A Google indulása után sokáig nagyon jó hírnévnek örvendett, mindenki dicsőítette, támogatta a nyitottsága miatt. Azonban úgy néz ki, hogy ennek a korszaknak vége szakadt. Az elmúlt évben egyre több problémába ütközött a cég, és az eddigi kétezer-tízes év sem hozott kilábalást a gondokból. A problémák a keresőszolgáltatásból kilépve indultak. A cégóriás az informatika mind több területére igyekszik belépni, dominanciát kialakítani, ami már nemcsak a konkurenciát zavarja, hanem a felhasználókat is. Ahogyan a Microsoft ellen is kialakult egy ellen(ke)ző hangulat, hasonlóképpen a Google is kezd ilyen sorsra jutni.
Pontosan mikortól tekinthetjük a cég szolgáltatásait terhelőnek, nehéz meghatározni, azonban mindenképpen a nagy nyitások okozzák a cégnek a legnagyobb fejfását, melyek sokszor már a magánszféra megsértéséhez vezettek. Tovább nem lehet senki elől elrejteni, hogy profitorientált cégről van szó, amely a nyitottsága ellenére nem minden esetben tiszteli a magánszférát. A probléma a levelezőrendszer és a hirdetési platform összekapcsolásával kezdődött, amikor is sok felhasználó ellenezte, hogy a megfelelő hirdetés kiválasztása érdekében a cégóriás a levelek tartalmát is vizsgálja. Ez a vihar viszonylag gyorsan lecsendesült, szinte lovat adva a Google alá, hogy megfelelően megindokolva és megmagyarázva más dolgokat is lenyelethetnek a felhasználókkal. Közben jöttek a Street View szolgáltatás körüli nézeteltérések. Több európai ország nem kért a szolgáltatásból, megtiltva a cégnek, hogy a városaikat fényképezzék. Ennek sok indoklása volt, legtöbbször az, hogy az élőképeken sokszor személyes dolgok is megjelennek (mégha nem is szándékosan), amiből egy divathullám indult – az emberek keresték a képeken a kirívó eseteket. Volt rá példa, hogy egy rablót buktatott le egy-egy kép, azonban többször hozott kellemetlen helyzetbe személyeket a róluk interneten elérhető kép. Ekkor a cég megpróbálta a képeket módosítani, az autók rendszámát kitörölni, az arcokat elhomályosítani, amivel egy kicsit oldotta a feszültséget, azonban voltak tulajdonosok, akik nem kívánták, hogy akár házukról bármilyen kép megjelenjen az interneten. Az eredmény az lett, hogy a tulajdonos kérheti az épület „kitakarását” mind a műholdas, mind a Street View képekről. Kisebb-nagyobb fennakadások maradtak még a rendszerben, azonban lassan a legkötözködőbb vezetők, informatikusok is kezdtek megbékélni a szolgáltatással.
Azonban a Google-nek nem volt elég a saját levelező és üzenetküldő szolgáltatása sem, a szociális hálózatok babérjait is le akarta aratni. Elindította Buzz nevű szolgáltatását, melyről nagyon gyorsan kiderült, hogy szinte senki sem kér belőle. A legnagyobb hiba a szolgáltatásban, hogy nem kérdezték meg a felhasználókat, hogy szeretnék-e azt használni. Ráadásul a felhasználók levelezési szokásai alapján összeállítottak ismerőslistákat, amelyekkel egyes személyes adatok is megosztásra kerültek, illetve gyorsan kiderült az, hogy ki kivel áll legalább levelező kapcsolatban. Nem kell mondani, hogy ez az automatizmus sokakat érintett kellemetlenül, így hiába távolították el a problémás részt a rendszerből, a felhasználók bizalma a személyes adatok védelmében megingott, sőt, Amerikában emiatt már polgári perek is indultak a Google ellen.
De nem csupán az európai és az amerikai régióban ütközött ellenállásba a Google, például Kínából kénytelen volt kivonulni a cég. A gmail fiókjainak Kínából való feltörése csak egy ürügy volt a kivonulásra, sok elemző anyagi sikertelenséget lát a háttérben. Azt a tényt ugyanis a cég nem közölte a nyilvánossággal, hogy annak ellenére, hogy Kínában hatalmas internetfelhasználói bázis van (és ez egyre bővül), a Google nem igazán tudott jelentős anyagi hasznot húzni belőle. A cég haszna a világ többi részéhez képest elenyésző volt a kínai országban. A meghátrálást azonban dicsőséges kivonulásként prezentálták, mondván, hogy nem hajlandóak eleget tenni a kínai kormány által kért információszűréseknek (nem titok, évekig eleget tettek). Azonban e cirkusz közben derült ki az is, hogy nem csupán a kínai kormány helyi szabályozása alapján szűrik a kereséseket, ugyanígy más országokban is megfelelnek a helyi követelményeknek. Így például a google.de oldalon a náci szervezetekhez fűződő fogalmakat szűri meg a rendszer, amit a helyi törvények szabályoznak – ezen a címen egy neonáci szervezet oldalát sem lehet megtalálni, míg a szomszédos francia oldalon megjelennek a találatok. De nem csupán Németország esetében derültek ki ilyen és ehhez hasonló korlátozások. Sajnos nincs tudomásunk róla, hogy hazánkban milyen tiltások vannak, azonban nem kellene meglepődnünk, ha egyszer itt is előbukkannának a tiltott szavak...
Úgy látszik, van egy mérce, amit meghaladva a szimpátia sokaknál antiszimpátiába vált át.
