A csontritkulás egyike azoknak a betegségeknek, amelyeket méltán nevezünk alattomosaknak. Bár igen lassan fejlődik ki, ám amikor már nyilvánvaló jelei vannak, rendszerint késő. A csontszövet sorsa is hasonlít az emberi test szerveinek sorsához, fokozatosan lebomlik, majd újraépül. A baj akkor kezdődik, amikor a bomlás gyorsabb, mint a csontszövet újratermelése.
A nőknél leginkább a nemi hormon, az ösztrogén termelődésének csökkenésével, 40-45 életév után számolni kell a csontritkulás kezdetével. Kevésbé látványos ez a férfiaknál, ezért sokan tipikus női betegségként kezelik a csontritkulást (osteoporosist), bár ha számba vesszük az egyéb rizikófaktorokat, azok sem élveznek kivételt a betegség alól.
Azt mondhatnánk, hogy a csontritkulás beindulása nagymértékben függ attól, hogy 35 éves korig hogyan sáfárkodtunk a D-vitamin és a kalcium használatával. Ha 35 éves korunkig elegendő mennyiséget juttattunk a szervezetünkbe a csontszövet végleges kialakulásáig, tehát ha megfelelő csonttömegre tettünk szert fiatal korunkban, akkor kicsi a valószínűsége annak, hogy idős korunkban eljutunk a csontritkulás stádiumába. Bizonyára emlékeznek az olvasók, hogy ezt az aranyszabályt emeltem ki testi-lelki öregedésünk legfőbb tényezőjeként is. A D-vitamin elengedhetetlen a kalcium bélből való felszívódásához, maga a kalcium pedig a csont legfontosabb alkotórésze. A betegség rizikófaktorai között említést érdemel még a csontritkulás családi halmozódása, az asztma és az ízületi gyulladás (rheumatoid arthritis), az epilepszia gyógyszereinek és a vízhajtóknak a hosszú távú használata, a mozgásszegény életmód, a D-vitamin hiánya, a kalciumszegény táplálkozás, valamint a kialakult emlőrák.
A nagy mennyiségű üdítőitalok – különösen azok, amelyek savanyú ízüket a foszforsavtól nyerik – fogyasztása is sietteti a betegség kialakulását. Itt fontos megjegyezni, hogy akár idős korban is, az életünk végéig tartó mozgással javítható vagy fenntartható a csonttömeg állaga. Férfiaknál az alkoholizmus a csontritkulás egyik vezető kiváltó oka. A túlzott mennyiségű alkoholfogyasztás csökkenti a csontképzést, hátrányosan befolyásolja a kalciumfelszívó képességet, és az alkohol vízhajtó hatása miatt kalciumvesztést is okoz.
A betegség első jeleként a fájdalmat említeném, akár egy rossz mozdulatra, akár megerőltető fizikai munka közben. A csonttörés váratlanul következik be, nem nagy baleset, hanem enyhe ütés, megcsúszás és esés következményeként. Tipikus helyeknek számít a csukló, a combnyak- és a csigolyatörés. Sajnos manapság még mindig a betegek 20%-a a leggondosabb ápolás mellett is meghal a törés utáni első félévben. Emiatt hangsúlyozza a most formálódó Osteoporosis Program, hogy ennél a betegségnél sürgős szemléletváltásra van szükség.
Az ilyen betegeket a törés után hamarosan általános csontsűrűség-vizsgálatra kellene küldeni, hiszen a hagyományos röntgenvizsgálattal legfeljebb csak a törés helye állapítható meg. A csontritkulás képe a röntgenfelvételen csak akkor látható, ha már a csonttömeg legalább 30%-a elveszett. Ez pedig már az előrehaladott betegség jele. A betegek többségénél a lelet alapján el kell kezdeni a csontvédő gyógykezelést.
Ezzel szemben a csípőtörött betegek legfeljebb 15%-ánál, azaz minden hetedik betegnél kerül sor csontmérésre és a csontritkulás kezelésére. Sajnos nem csak mi, Európa is jócskán lemaradt az Orvosi Világszervezet ajánlásától, és 4-5 év szükséges a gyógyszeres kezeléssel megelőzhető további csontveszteség elhárítására.
A következő írásban a kezelésről szólok.
