Kevés dolog ihleti meg az ember képzeletét úgy, mint az utazás, a felfedezés izgalmai, és kevés játék tudja úgy lekötni a képzeletbeli felfedezőt, mint az Anno 1404. Az óceánok tökéletes mélykékjén hajózva keressük a következő szigetecskét büszke településünknek. Amint megtaláltuk, megszelidítjük a földet, hogy ellássa minden jóval a telepeseinket, miközben újabb hajókat építünk, tovább hatolva az ismeretlenbe. A termelési láncok bonyolultsága és az áru mennyisége igencsak nehezíti a lakosság legkifinomultabb szintjének elérését, így nem minden játékosnak fog tetszeni az Anno 1404, de az építő-felfedező stratégiák kedvelőinek kihagyhatatlan. A Venice kiegészítő tovább színesíti a felfedezés örömeit, és végre a barátainkkal együtt – vagy ellen – is játszhatunk.
A két eredeti játékmód megmaradt: a lineáris kampányt célszerű először végigjátszani, hogy megtanuljuk az alapvető trükköket, majd később nekivághatunk a nagyvilágnak (Continuous play) kedvünkre állítgatható győzelmi feltételekkel. A Venice-kiegészítő nem hoz új kampányt, cserében 15 új pályán (Scenario) próbálhatjuk ki vezetői képességeinket. Ezek a pályák változatosak és elég jól sikerültek, tengeri kalandozás, konkurenciával szembeni gyorshajózás és ellenséges feltételek közötti társadalomépítés is lehet a feladatunk. Megismerhetjük az új játékelemeket is közben, igaz, maga a játék keveset nyújt azért, hogy megtanítson bennünket a kémkedés és a diplomácia használatára. Az Anno 1404-re eddig is jellemző volt a meredek nehézség, de a fejlesztők legalább abban segíthettek volna, hogy melyik kémjeink hova épüljenek be a szabotázsakció végrehajtásához.
Ezek az elemek persze a kompetitív, többjátékos partikban a legérdekesebbek. A hadjáratok indításán túl „békés” lehetőségeink is lesznek ellenfelünk gyengítésére. A megfelelő épület (Base of Operations) felépítése után kémeket küldhetünk a rivális városokba, zavart okozva a gazdaságban: gyújtogatnak, vagy hamis prófétaként adómegkerülésre buzdítják a lakosságot. A városi tanács (City Council) felépítése megnyitja a diplomatikus opciókat. A megcélzott város tanácsában székeket vehetünk meg, majd a többség elnyerése után a város kulcsát is megvásárolhatjuk. Igaz, magunk is sebezhetővé válunk a hasonló támadásokra.
A többjátékos meccsek győzelmi feltételei is irányíthatóak, az egyjátékos módhoz hasonlóan. Egy-egy parti akár tíz órát is tarthat, ezért kapóra jön a játék elmentése. Idegenekkel viszont nem érdemes belekezdeni ilyen partikba, mert sohasem biztos, hogy be tudjuk fejezni. Legjobb, ha előre megbeszéljük az internetes találkákat. A kompetitív, egymás elleni játék mellett kooperatívan is végigjátszhatjuk a pályákat. Ilyenkor teljes fokú irányítása van mindkét félnek az egységek felett, ami furcsa helyzeteket szülhet, például amikor egy hajó felett két kapitány parancsol. Megfelelő kommunikációval azonban kellemes játékban vehetünk így részt.
Az Venice inkább csak színesíti a már eleve bonyolult Anno 1404-et, nem ad hozzá valódi tartalmat. A többjátékos lehetőség megnyitása az igazi újítás, rendkívül jó társasélményt fog nyújtani azoknak, akik szeretnek elmélyülni a mikro- és makromenedzsmentben.
