Magánvállalkozó lévén gyakran betérek az újvidéki Újtelepen lévő Uradi sam nagyáruházba, mert elégedett vagyok a választékkal, s eddig a kiszolgálásra és az árakra sem volt különösebb kifogásom. A közelmúltban azonban két alkalommal is olyasmi történt velem, ami miatt úgy döntöttem, hogy többé nem vásárolok ott – panaszolta a minap egyik újvidéki olvasónk, majd így folytatta:
– Farostlemezeket szerettem volna venni, s mivel tudom, hogy az Uradi sam Áruházban ez is kapható, nem is kerestem máshol a városban, azonnal oda mentem. Találtam is megfelelőt, ami mind minőségben, mind árban megfelelt. Miután kiválasztottam, szóltam az ott tébláboló kereskedőnek, hogy szeretnék venni néhány táblát, s szíveskedjék segíteni, mire ő azt válaszolta, hogy tegyem a táblákat a guruló alkalmatosságra, toljam a pénztárhoz, fizessek, és vihetem...
- Én magam? – kérdeztem, mire ő szemrebbenés nélkül azt válaszolta: – Természetesen!
Eddig – nyilván naivan – azt gondoltam, hogy az Uradi sam Áruház valójában olyan barkácsüzlet, amelyben különböző alkatrészeket, elemeket meg miegymást vásárolhat a magamfajta ezermester, s aztán otthon csináld magad alapon összebügykölheti, összeszerelheti. Hát kérem, ebben az áruházban a csináld magad a kiszolgálásra is vonatkozik, olyan: tudod hol van, szolgált ki magad alapon.
Nos, ha én például egy doboz csavart, festéket, néhány rolni tapétát vásároltam volna, akkor nyilván nem kérem a kereskedőtől, hogy kísérjen és hozza utánam a bevásárlókosarat, illetve tolja a kocsit. De engedtessék meg nekem, egy kis vacak négykerekű guruló alkalmatossággal a hatalmas, 2x2 méteres táblákkal a polcok között szlalomozni az áruház egyik végéből a másikba lévő pénztárig, azt már nem vállaltam, amit meglehetősen indulatosan közöltem is. A kereskedő azonban egy cseppet sem zavartatta magát, én pedig úgy döntöttem, márpedig ezután máshol vásárolok.
A napokban mégis ismét betértem az áruházba, ezúttal néhány zsák cementet szándékoztam venni. Kértem, hogy segítsenek, mert egészségügyi okok miatt nem emelhetek zsákokat, és engedjék meg, hogy a számlázás, kifizetés után az egyik mellékbejárathoz hajtsam a kocsim, és ott pakolja be a kereskedő a cementet – de erről hallani sem akartak.
Ismét dolgomvégezetlenül távoztam, majd egy közeli fatelepre mentem, ahol kérés nélkül a kereskedő készségesen a kocsim csomagtartójába tette a hat zsák cementet – a világ legtermészetesebb dolgának tartotta, hogy ez az ő feladata. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy ott jóval olcsóbban vettem a cementet, mint amennyibe keül az Uradi samban – mesélte az olvasónk, és hozzátette, hogy az Uradi sam Áruházba ezek után többé be se teszi a lábát.
