Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aranyhajú tündér. Annak a tündérnek a vára olyan magas volt, hogy felül ért a felhőkön. Színarany színű volt a vár. A tündér egy éjszaka titokban felrepült a Holdra kíváncsiságból. Amikor felért a Holdra, megpillantott egy holdkirályfit...
Ült keservesen a királyfi egy holdkövön.
Kérdi tőle a tündér:
– Miért búsulsz annyira?
– Azért, mert felséges király apám azt parancsolta, ha három napon belül nem hozok a Földről egy szép virágot, akkor fejemet veteti.
– És miért kell neked a Földről egy szép virágot hoznod?
Azért, mert felséges király anyám meghalt és három nap múlva fogják eltemetni. Király apám pedig egy virágot akar a sírja mellé ajándékozni.
– Ha csak ez a baj! – mondta a tündér. – Én most egy szépséges virággá változom és olyan gyémántszínű leszek, hogy a napnál is fényesebb leszek.
Megköszönte neki a királyfi és elvitte a palotába.
– Király apám nézze – monda a királyfi –, meghoztam a virágot!
– Köszönöm fiam. Most már van ajándékunk anyádnak a temetésére...
Eljött a temetés napja, eltemették a királynőt, a szépséges virágot a sír mellé tették és azt mondták:
– Nyugodjon békében!
A királyfi szíve megnyugodott.
