Minden elbeszélés kapcsolatba lép az olvasójával. Legtöbbször ez a kapcsolat csupán felületes, ideiglenes, de van úgy, hogy erős kötődés alakul ki. Ilyenkor nemcsak passzív megfigyelői vagyunk a történetnek, hanem a főszereplőkkel együtt érző társak. Bár a videojátékok (amint a regények és filmek többsége) is leginkább az utóbbira törekednek, a Heavy Rain egyike azon kevés játéknak, amelyeknek sikerült e magasztos cél. A Heavy Rain egy interaktív dráma, amelyben a főszereplők feszültsége, szorongása, meglepődése és tragédiája szőrszálhasogatóan ki van dolgozva. Igaz, a fő cselekmény nem változtatható meg, de az elbeszélés módja a játékos akcióihoz igazodik, és egy mély, egyéni élményben részesíti. A Playstation 3 exkluzív Heavy Rain egy új, elgondolkodtató és személyiségfejlesztő próbálkozás a népszerű interaktív médiában.
Meddig vagy hajlandó elmenni, hogy megments valakit, akit szeretsz? Ez a központi kérdése a Heavy Rainnek, és az egyik főszereplőnek, Ethan Marsnak kell megválaszolnia. A hosszú, játszható bevezető során Ethan elszenvedi egyik fia halálát egy szerencsétlenségben, amelyben maga is két évre kómába esik. Visszatérése után emlékezetkiesésekben szenved, elidegenedik feleségétől, és zárt ajtók mögött sír, önmagát hibáztatva, miközben megmaradt, egyre távolodó fia, Shaun tévézik a földszinten. A dolgok szomorúan alakulnak, ám a megváltás helyett csak a szörnyűség jön: Shaunt elrabolja az origami mészáros, egy sorozatgyilkos, aki pár nap után végzi ki áldozatait. Gyerekének elrablása brutális útra kényszeríti Ethant, ami egyre nagyobb nyomásnak teszi ki lelkierejét és elhatározását a megmentésben.
Azonban a segítség nem marad el. Három másik játszható karakter története lazán kapcsolódik Ethan Mars személyéhez, de missziójukban kulcsfontosságúak. Scott Shelby, a kövérkés, gyengének tűnő magánnyomozó az áldozatok szüleit keresi fel, olyan bizonyítékok után kutatva, amik elkerülték a rendőrség figyelmét. Norman Jayden, FBI profilalkotó specialista hivatalos nyomozásban vesz részt és high-tech eszközökkel kutatja a helyszíneket – miközben saját drogfüggésével küzd meg. Madison Paige, az alvatlanságban szenvedő sajtófotós mutatkozik be utoljára – egy motelban, az egyetlen helyen, ahol békét talál. Az irányítás, és ezzel a játék helyszíne rendszeressé válik a négy karakter között, a cselekmény négy szála szinkronban halad. A karaktereket külső nézetből irányítjuk, és rengeteg tárgyat szemlélhetünk meg, használhatunk a környezetünkben, és csak ritkán véletlen ez az interakció. Az irányítás egyedi, de a bevezető során van bőven időnk beletanulni. Kalandjátéknak megfelelően nyomok keresésével, tanúk kikérdezésével töltjük az idő nagy részét. Az akciórészek inkább csak interaktív filmbejátszások, amelyekben a történések gyors reakcióinktól függnek: a képernyőn jelzett gombokat kell megnyomnunk és tartanunk. Az elvégzendő mozdulatsornak megfelelő bonyolultságú kombinációk kivitelezése sosem túl nehéz, még „Hard”-ra állítva sem.
A videojátékokban a karakterek jellemének alakulását általában banálisan, különböző pontok jutalmazásával oldják meg. A Heavy Rainben nincsenek „világos oldal” vagy „sötét oldal” pontok, de a cselekedeteink sosem maradnak következmények nélkül. A különbségek a cselekmény alakulásában rejtettek és intelligensek: veszíthetünk a játék-kardozásban a gyerekeinkkel, és jobban fognak bennünket szeretni, vagy elutasíthatjuk valakinek a közeledését úgy is, hogy erősítjük a kapcsolatunkat vele. A technikai kivitelezés olyannyira részletes, hogy a dialógusok során a karakterek legkisebb rezdüléseit is megfigyelhetjük. A mimikájuk megjósolja a cselekmény fordulópontjait – bár leginkább ezt már csak akkor vesszük észre, ha visszatöltünk egy-egy mentett állást. A környezet kevésbé figyelemfelkeltő, de szintén aprólékosan kidolgozott, és nagyon minőségi. Az eső, a játék címadó, ötödik főszereplője, és a vizes jelenetek a játék csúcspontjában vizuálisan is nyomatékosítják az eseményeket.
A Heavy Rain nem mindenki játéka. Néha vannak olyan események, amiknek nincsenek következményeik, csak a hangulatot adják meg. Néha szeretnénk olyat tenni, amit nem lehet – a cselekvés szabadságának illúziója és a világ hihetősége csak addig ér, ameddig azt a fejlesztők által kötött póráz megengedi. Ezeken a dolgokon nehezen tesszük túl magunkat, főleg ha annyira belebonyolódunk a történetbe, és bár sok vitát nyithat ez a megoldás, a Heavy Rain mindenképpen pozitív játék. Egy izgalmas rejtély, egy okosan összerakott elbeszélés, amely különbözik minden játéktól, ami a közelmúltban megjelent. Talán ez az egyetlen játék, amely során minden gombnyomáskor érzünk valamit – ennél nagyobb dicséretet nem kaphat.
