Fiatalnak lenni nem bűn! – olvashatjuk időnként kamaszok szobájának a falán a lázadó felkiáltást. Mosolygunk, de közben belénk mar a felismerés: akkor miért büntetés idősnek lenni néhányak számára? Miért nem adatik meg az egész életen át tartó kemény munka után a tisztességes öregkor? Játszadozó unokákkal a kertben, jó illatú, közös vasárnapi ebédekkel, kellemes délutáni szunyókálással a jó meleg szobában.
Miért él jó néhány nyugdíjas a létminimum határa alatt, miért alszik télen fűtetlen szobában – időnként a megfagyással is dacolva – vasárnaponként is miért csak csirkefarhátból tud húslevest főzni magának, és miért kell azt magányosan elfogyasztania? Ha megtaláljuk a választ, megtaláljuk a megoldást is. Nem kell tétlenül ülnünk és sajnálkozással a szívünkben gondolnunk ezekre az idős emberekre, amikor tehetünk is értük. Tehetünk azért, hogy megfelelő élelemhez jussanak! Tehetünk azért, hogy meleg legyen a szobájukban és ne fázzanak meg a hideg éjszakákon, és végül tehetünk azért is, hogy ünnepeinken ne legyenek magányosak, szomorúak.
Ilyen értelemben működik már több éven át a temerini egyházközségi Caritas. Hagyomány, hogy a templomokban a nagyböjt 4. vasárnapján összegyűjtik az adományokat. A pénzből élelmiszert, tisztálkodási cikkeket vásárolnak, és ezekből ajándékcsomagokat készítenek az aktivisták. Mivel ínséges időket élünk, és nem tud mindenki pénzt adományozni, nagycsütörtök napján az esti szertartáskor természetbeni adományokat – lisztet, cukrot, kolbászt, sonkát, zsírt, kalácsot stb. – gyűjtenek a templomban az oltárnál. Ezek az adományok is belekerülnek a csomagokba, amelyekből mintegy száz készül, és amelyeket az önkéntesek nagyszombaton délelőtt szállítanak el a megadott címekre.
Szerkesztőségünk is mindig kiáll a rászorulók megsegítése mellett. Nem kell nagy valamit adni, csak szeretettel tenni. Ilyen emberbaráti szeretetből az újvidéki szerkesztőségben folyamatos a műanyag kupakok gyűjtése, ezeket az idén a Caritas gyűjtőhelyére juttatjuk el, ahonnan egy felvásárló viszi el. Jól tudjuk, adományunknak nem magas a pénzbeli értéke, mégis örülünk annak, hogy a szeretetszolgálat önkéntesei szívünk melegével és morzsányi adományunkkal kedves, szeretetteljes légkört visznek a kis sötét lakásokba, és mosolyt csalnak a szomorú, idős szemekbe.
