(Gódza Csillának)
és akkor ott fenn megfeneklett
szélben űzött szellemtested –
elfolyt a szomjad, és az éhed
kigyulladt –
szennytelen elégett
s a sor, a vessző, a szavak éle –
mind, miből áll e fénybe
gravírozott szerkezet –
hibátlan működése közben kérdezed:
kié e csendbeszéd? a kihunyt dal?
ki ez a minden talentummal
felkent zseni?
mégis: kinek a versei?
ki az? ki az? ki vagy?
ki pengeti
az őszre hangolt húrokat?
e rímtelen katyvaszban ekképp kerestelek –
így olvastam végül utolsó versedet,
és nem tudom, hogy rólunk, a világról mit üzen,
hogy elszöktél előlünk,
tőlünk ennyi évesen
ha nem írod le, mint egy verset –
írj dallamot rá, énekeld meg!
árnyujjaddal rajzold papírra,
ablaktáblára, bármit –
Csilla!
* Utalás Gódza Csilla következő webcímeken elérhető fotóira: https://www.instagram.com/p/Ci6DWJOogqs; https://www.instagram.com/p/ClNCA9RoESR; https://www.instagram.com/p/Cvi5vfAol6M.
