Az elmúlt heti kitérő után, amit a vegetarianizmus és annak vadhajtása felé tettünk, fordítsuk figyelmünket a 20. század orvostudományának felbecsülhetetlen vívmányai irányába. Méltán mondhatjuk, hogy a mögöttünk hagyott évszázad az orvostudomány sikeres évszázada. A betegségmegelőzés hihetetlen mértékben fejlődött: a veszélyes kórokozók nagy részét felismertük, s ennek alapján kidolgoztuk az emberi szervezet védekező képességének erősítését számos betegség ellen.
Az 1970-es évek végére a Föld himlőmentessé vált és a 2000-ig az Egészségügyi Világszervezet vezetésével sikerült visszaszorítani a járványos gyermekbénulást, a kanyarót, a tetanuszt. A tébécét védőoltással előzzük meg, és ha mégis felüti a fejét, hatékony gyógyszerekkel visszaszorítjuk. A 20. századra tehető annak a harcnak a beindítása is, amellyel a megelőző orvostudomány küzd az egészséges lakásokért, iskolákért, munkahelyekért. Egyre mélyebbre hatol azoknak az ártalmaknak a felfedése terén, amelyek az ember környezetében kihatnak az egészségünkre, és a politikumra gyakorolt nyomással törvényeket kényszerít ki (lásd a dohányzás elleni küzdelmet).
A második világháború után az orvostudomány történelmének leglenyűgözőbb 50 évét éli. A 19. század nagy kutatóorvosainak munkájára támaszkodik mindez: Virchownak, a nagy korboncnoknak, a későn megértett magyar Semmelweisnek, Müllernek, a fiziológia úttörőjének, Charconak, aki tudománnyá tette az elmekort és először tekint hipnózissal a lélek mélyére – hogy csak a leghangzatosabb neveket említsük. E nagy elmék felfedezései ebben az 50 évben értek be azzal, hogy gyakorlati alkalmazást nyertek mindenütt, ahol orvosi rendelő létezik.
Ma már szinte el sem tudjuk képzelni, milyen lehetett az élet 1945 előtt, amikor a gyermekbénulás, a szamárköhögés, a tébécé, a torokgyík naponta szedte áldozatait, és olyan mindennapi betegségeknek mint a reumás ízületi gyulladás, tüdőgyulladás, nem voltak ellenszerei. A terápia nagy ívű forradalma a csecsemőhalálozást, az ezer megszületett gyermek közül 180-ról 8-ra csökkentette, megtalálta a rákos sejtek szelektív pusztításának módját, az idegen szövet kilökődését pedig ma már megakadályozza, s kiküszöbölve ezt az évezredek alatt szervezetünkbe vésett kódrendszernek a működését, utat nyitott a régóta áhított szervátültetésnek. Amíg a 19. században csupán 45 év volt egy nő várható élettartama, ez a fejlett államokban mára elérte 85 évet, tehát csaknem megkétszereződött.
Az orvostudomány fejlődése az utóbbi 50 évben annyira széleskörű, hogy akár kissé részletesebb ismertetésével is köteteket lehetne megtölteni. Legújabb feladatának az európai része azt a célt tűzte ki, hogy a minimumra csökkenti a megelőzhető halálozást. Megelőzhető halálozásnak nevezzük mindazt a 65 éves kor alatt történő elhalálozást, amit a megelőző orvostudomány vívmányaival el tudunk kerülni. Négy betegség, a fiatalkori szívinfarktus, a korai agyérkatasztrófa, a tüdőrák, és végül a májzsugorodás előfordulásának csökkentése a cél. Mind a négy megelőzhető az egészségesebb életmód elfogadásával. Több európai államban, többek között Magyarországon is, ha sikerülne e négy halálok visszaszorítása, pozitívvá lehetne tenni az annyira ijesztő méreteket öltött természetes népszaporulatot.
