A világűr még rengeteg megválaszolatlan kérdést tartogat az emberiség számára, ennek megfelelően rejtélyes az is, hogy némely égitestet jelölő szavunk pontosan hogyan is került a magyar nyelvbe. Nekünk, földlakóknak központi szerepet tölt be ugyan a Nap az életünkben, a nyelvészek mégis bizonytalanok abban, hogy honnan is eredhet legfontosabb csillagunk megnevezése. A Magyar etimológiai szótár a finnugor na- tövet említi esetleges előzményként, amely az obi-ugor nyelvek, tehát a hanti és a manysi ’tűz’ jelentésű szavával hozható összefüggésbe. Amennyiben ez az elmélet igaz, a tő jelentésváltozás következtében vonatkoztatható a magyarban az említett égitestre, továbbá az ’egy napnyi időszak’ időegységére, a magánhangzó rövidsége és az egyébként a finnugor nyelvekre nem jellemző p- képző miatt azonban ez az etimológia nem kezelendő tényként. A szó egyébként, ahogyan azt az Új magyar etimológiai szótár is jelzi, legelső fennmaradt szövegemlékünkben, a Halotti beszéd és könyörgésben is felbukkan, itt azonban az időegység jelentésében: „iså, ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, hålálnek håláláål holsz”.
Ha már a bolygónk legfontosabb csillagjáról van szó, érdemes magának a csillag szónak is megvizsgálni az eredetét. A Magyar etimológiai szótár ezt már minden bizonnyal finnugor eredetű (egészen pontosan a csill- tőre visszavezethető) lexémaként tünteti fel, és hozzáteszi, hogy ebben az alakban ugyanaz a főnévképző bújik meg, mint a szintén finnugor eredetű világ szavunkban. Ha egyébként elvonatkoztatunk az űrrel kapcsolatos asszociációnktól, eszünkbe juthat, hogy a csillag szót akár ’híresség’ jelentésben is használhatjuk, amely a szótár szerint az angol star szó jelentéskiterjedésének mintájára alakult ki a magyar nyelvben.
Az idegen nyelvek hatása figyelhető meg az üstökös szavunkban is. A szótár az azonos jelentésű kométa alak szócikkénél jelzi, hogy a latin cometa alapján került a nyelvbe tudományos szakszóként, amely a ’hosszú hajú’ jelentéssel bíró görög kométész átvételéből ered. A szó töveként szolgáló üstök, amely ugyancsak ismeretlen eredetű szavunk, A magyar nyelv értelmező szótára szerint egyebek között ’a fej elülső részén, a homlok közepe fölött nőtt hosszú haj’, illetve ’az üstökös feje után húzódó fénycsóva’ is. Az üstökös ezek szerint nem más, mint egy ’hosszú hajú csillag’ – ha magunk elé képzelünk egyet, nem is nehéz megérteni, miért.
Nyitókép: Pixabay.com
