Egyes hazai halgazdaságok nem jó szemmel néznek a behozatalból származó olcsó halra. Némelyek szerint a pangasius kilója azért kerül/kerülhet csupán 200-330 dinárba, mert kifogásolható a minősége. A Matijevićhez hasonló nagyvállalatok nyilván azért hozzák be, mert jól lehet rajta keresni. A csomagoláson lévő címkén olvasható eredeti megrendelőt (ez esetben Dániáról van szó) megtévesztés miatt tüntetik fel –, hogy legyünk elégedettek, hiszen olyan minőségi halat eszünk, mint a dánok, vagyis ha jó nekik, akkor miért ne lenne elfogadható a szerbiai vásárlóknak is, vagy pedig a dánoknak valami miatt nem kellett, így eladták nekünk – nem tudni, hogy mi az igazság, csupán találgatni lehet. Mindenesetre a minap vásárolt mekongi harcsa olyan mocsárízű volt, hogy az erős pácolás ellenére is alig tudtuk megenni.
Földünk szennyezettsége valóban hatalmas méreteket öltött, a világtengereken elérte azt az általános mértéket, amely után kijelenthető: aki jót akar magának, az maradjon meg a hazai halnál – azon belül pedig a szigorú technológiai feltételek között tenyésztett őshonos édesvízi halaknál. Nem állítható, hogy ezekkel nincs soha minőségi probléma, ám fogyasztásuk vélhetően biztonságosabb az import tengeri termékeknél. És ez sajnos fokozottan igaz a halkonzervekre is.
Valóban nem mindegy, hogy a Mekong deltájának állítólag igen szennyezett folyamából táplálkozó pangasiust vásároljuk, vagy valami ténylegesen alaszkai halat. A különbség nyilvánvaló. Persze fizesse meg a steril vadlazacot, aki tudja. A tengerek szennyezettsége éppen a folyótorkolatokban jelentős – elsősorban ipari nagyvárosok közelében –, éppen a folyók által szállított szennyező anyagok miatt. Ezekben a térségekben fogott vagy tenyésztett tengeri halakban valóban található határérték feletti szennyeződés, de ez nem igaz a nyílt tengeren kifogott példányokra.
A problémák zöme nem a tenger szennyezettségéből adódik, hanem a rossz tenyésztés (gyógyszermaradványok, malachit, amit egyébként a tógazdaságokban is általánosan használnak), a nem szakszerű feldolgozás vagy jelölés (nem megengedett, vagy nem feltüntetett adalékanyagok), gyártás során keletkezett fertőzés (pl. szalmonella, colli...), illetve a tárolás, szállítás során bekövetkezett problémák (pl. sérülés, kiolvadás, szavatossági idő). A szén-monoxid nem magától kerül a hal húsába, a folyékony szén-monoxidos fagyasztási eljárást elsősorban tonhalak fagyasztásánál alkalmazzák, mivel a szén-monoxid a halhúsban levő vérben az oxigént megköti, így a hús a fagyasztás során is élénkvörös marad.
A nyílt tengereken fogott és a hajókon feldolgozott, majd lefagyasztott halak sokkal egészségesebbek, mint bármilyen tenyésztett, gyógyszerezett, esetenként túletetett tavi hal. Mi a teendő? Egyszerűen jól bevált és elérhető gyártótól/szállítótól kell vásárolni, meg kell nézni, hogy a halakat hol fogták, használtak-e adalékanyagot a gyártáshoz, milyen a hal külleme, hőfoka, fajtája..., és akkor talán nem érhet bennünket nagy tévedés.
A témához kapcsolódik az újságcikk, melyet a Magyarországon megjelenő Bio Hol Mi című magazinból kölcsönöztünk. „A pangasius, ez az ázsiai harcsafaj Vietnamban a haltenyésztők kedvence. Óriási méretekben »állítják elő« őket. Éppen ezért a tenyésztés már komoly ökológiai és minőségi problémát is jelent. A tömegtermelés az utóbbi 10 évben alaposan megtépázta a finom hal korábbi jó hírnevét. Éppen ezért hozták létre az első, fenntarthatósági követelményeket is maximálisan kielégítő halfarmot, amelyet a Friends of the Sea környezetvédő szervezet ellenőriz. A nemzetközi kereskedelmet a svájci DKSH szervezi. A Zürichben székelő vállalkozás már korábban is együttműködött a »tenger barátaival« a fekete tigris garnélák importja során. Ezek az ínyencfalatok Vietnam extenzív farmjairól származnak. A pangasius a második minősített termék, amelyet a DKSH széles körben terít. A szervezet igazgatója, Paolo Bray reméli, hogy az Agifish-farm – ahol a pangasiusokat tenyésztik –, mint úttörő kezdeményezés, további inspirációt jelent majd a vietnami haltenyésztők számára, és egyre többen választják a fenntartható halnevelés kipróbált, ellenőrzött módszereit.” |
