Jól megvicceltek bennünket a fagyosszentek. Annyira komojan vették magukat, hogy atata kénytelen volt a héten újra bekapcsolni az idei szezonra már lezártnak vélt melegítést. Az öreglány így is pokrócba bugyolálva nézte a tévében a Zeurovízió mindkét elődöntőjét. A zősöktől egyébként irtó távol áll a rendezvényen prezentált csilivili világ, pláne a zene, de mint mondták, az idei műsor nem is volt annyira ordenáré, legalábbis eddig, majd meglátjuk, mijen lesz a szombati döntő. Pozitívum még, hogy néhány egészen érdekes dal is felcsendült, bár egyértelmű, hogy az énekesek a látványra, nem kevesen a humorra, no meg a cukiságra hejezték a hangsúlyt. Szó mi szó, egyetértettek abban, hogy néha ijen badarságot is meg kell nézni, ha másért nem, akkor azért, hogy tisztában legyünk azzal, hogyan szórakozik a világ, mert azt is fontos tudni, ha képben akarunk lenni a társadalmi folyamatokkal, nem utolsósorban pedig uopste nem egészséges állandóan a hazai zavaros politikai hejzettel, a sorozatos tiltakozásokkal, a zegyetemisták rendkívüli parlamenti választásokra vonatkozó követelésével, a megállíthatatlan drágulással, a zorosz-ukrán csihi-puhival, a közel-keleti adok-kapokkal, vagy éppen a Trampli újabbnál újabb eget rengető ötleteivel foglalkozni. Félő ugyanis, hogy mentálisan totál kikészítenek!
No de én is igyekszem törődni lelki nyugalmuk megőrzésével. A napokban megörvendeztettem őket, hogy micsoda zerencsés zülők ők ketten, hogy ijen stramm gyerekük van, mint amijen én vagyok. Néztek is értetlenkedve, hogy mi a csuda ütött belém. Ekkor elmesséltem nekik, örüljenek, hogy nem csinálok olyat, amit egy nyolcéves amcsi kiskrapek tett, aki az anyukája telefonjáról rendelt magának közel hetvenezer szopókát-nyalókát. Mert én tisztában vagyok az online vásárlás buktatóival! Nézett ám, és nyilván vakarózott is, a kétségbeesett asszony, amikor a kamionos futár kiszállította neki a harminc óriásdoboz nyalánkságot. Kiszámoltam, ha a muki napi hármat nyalogat el, akkor közel 64 évre lesz neki a csemegéből, szóval 72 éves koráig naponta háromszor lesz neki mit szopogatnia-nyalogatnia. A fater ennek hallatán flegmán megjegyezte, hogy ehhez felesleges volt több ezernyi dollárt kidobnia, ezt a szükségletet olcsóbban is tudta volna biztosítani, például ha majd egyszer munkába áll, amihez amama annyit fűzött hozzá, hogy neki már az is elegendő, ha megnézi a híreket: akad azokban is szopóka-nyalóka minden mennyiségben!
– A finomságoknál maradva, attól tartok, Tematild, hogy az idén egy tálból fogunk cseresznyézni – közlé sejtelmesen az öreg.
– Úgy, mint régen, Tegyula, hogy káo véletlenül összeérjenek az ujjaink? – olvadoza a muter.
– Hát ezúttal kevésbé romantikus okból kifolyólag – lombozá le a női ábrándokat atata –, hanem azért, mert kettő tálra már nem futja. Egy kiló korai cseresznye ára a piacokon az ezer dinárt is eléri, sőt valahol még ennél is többet kérnek érte. A zakik szerint pedig nemigen lehet számítani árcsökkenésre, mert a kései fajták nagy része elfagyott.
– Bizony, zomzéd – erősíté meg az éppen betoppanó Zacsek –, azt olvastam, hogy a márciusi és az áprilisi fagyok következtében kb. százezer tonnával kevesebb gyümölcs terem az idén az országban. A barack és a cseresznye a fő áldozatok, de a meggyet, a zalmát és a málnát is megtizedelte a kései fagy.
– Ezek szerint az idén nem kell majd annyi időt a nyári konyhában töltenem lekvárfőzéssel – állapítá meg, nem tudni, lelkesen vagy rezignáltan, az öreglány.
– Úgy tudni, hogy a lekvár ojan pálinka, amely feladta az álmait – poénkoda a fater –, ám attól tartok, hogy az idén a pálinkafőzőre se lesz nagyon szükség.
– Nem kell elcsüggedni, zomzéd – bizakoda a Zacsek –, majd úgyis találunk valamit, amiből lehet kotyvasztani egy kis jóféle gyümölcspárlatot.
– A cseresznye sajnos nem egyedüli eset – dohoga amama –, a zösszes többi élelmiszer is piszok drága, azok is, amelyeket nem vert el a jég.
– A zilletékes miniszter a héten bejelentette, hogy hadat üzen a magas élelmiszeráraknak – ismerteté az öreg –, mert meglátása szerint elfogadhatatlanul sokat költünk kajára.
– Időről időre elhangoznak ijen hangzatos ígéretek, a tévében bemondják, a zújságok pedig megírják őket, a zemberekben felcsillan a remény, aztán meg minden marad a régiben – csóválá a fejét a Zacsek.
– Szerintem, zomzéd, kissé túlzás azt mondani, hogy az efféle bejelentések után még bárkiben is felcsillan bármiféle remény – epéskede a muter.
– A napokban jártam a piacon, és akárhogy is kerestem, sehol sem találtam sajtot – számola be atata –, mire felfogtam, hogy ellenőrök járnak a piacon, és az árusok eldugták előlük a sajtot. Valaki később megjegyezte: Ami tilos, az tilos, rendnek kell lennie. Ám hol tartanánk, ha a zilletékesek mindenben ilyen lelkiismeretesek lennének!
– Mit szólnak a villanyzámlák leolvasása körüli hercehurcához? – veté fel a kérdést a Zacsek. – Én még most sem tudom, hol olvassák le, és hol nem.
– Mi telefonon jeleztük az állást, valaki e-mailben tette meg ugyanezt, de azt hallottam, hogy bizonyos applikáció letöltésével is lehetséges elküldeni az állást – sorola az öreglány.
– Képzelem, hogy előrehaladott korú polgártársaink zöme mennyire örül az appos lehetőségnek – élcelőde a fater.
– Elképzeltem a zanyósóm, hogy örülne neki – kuncoga a Zacsek.
– Pedig a néni ügyesen használja a zokostelót! – jegyzé meg amama.
– Naná! – így a Zacsek. – Virágos és cicás képek küldözgetésére, meg traccsolásra az ezer éve nem látott ismerősökkel, nem különféle appok letöltésére és alkalmazására!
– Felénk lépten-nyomon azt hangoztatják, hogy mijen nagyon fontos a digitalizáció, aztán meg a legegyzerűbb okmányért is sorba kell állnod valamelyik tolóablak előtt – zsörtölőde az öreg. – Mindeközben meg jönnek ezekkel az appos megoldásokkal, amit a lakosság jelentős része nem ért. Átfogó digitalizáció?! Talán nem ártana előtte átfogóan megoldani a kanalizáció kérdését!
– Na de nem úgy volt, hogy a napokban Isztambulban kitör a várva várt béke ukrán–orosz vonalon?! – válta témát a muter.
– Mégpedig a két elnöknek, a Zelenszkijnek és a Putykónak közvetlenül kellett volna tárgyalniuk róla, aztán mégsem lett belőle semmi, mert, bár maga javasolta a közvetlen tárgyalást, a ruszki vezér végül nem utazott el – részleteze a Zacsek.
– Mindenkinek teli a szája a békével, közben meg a harctéren a fegyverek tovább ropognak – dünnyöge atata.
– Pedig még a Közel-Keleten turnézó Trampli is átröppent volna társulni a két atyafihoz – mondá csalódottan az öreglány.
– Láttátok, milyen fogadtatásban részesítették az ámerikai főseriffet közel-keleti körútja során Zaúd-Arábiában, Katarban meg az Egyesült Arab Emírségekben?! – ámuldoza a Zacsek. – A reptéren lila zőnyeg várta, olyan tipp-topp volt, csakhogy föl nem szállt, mint Aladdinnal, utána meg csillogó-villogó, csupa márványból készült és aranyozott díszítésű termekben látták vendégül. Ijen monumentális épületek bizisten még Az Ezeregyéjszaka messéiben sincsenek!
– Az ott tapasztalt pompa láttán a főjenki egy kicsit biztos elszégyellte magát azon, hol is él – trollkoda a fater. – A Fehér Ház, ahol ő lakik, a sivatagi sejkek pompás palotái mellett egy puritán kulipintyónak számít.
Pistike, euró-víziós vajdasági Aladdin
