– „Szeretne megszabadulni az orvosok által feleslegesen felírt antibiotikumok szedésétől, amelyek allergiát és az egészséges bélflóra pusztulását okozzák?”– kérdez rá az egyik tudálékos, kihasználva és rosszakaratúan általánosítva a jelenséget, hogy egyes orvosok valóban feleslegesen, illetve a kelleténél gyorsabban nyúlnak az antibiotikum-profilú gyógyszerekhez, amiről – joggal – bíráló szavakkal rendre be is számolnak a szaklapok. S ezután következzék a példája a további mértéktelen áradozásnak: „ősidők óta ismert az ezüstvegyületek fertőzést megelőző és gyógyító hatása. Mint csiraölő szert használták az első világháborúban, ám széles körű felhasználása kiment a divatból az antibiotikumok feltalálásával. Tekintettel az antibiotikumok okozta, egyre sűrűbben észlelt károsodásokra, amelyekkel az emberi szervezetet rombolják, újra megnőtt iránta az érdeklődés.”
Nos, nézzük, szerintük mit is gyógyít a kolloid ezüstnek vagy ezüstvíznek elnevezett csodaszer! „A jó minőségű ezüstoldat fogyasztása a következő betegségek gyógyításánál mutatkozott hatásosnak: Lyme-kór, tüdőgyulladás, candida, szifilisz, szem-, fül-száj- és torokgyulladás, gyomorfekély, magzati fejlődés elősegítése (?), csontregeneráció, külsőleg sebekre, kiütésekre, szemölcsökre (!), égések gyógykezelésére, sőt még a rák ellen is hatásosnak bizonyult.”
Erre nincs más szavam a csaláson és az ámításon kívül. Az elmúlt 20. század, ha valami jót, korszakalkotót adott az emberiségnek, az nem más, mint az antibiotikumok felfedezése. Számtalan – az 1950-es évekig halálos – fertőző betegségtől mentesítették a föld élővilágát, embert és állatot beleértve. Ha lehet hinni egy gyógyszerben, amely soha meg nem csal – ezt én felelősségem tudatában állítom 36 éves intenzív orvosi gyakorlatom után –, az elsősorban a jól kiválasztott és kellő mennyiségben adagolt antibiotikum. Cinikusságra és primitivizmusra vall ilyen módon jellemezni a milliók életének megmentő gyógyszert.
Az ezüstnitrátot valóban használja az orvosvilág sebek és égések fertőtlenítőszereként, a povidon, a klohexidin, triclosan és sok más hatásosabb szer mellett, kizárólag azonban külsőleg, kötszer formájában, semmiképpen belsőleg. A szeptikus – vérmérgezéses – fertőzés kivédésére pedig a komolyabb égési sérüléseknél ma is egyedüli gyógyszer a vénásan alkalmazott antibiotikum. A Lyme-kór, a szifilisz gyógyításáról, a tüdőgyulladás és a rák elleni kezelésre használandó kolloid ezüst hirdetése pedig minden kommentár nélkül a büntetőeljárás köreibe tartozik.
Nézzünk még egy-két aranyköpést a „gyógyító” ezüst felhasználási formájáról! „Az oldaton kívül számtalan alakban előállítjuk – így a hirdetés –, megvásárolható: mint ezüsttrikó, -harisnya, -kesztyű, zsebkendő – és miért ne – ezüstbugyi alakjában is. Erre mondaná az angol: Welcome to the XXI. century! (Üdvözöljük a 21. században.) A hivatkozás pedig a Sciense digest 1978(03) számára, amely pozitívan véleményezi az ezüstvizet, szóljon annak, aki nem ismeri az említett magazin áltudományos mezbe öltöztetett híreit! S még egy mondat: létezik egy ismert betegség, az argyria, amelynek bizony az agyondicsért ezüstoldat az okozója.
