Az ember egyik ismert és fontos tulajdonsága a háromdimenziós látás, a modern technika egyik legjobban favorizált minőségi programjává vált. Térszemléleti adottságát az ember annak köszönheti, hogy a jobb és a bal szem által érzékelt kép némileg eltér egymástól. A két kép eltéréséből agyunk kiszámítja a szemlélt tárgy távolságát és hírt ad róla. Ezt az elvet vitte át a gyógyászatba két amerikai tudós 1979-ben a CT tökéletesítésével, és érdemelték ki méltán a Nobel díjat.
A klasszikus röntgen kép kimutat ugyan egy tumort, például a tüdőben, de arról már nem értesít, hol is van pontosan, milyen mélyen rejtőzik testünkben a baj. Ezt küszöböli ki a komputertomográfia, amit közönségesen CT-nek nevezünk, ami az angol elnevezés mindennaposan használt rövidítése. A CT a röntgensugarakat összetett módón alkalmazza, mondhatnánk, szeleteli a test vizsgált részét, (akár spirálisan is), a szeleteket tetszés szerint forgatja, nagyítja, jelzi a vizsgált rész mélységét és a felszelt részeket képes egymással összehasonlítani.
Természetesen, mindezt színes fényképezéssel dokumentálja és tárolja is. A CT vizsgálat alatt jóval nagyobb káros sugárzás éri testünket, mint a klasszikus Röntgen esetében. Az arány nem akármilyen: egy hagyományos mellkasröntgen 0,1 mSv mennyiségű, míg a mellkas CT 8.0 mSv sugárzással terheli szervezetünket. Hagyjuk tehát az orvosunkra a döntést, ne kérjük, erőltessük a CT vizsgálatot, csak azért, mert a szomszéd már átesett ilyen kivizsgáláson. A felvételezés közben a betegnek mozdulatlanul kell feküdnie mintegy 15-20 percig, különben a képek elmosódnak.
Az orvosi szaklapok állandóan figyelmeztetnek arra, hogy a mind népszerűbb CT vizsgálatok elburjánzása, a rákos megbetegedések számát észrevehetően növelte. A CT vizsgálatot tehát inkább kivételes, mint rutinos eljárásnak nevezhetnénk. A jól értékelhető háromdimenziós képek sok esetben mentettek már életet azzal, hogy feltárták a rejtett belső sérüléseket, irányt mutatva a sebész késének.
A következőkben a PET-et ismertetem.
