökkel. A diktátort azonban 2006-ban megölték, a világ másik felén pedig egy titokzatos személy ezzel a névvel indult az Egyesült Államok elnöki címéért.
Barack Hussein Obama 1961. augusztus 4-én a hawaii Honoluluban született, ahol kenyai apja és kansasi anyja egyetemi éveik alatt megismerkedtek. Választási kampánya során sokszor hallhattunk már érdekes életútjából kiragadott pillanatokat, a teljes Obama-történet azonban Kenyában kezdődött. Az idősebb Barack Obama kecskepásztorként kereste kenyerét, majd később az angol gyarmatosítók szolgája lett. Marketingszempontból ezek a tények még aranyat fognak érni az ifjú Barack választási kampányában. A jövendőbeli elnök azért született Hawaiin, mivel fehér anyja és fekete apja akkoriban ebben az államban házasodhattak össze a legzökkenőmentesebben. Obama gyermekkoráról keveset tudni, a legtöbb tanulmány az egyetemi évei bemutatásával indul, annyi azonban biztos, hogy apja még csecsemőkorában elhagyta Barackot és édesanyját, majd visszaköltözött Kenyába. Édesanyja, Ann Dunham egy rövid indonéziai kitérő után fiával visszatért az Egyesült Államokba, a fiatal Obama itt töltötte gyermekkorát. Kapcsolata az anyjával sem volt tökéletes, hiszen főként nagyanyja nevelte. Egyetemi pályafutását a Los Angeles-i egyetemen kezdte, majd a New York-i Columbián folytatta, és politológusként végzett. Szakmai gyakorlata után 1985-ben Chicagóba költözik, majd jogot tanul a Harvardon, ahol magna cum laude minősítéssel szerez diplomát 1991-ben. Ekkoriban ismeri meg jövendőbeli feleségét, Michelle-t, akivel közösen dolgoztak gyakornokként egy ügyvédi irodában. Michelle egy televíziós interjúban kijelentette, hogy egy Barack Obama nemű személy hívta randevúra, majd hozzátette, ilyen furcsa nevű ember biztosan érdekes személyiség lehet, így igent mondott neki. Három év ismeretség után összeházasodtak, majd pár éven belül két lányuk született. Obama tanulmányai után pár évet még a Harvardon töltött mint a harvardi jogi szaklap vezetője. Ebben is egyedülállóként ő az első afroamerikai, aki betöltötte ezt a posztot. 1993-tól jogászként dolgozott Chicagóban, valamint alkotmányjogot tanított a Chicagói Egyetemen.
Kitartó és eredményes tanulmányai után jogászként látta meg a közösségépítésben rejlő lehetőségeket, amely felesége komoly támogatása mellett a továbbiakban központi szerepet foglalt el az életében. Jogászként a chicagói feketék lakta nyomornegyedekben dolgozott. A jelen korból visszatekintve itt került kapcsolatba először a politikával, amikor is egy afroamerikaiak számára szervezett választási regisztrációs kampánnyal több tízezres tömeget tudott mozgósítani. Dél-chicagói népszerűségének köszönhetően 1996-ban elindult a szenátusi választásokon, ahol be is jutott kerülete képviselőjeként, és az Illinois állami egészségügyi bizottság elnöke lett. Balliberális szociálpolitikája gyorsan népszerűvé tette a szegények lakta választókerületében. Első szenátusi ciklusa alatt legjelentősebb lépései a társadalombiztosítással nem rendelkező személyek kiemelt támogatása volt, valamint több családtámogató törvényt is kidolgozott. Emellett támogatta a homoszexuális szervezeteket és az AIDS megelőzési programokat is.
Sokak számára talán meglepő, hogy Barack Obama egy közép-európai politikai skálán társadalmilag erősen baloldali, ám gazdaságilag a liberális ágat követő politikus. Ez a politikai irányzat pedig a mi tágabb régiónkban szinte teljesen csődöt mondott az utóbbi évtizedben. Ennek ellenére az Egyesült Államok és Közép-Európa kapcsolatai komolyan íveltek felfelé az Obama-korszak alatt. Több elemző szerint is az európai-amerikai kapcsolatok akkor voltak a legjobbak, amikor az Egyesült Államoknak demokrata párti, azaz az európai pártstruktúra szerint baloldali elnöke volt.
Baloldalisága már ekkor, a politikai pályafutása elején kikristályosodott, ami nagyban betudható a közegnek, amelyben nevelkedett és tanult, valamint a többnyire republikánus elnökökkel szemben Obama nem rendelkezett a magánszektorban szerzett felsővezetői vállalatirányítási tapasztalattal. Ő már ekkor eldönthette, hogy a kisemberek elnöke lesz. Ez a stratégiája pedig pompásan beleillett jövőbeli elnöki kampányába.
Természetesen Obama pályafutásában is voltak mélypontok. 2000-ben sikertelenül indult a szövetségi képviselői helyért, azaz a washingtoni alsóházi pozícióért. Ezt követően munkáját Illinoisban folytatta, és négy évvel később egyenesen a washingtoni szövetségi felsőházat célozta meg, ahova elsöprő többséggel választották be. A kongresszusban ugyan nem ő volt az első afroamerikai, az Egyesült Államok történetében azonban így is az előkelő harmadik közvetlenül megválasztott afroamerikai szenátor lett. A szenátusban eltöltött időszakának első kiemelkedő tevékenysége pont egy republikánus szenátorral közösen végzett munkája, amely a szövetségi költekezés átláthatóságát hivatott növelni az állampolgárok számára. Az átláthatóság és a szegények megsegítése mellett a kompromisszumkészség és a béke jellemzi leginkább Obama politikáját. Szenátusi időszakának második felében, a kétezres évek elején, az azóta is igen népszerű témával, a tömegpusztító fegyverek lokalizálásával és leszerelésével vált ismertté. A republikánusokkal karöltve dolgozott ki több, az Egyesült Államokra vonatkozó fegyverleszerelési programot, de aktívan részt vett a nemzetközi tömegpusztító fegyverek elleni harcban is. A 2008-as elnökválasztáshoz közeledve egyre inkább külpolitikai és globális témákkal kezd el foglalkozni. A Bush-adminisztráció alatt Obama komolyan szembement az akkori kormánnyal, és erélyesen támogatta az amerikai csapatok hazahívását Irakból és Afganisztánból.
(Folytatjuk)
