Nem ritka a médiában az ilyen cím: megtalálták a hosszú élet titkát. Nos, az ilyen ígéretek, szövegek, dajka-mesék. Féligazságokon, és az orvosi lapokban megjelenő medicinai eredményszilánkoknak a végtelenül leegyszerűsített felelőtlen felhasználásán alapszanak. Rendszerint az állatkísérleteken elért beszámolásokról van szó, amelyeknek még semmi közük a gyakorlati élethez.
Ahhoz, hogy megértsük, milyen nehézségekkel állnak szemben a címben jelzett problémát illetően az orvoskutatók, bemutatjuk azt olvasóinknak az élet meghosszabbításában – a tudomány mai állásfoglalása szerint – oly nagy szerepet játszó antioxidánsok példáján.
Azt halljuk és olvassuk ugyebár egyes szövegekben, hogy ha olyan ételekkel, vagy készítményekkel élünk, amelyek telítve vannak antioxidánsokkal, ezek semlegesítik az energiatermelés alatt felszabaduló „rosszfiúkat”, a szabad gyököket, s ezzel számunkra máris biztosítva volna az élet hosszabbításához vezető út. Valóban a képlet nagyon egyszerűnek látszik, nem csoda, ha több száz cég átváltott antioxidáns tabletták készítésére és nagy hanggal kínálják pénzünkért a plusz 20-30 év ráadást, egymást is túllicitálva.
A képlet azonban koránt sem ilyen egyszerű: az antioxidánsok szerepét sajnos, csak részeredményként tekinthetjük, amelyet még több száz labornak kell, több évtizedes munkával kiegészíteni. De nézzük a manapság elismert tudományos eredményeket.
Denham Harmannak, a Nobel díjas tudósnak igaza volt: az életet adó oxigén lassan megöl bennünket. Égési termékei – amellyel energiát ad testünknek – a szabad gyökök egyre inkább túlsúlyba kerülve a természet adta antioxidánsokkal szemben, akár a rozsda a vasat, elmarják testünket. Minél több energiát fejtünk ki, minél gyorsabb tempóban éljük életünket, annál hamarabb billen a mérleg a káros szabad gyökök oldalára. Hasonlít a folyamat az atomenergia-művek működésére: gyors, nagy mennyiségű és olcsó energiát szabadít fel az oxigén, ám egy időben rendkívül nagy tömegű toxikus anyag termelődik és halmozódik fel. A teknősnek lassú metabolizmusa, és mozgása biztosítja a hosszú életet. A madarak is jobb védelemmel rendelkeznek tőlünk, testükben állandóan újratermelődik az antioxidáns. Mi, emberek sem vagyunk teljesen kiszolgáltatva a szabadgyökök okozta kártételnek: szervezetünk termel antioxidánsokat – vagy „gyökfogókat” –, amelyek 30 éves korunkig – amíg optimális a regeneráló mechanizmusunk –, hatástalanítják a szabadgyököket, ezt követően azonban már magunknak kell gondoskodnunk az antioxidánsok beviteléről, amelynek legjobb módja a friss gyümölcsök és zöldségek fogyasztása.
Felidézem olvasóinknak ORAC (oxigéngyökelnyelő-képesség) értékekben, melyek azok a közismert táplálékok, amelyek 100 gramm nyerstermékben a legtöbb antioxidánsot tartalmazzák: mangosztán 17 000, aszalt szilva: 5770, gránátalma 3307, mazsola: 2830, fekete áfonya: 2400, szeder: 2036, kelkáposzta: 1770, fokhagyma: 1662, méz: 1640, eper: 1540, spenót: 1260, málna: 1220, kelbimbó: 980, szilva: 949, brokkoli 890, cékla: 840, narancs: 750, szőlő, piros: 739, paprika: 710, cseresznye: 670, szőlő fehér: 460, hagyma: 450, kukorica: 400, karfiol: 385, fagyaszott borsó: 375, burgonya: 300, banán: 210, alma: 207, paradicsom: 195… stb. Ezt tudva, mi sem lenne egyszerűbb, naponta 100 gramm aszalt szilvával bevinni a táplálékszakértők által javasolt 5770 egységnyi antioxidást. Az élet azonban bonyolultabb: a kísérletek nem igazolták az élet meghosszabbítását, teszem azt napi 10 dkg aszalt szilvával.
