A mélység érzékeléséhez még nem kell 3D képábrázolás. Az emberi agy egy képből is ki képes értelmezni a távolságot a tárgyak takarásából, élességéből és egymáshoz viszonyított nagyságából. Valójában csak két dolgot nem tud egy sima kép: a sztereopszist, avagy a térlátást, és a szemeink fókuszálásának szabadságát. A ma használatos 3D mozi technológiák kivétel nélkül „csak” a sztereopszist valósítják meg, továbbra sincs meg az a szabadságunk, hogy oda nézzünk, ahova akarunk. A filmrendezőn múlik, hogy a kép melyik része lesz éles, ő „vezeti” a szemünket végig a vásznon. Ez a feladat nem triviális, mert szemeinknek elég nagy feladat megbirkózni a különböző, 3D vetítésből adódó nehézségekkel és gyakran csak késve találjuk meg a képen az éles pontot. A gyors akciójelenetekkel, a véletlenszerű fókuszpont-váltásokkal csínján kell bánnia a film készítőinek, hogy élvezhető maradjon, és ne vesszenek homályba a fontos részletek.
Így a hagyományos filmes látványelemeket újra kellett gondolni a modern 3D mozik megalkotásakor, és ezért van az is, hogy a 3D-s bemutatásra tervezett filmek kevésbé izgalmasak 2D-ben. Az elmúlt évtized végén az IMAX tette meg az első lépéseket speciális, 3D szórakoztató oktatófilmek forgatásával, és ma is talán az IMAX biztosítja a legjobb 3D élményt. Igaz, az utolsó szó mindig a nézőé, és a „legjobb” címet sokan vitatni szeretik, de a hatalmas, a teljes látóterünket betöltő, 22-szer 16,1 méteres vászonra vetített filmek senkit sem fognak hidegen hagyni. De, amíg két dimenzióban az IMAX filmeknek hatalmas a felbontása és különlegesen jó a képminősége, sajnos 3D-ben ez már nem igaz. A polarizációs szűrők miatt szellemképes, és gyakran életlennek tűnhet az egész vászon, és a szemünknek is nehezebb dolga lehet a fókuszpont megkeresésével. Szerencsére minden más, a 12 ezer wattos hangrendszer, a tágas moziterem, a fotelok kényelme, és persze a rendkívül erős térhatás, a vászonból kinyúló szereplők ezt hamar elfeledtetik. Az IMAX drága rendszer, és kevés mozi engedheti meg magának a beszerelését. A legközelebb Budapesten, az Aréna plázában van egy vetítőterem, és bár Višnjicán, Belgrádban is lesz egy az ígéretek szerint, a Višnjica pláza építése még nem kezdődött meg.
A Dolby Digital 3D rendszer ezzel szemben a hibátlan, éles képminőségével és a viszonylag olcsó felszerelési költsége miatt gyorsan terjed a környező országokban, így nálunk is. A digitális vetítőgép 2D filmek vetítésére is alkalmas, és a vásznakat sem kell lecserélni a vetítőtermekben. Technológiailag ez a legmodernebb szabvány: a kép optikai alkotóelemeinek, a kék, piros és zöld fénynek az árnyalatait tovább osztották a mérnökök. A szemüveg színszűrőin keresztül az alapszínek más-más árnyalata érkezik a két szemünkbe, így külön képet hoznak létre, így alakul ki a sztereopszis. A 3D hatás sajnos nem hangsúlyos. Ellentétben az IMAX-szal, a teret inkább befele, a vászon mögött érzékeljük, ritkák a kinyúló elemek. A szemre talán ez a legkevésbé megerőltető rendszer, ami előnyös lehet, főleg ha fejfájásra, rosszullétre hajlamos a néző, mint ahogy én is. A meglehetősen hosszú, Avatar c. film megtekintése után az IMAX-ban be kellett vennem az előre bekészített fejfájás-csillapítót, de a budapesti Corvin mozi után nem volt ilyen gondom. Belgrádban a Roda Cineplex, Dom Sindikata és a Tuckwood Cineplex mozikban vannak Dolby 3D-vel felszerelt vetítőtermek. Nem megerősített információk szerint a (reményeink szerint) hamarosan megnyíló Arena moziba is ilyen rendszert telepítenek majd Újvidéken.
A belgrádi Kolosej multipleks XpanD 3D berendezéssel van felszerelve, ami a szemeinket váltakozva eltakaró szemüvegekkel éri el a térlátást. Ez a rendszer is jó képminőséget biztosít, de a szemünk előtt észrevétlenül vibráló folyadékkristályos üveg igencsak megterhelő, és kényelmetlen is viselni. A RealD a Sony polarizációs szűrőkkel működő technológiája, de mind képminőségben, mind 3D hatásban az említett rendszerek mögött van, így ha csak lehet, válasszunk másik térhatású mozit.
