Megemlítünk még egy vallást, a buddhizmust, amely lényegében egyfajta örök életet kínál. Tanai szerint nincs is igazán halál, hiszen a reinkarnáció az ismétlődő születés és halál folyamata, melynek során a lélek életeken keresztül egyik testből a másikba vándorol.
A reinkarnáció szerint a lélek örök, az emberi test csak átmeneti. Ha valaki meghal, akkor csak a fizikai teste hal meg, maga a lélek egy új testbe költözik, a léleknek megfelelő karma szerint. Nincs viszont visszaemlékezés az előbbi életünkre, ami ugyancsak kétségessé teszi a reinkarnáció fogalmát. Az örök fiatalság elnyerésére vívott harc történelméből felidéznék egy számunkra igen ismert történetet, a vérgrófnő, Báthory Erzsébet históriáját, aki a 16. században élt és legszelídebb tettei közé tartozik, hogy csejtei kastélyában minden tükröt összetört, hogy ne lássa öregedni magát. Állítólag fiatal szüzek vérében áztatta testét hetente, hogy megőrizze magát az öregedéstől.
A kínvallatás hatására a szüzek felkutatását szolgálói beismerték és tettükért halállal lakoltak. A grófnőt kastélyában befalazva tartották haláláig. Megjegyzendő: a történet valóságtartalmát több történész megkérdőjelezte. Aztán jött az alkémisták végtelen sora, akik sokkal nemesebb eszközökkel akarták megfejteni az örök élet titkát, mint az előbb említett grófnő. Rezet, ólmot és más nem nemes fémet szerettek volna mindenáron arannyá változtatni, a bölcsek köve segítségével. Persze (az ember telhetetlen) ha már adva van a töméntelen arany, a bölcsek kövétől még elvárták volna az örök élet titkának megfejtését is. Mint tudjuk, mindkét fronton vereséget szenvedtek.
Az ezerhétszázas évek Párizsában egy különös fiatalítási kísérlet divathóbortja ütötte fel a fejét, főképpen az arisztokrácia és a bankvilág köreiben. Egy sarlatánságra kapható orvos „életerő-átvitelnek” nevezte el a módszert, aminek alapjaira a Bibliában vélt rátalálni. S valóban, kis utánajárással rátalálhatunk az ihletet adó példára a Királyok könyvének elején: „Dávid király éltes öreg lett; hiába burkolták takaróba, nem tudott fölmelegedni. Szolgái ezért így szóltak hozzá: kell keresni urunknak és királyunknak egy fiatal leányt, aki szolgálatába áll a királynak, és gondját viseli. Ha kebleden pihen, urunk és királyunk fölmelegszik. Izrael egész földjén keresték hát a szép lányt. Így bukkantak rá a sunemi Abiságra, s el is vitték a királyhoz. A lány igen-igen szép volt, gondját viselte a királynak és szolgálta, a király azonban nem hált vele.” A korabeli sajtó tanúsága szerint egy „melegedés” egy ilyen „igen-igen szép” fiatal lánnyal 18 frankjába került az öreguraknak. Majd az említett 17. század végén egyesek úgy gondolták, hogy az idős emberek vérét ki kell cserélni fiatalok vérével, s elnyerhető az örök ifjúság. Mivel abban az időben még vérkészítmények nem léteztek, az első próbálkozás fiatal bárányok vérével történt. Természetesen mai ismereteink alapján ezt nem nevezhetjük másnak, mint emberölésnek, ami az első kísérletek során be is következett. A 20. század első felében divatba jött a férfi nemi hormon, a tesztoszteron injekciós adagolása a 60 évet betöltött embereknek. Az egész kampánynak, amely jó tíz évig tartott, a herélt majmok itták meg a levét, de nem sokkal jártak jobban a „fiatalság hormonját” felvevő férfiak sem, bár a szexuális potenciájuk valamivel jobban működött (ami lehetett pszichikai és placebo-hatás) néhány év múlva prosztatarák tünetei jelentkeztek náluk, s emiatt a kampány gyorsan elhalt.
