A műtétre jelentkező betegek felvételekor egyik meglepő tapasztalatom az volt, hogy a 7-8 mmol/l értékű vércukorszintre a betegek könnyedén legyintve mondták, hogy nincs gond a „cukrukkal”, csak „7-8” körüli, és azért nem tartanak diétát, mert nincsen különösebb panaszuk, nem is mérik rendszeresen a vércukorszintet. Azt is meglepve tapasztaltam, hogy többségük komótosan átlépi a javasolt energiahatárt, úgy vélekedve, hogy ami nem édes, aminek nincs cukortartalma, abból bármennyit ehet – például „húst hússal”.
Nos, ezek alapvető hibák: a vércukorszintet szigorúan a 3,6 és 5,8 mmol (a nem cukorbajosok számára az enyhébb 3,3 és 6,1 mmol/l ) között kell tartani, a diéta betartása pedig a betegtől és környezetétől megköveteli az ételek kalóriaértékének komoly ismeretét. Ha eredményesek akarunk lenni, vagyis diétával kordában szeretnénk tartani az időskori diabéteszt – ami lehetséges –, pontos számadást kell vezetni a mindennapi betevőről. Különben nem várhatunk eredményt betegségünk féken tartásában. Emellett feltétlenül abba kell hagyni a dohányzást, kerülni ennek passzív formáját is. Jegyezzük meg: ha a cukorbetegek esetében a magasabb vércukorszint az érbetegségek kialakulásának kockázatát 2–5-szörösére növeli, a dohányzó cukorbetegek esetében 6–15-szöröse ez a rizikófaktor. Sörből és száraz borból naponta egy pohárnyi fogyasztható, azzal, hogy az alkohol minden grammjára 7,2 kcal bevitellel kell számolni.
Első dolgunk legyen a súlyfelesleg leadása, ez 0,5–1 kg/hónap ütemben történjék. A súlyfelesleggel élő cukorbeteg nők számára fogyókúrájuk idejére az 1000 kilokalóriát tartalmazó étrend, a fogyókúrára javasolt cukorbeteg férfiak részére az 1400 kilokalóriát tartalmazó menü javasolható.
A diéta alapszabálya, hogy a cukortól és minden cukorral vagy mézzel készült ételtől tartózkodni kell. A cukrot különböző édesítőszerekkel helyettesítsük, ideértve az évtizedek óta ismert szacharin mellett a ciklamátot, aszpartamot és aceszulfám-K-t. A napi cukorbevitelt nem tudjuk, de nem is szabad teljesen elkerülni. A diéta tartózkodást jelent a cukrokkal szemben, és nem teljes kiiktatást. A szervezet számára, legyen szó akár cukorbetegről, akár egészséges egyénről, nagyon fontos, hogy az energiát biztosító tápanyagok megfelelő arányban legyenek jelen a napi táplálékban. A nemzetközileg elfogadott arány: fehérje 15–22%, zsír 30%, szénhidrát 48-50%.
Fontos tényező a táplálkozás ritmusa: legmegfelelőbb a napi ötszöri-hatszori étkezés, szem előtt tartva azt a tényt is, hogy a reggel elfogyasztott szénhidrát mennyiségét erősen mérsékeljük, ugyanis szervezetünk a reggeli órákban termeli a legkevesebb inzulint. Ha az ideális testsúlyunkat megközelítőleg elértük, a napi kalóriabevitelt csak 25-30 százalékban növelhetjük a visszahízás veszélye nélkül. Ne feledjük: a szakemberek szerint azok a diétázók – legyenek akár betegek, akár egészségesek –, akik nagy nehézségek árán elérték testsúlyuk lényeges csökkentését, mindig „lefogyott kövérek”, azaz a visszahízásra hajlamosak maradnak. A cukorbetegség elleni sokoldalú küzdelmet csak úgy tudjuk végigharcolni, ha teljes egészében személyes ügyünkként viszonyulunk hozzá. Legjobb eredményt azok érik el, akik ebben a küzdelemben társra találnak, s ezért a rendszeres orvosi ellenőrzés mellett igen ajánlatos felvenni a kapcsolatot egy diabétesz egyesülettel vagy klubbal.
Hogy miként és mivel étkezzünk, tekintetbe véve a nálunk ismert élelmiszereket, erre is részletesebben kitérek.
Nos, ezek alapvető hibák: a vércukorszintet szigorúan a 3,6 és 5,8 mmol (a nem cukorbajosok számára az enyhébb 3,3 és 6,1 mmol/l ) között kell tartani, a diéta betartása pedig a betegtől és környezetétől megköveteli az ételek kalóriaértékének komoly ismeretét. Ha eredményesek akarunk lenni, vagyis diétával kordában szeretnénk tartani az időskori diabéteszt – ami lehetséges –, pontos számadást kell vezetni a mindennapi betevőről. Különben nem várhatunk eredményt betegségünk féken tartásában. Emellett feltétlenül abba kell hagyni a dohányzást, kerülni ennek passzív formáját is. Jegyezzük meg: ha a cukorbetegek esetében a magasabb vércukorszint az érbetegségek kialakulásának kockázatát 2–5-szörösére növeli, a dohányzó cukorbetegek esetében 6–15-szöröse ez a rizikófaktor. Sörből és száraz borból naponta egy pohárnyi fogyasztható, azzal, hogy az alkohol minden grammjára 7,2 kcal bevitellel kell számolni.
Első dolgunk legyen a súlyfelesleg leadása, ez 0,5–1 kg/hónap ütemben történjék. A súlyfelesleggel élő cukorbeteg nők számára fogyókúrájuk idejére az 1000 kilokalóriát tartalmazó étrend, a fogyókúrára javasolt cukorbeteg férfiak részére az 1400 kilokalóriát tartalmazó menü javasolható.
A diéta alapszabálya, hogy a cukortól és minden cukorral vagy mézzel készült ételtől tartózkodni kell. A cukrot különböző édesítőszerekkel helyettesítsük, ideértve az évtizedek óta ismert szacharin mellett a ciklamátot, aszpartamot és aceszulfám-K-t. A napi cukorbevitelt nem tudjuk, de nem is szabad teljesen elkerülni. A diéta tartózkodást jelent a cukrokkal szemben, és nem teljes kiiktatást. A szervezet számára, legyen szó akár cukorbetegről, akár egészséges egyénről, nagyon fontos, hogy az energiát biztosító tápanyagok megfelelő arányban legyenek jelen a napi táplálékban. A nemzetközileg elfogadott arány: fehérje 15–22%, zsír 30%, szénhidrát 48-50%.
Fontos tényező a táplálkozás ritmusa: legmegfelelőbb a napi ötszöri-hatszori étkezés, szem előtt tartva azt a tényt is, hogy a reggel elfogyasztott szénhidrát mennyiségét erősen mérsékeljük, ugyanis szervezetünk a reggeli órákban termeli a legkevesebb inzulint. Ha az ideális testsúlyunkat megközelítőleg elértük, a napi kalóriabevitelt csak 25-30 százalékban növelhetjük a visszahízás veszélye nélkül. Ne feledjük: a szakemberek szerint azok a diétázók – legyenek akár betegek, akár egészségesek –, akik nagy nehézségek árán elérték testsúlyuk lényeges csökkentését, mindig „lefogyott kövérek”, azaz a visszahízásra hajlamosak maradnak. A cukorbetegség elleni sokoldalú küzdelmet csak úgy tudjuk végigharcolni, ha teljes egészében személyes ügyünkként viszonyulunk hozzá. Legjobb eredményt azok érik el, akik ebben a küzdelemben társra találnak, s ezért a rendszeres orvosi ellenőrzés mellett igen ajánlatos felvenni a kapcsolatot egy diabétesz egyesülettel vagy klubbal.
Hogy miként és mivel étkezzünk, tekintetbe véve a nálunk ismert élelmiszereket, erre is részletesebben kitérek.
