Riasztó ennél a betegségnél az a tény, hogy amikor én még fiatal orvosként dolgoztam, a 2. típusról mint időskori diabéteszről beszéltünk, hovatovább nemigen vettük komolyan, hiszen a 70-75 éves embernél nem tudott sok kárt okozni, ugyanis teljes kialakulása azokban az időkben várhatóan 10-15 évet vett igénybe. Ma már minden megváltozott –, mondjam azt, a feje tetejére állt.
A gyorséttermek fokozott igénybevétele már korai gyermekkorban, a stresszhatások folyamatossága, a dohányzás, az alkoholos ital fogyasztása, a mozgásszegény életmód és ennek következménye, a súlytöbblet a 2. típusú diabéteszt népbetegséggé változtatták, s kialakulása egyre jobban a fiatalabb életkor felé tolódik. Gyakorlatilag az „időskori” diabéteszből mára felnőttkori lett, lassan közeledünk ahhoz, hogy maholnap serdülőkori 2. típusú cukorbajról kell beszélnünk.
Kétségtelenül a cukorbetegség mindkét típusánál a leghamarabb felbukkanó tünet, amit minden ember észlel, a gyakori vizeléskényszer és a kifejezett szomjúságérzet. Mindkét tünetet alapjában a vér fajsúlyának emelkedése okozza, a vércukor többlete miatt az 1. típusnál szinte egyik napról a másikra, a 2.-nál pedig lassan, alattomosabban.
Soroljuk fel a diabétesz többi, gyakrabban előforduló tüneteit is: fokozott éhségérzet, bőrviszketés, ingerlékenység, gyakori gennyes fertőzések a fogakon, a bőr felszínén, kéz- és lábzsibbadás, fáradékonyság, a látás romlása, szexuális problémák.
A cukorbetegnek két heveny szövődménnyel kell számolnia: az alacsony cukorszinttel, vagyis a hipoglikémiával – ilyenkor a vércukorszint hirtelen 3 mmol/l alá süllyed. Első feltűnő jele a váratlanul megjelenő hasogató fejfájás, ajakbizsergés, a beteg homloka, melle verejtékezik, elsápad, és mindinkább remegés vesz rajta erőt, zavarttá válik a beszéde, figyelme eltompul, majd eszméletlenségbe süllyed. Már az első jelekre megállíthatjuk a folyamatot egy pohár gyorsan felszívódó, cukortartalmú folyadékkal (kóla, gyümölcslé, tej, müzli, cukros tea), amit fél óra múlva a lassabban felszívódó, de tartósabban hatásos keksszel egészítünk ki. Ha a beteg ismeretlen, segít a gyors diagnózisban az úgynevezett diabéteszkártya, amellyel minden ilyen betegségben szenvedő rendelkezik.
A korábban nagyon gyakori, életveszélyes heveny szövődmény a hiperglikémiás kóma, amely szinte kizárólag az 1. típusú diabétesznél lép fel. Az okok közül elsőnek az inzulin kihagyását említem, mint leggyakoribbat. Eszméletvesztéssel számolni kell lázas, fokozott inzulinigénnyel járó megbetegedések esetén is. Ebben a helyzetben a vércukorszint eléri a 35–40 mmol/l-t, tehát a normális érték nyolc-kilencszeresét, s emiatt e szövődmény gyógyítása kifejezetten az intenzív terápiás osztályokra tartozik. Ez a kórkép ma már ritka. A cukorbetegnek ma, a korszerű gyógyászat mellett nem is e két heveny szövődmény okoz gondot, hanem a 2. típus alattomossága, amikor is nem okozva panaszt évekig észrevétlenül rombolja a diabéteszes beteg véredényeit. A beteg nehezen érti meg, hogy az úgyszólván tünet nélküli állapotban miért kell orvosi kezelésre járnia. Sok esetet ismerek, amikor a beteg hónapokig, sőt évekig nem ellenőrizteti orvosával az állapotát, s csak akkor jelentkezik, amikor a késői szövődmények – amelyekről a következő írásomban lesz szó – a szervezetében már elhatalmasodtak.
