A King’s Bounty ismerőssé válik, amint elkezdjük játszani: a már-már elfeledett, de még mindig szeretett Heroes of Might and Magic (HOMM) köszön vissza ránk. A játékmeneten nem változtattak az orosz Katauri fejlesztői, de a jól működő formán nem is kell, a szerepjáték és a körökre osztott stratégia ilyen egyedi keverése örökzöldnek bizonyul. A King’s Bounty: The Legend 2008-ban varázsolt el mindenkit, aki kipróbálta, és a sikert látván nem volt kérdéses, hogy a varázslat folytatódni fog: az Armored Princess önálló kiegészítő nemzetközi kiadása tavaly év végén került a polcokra.
Amelie éppen pihenni készül, miután megküzdött az Endoriát fenyegető démonseregekkel, ám hamar kiderül, hogy a veszély nem múlt el. A szépséges, lenge, megkérdőjelezhető védelmet nyújtó páncélba bújt hercegnő szerepében Teana szigetvilágában kell felkutatnunk nyolc mágikus követ, hogy elpusztítsuk az otthonunkat fenyegető óriást. Kísérőnk ezúttal egy aranyos sárkányfióka, ami elejében csak füstkarikák puffogtatására jó, de ahogy fejlődik a játékban, hamar meghatározó lesz a tömegek igazgatásában... és elhamvasztásában.
A seregünkbe toborozható új szörnyek a megszokott fantasztikus lények, óriáspókok, ősmedvék, vagy a szigetvilág hangulatába illő kalózok, gyíklények, de kevés lesz hasznos a csatákban. Varázstárgyakból is nőtt a kínálat, megjelentek a gyűjthető felszerelések, amelyek együtt viselve válnak hatalmassá. Egy képességünkkel tárgyainkat akár be is cserélhetjük rúnákra, ha már eladni nem érdemes.
Teanában központi szerepe van a hajónknak. A helyszínek között csak ezzel közlekedhetünk, de előbb meg kell találnunk a sziget térképét, ahova kívánkozunk. Persze a térkép sosem őrizetlen, általában egy-egy vezért kell legyőznünk, hogy megkaparinthassuk. Említésre méltó újdonság még az Award rendszer, ami manapság egy játékból sem maradhat ki: a különböző mérföldkövek elérésekor, vagy a különböző furcsa megoldásokért és rekordokért díjakat, érmeket kapunk. A díjak azonban nemcsak passzív díszek, általuk a játékban is kapunk segítséget, bónuszokat.
A játéktér sajnos kisebb, mint az alapjátékban, éppen ezért hamar ismétlődővé válik a kalandozás. Ha már megvan a jól bevált seregünk, a nagy hatású varázslatunk, és a sárkányunk is levedlette a tejpikkelyeit, a harcokban nem kell taktikáznunk. Ugyan sok a térképen bóklászó, főszörny, de a mesterséges intelligencián nem fejlesztettek az elmúlt esztendőben, olyan buta maradt, mint volt. Egy, a mienkhez képest masszívabb sereget is könnyen leverhetünk a megfelelő taktikával, amin a durva léptékű nehézségi fokok sem segítenek. Könnyű módban senkinek sem lesz gondja, ám normál fokozatban már lesznek fennakadások. Nehézre állítva pedig játszhatatlan a játék. A grafika sem változott az eredeti játékhoz képest, bár még mindig szép és részletekben gazdag, ma már sokkal erősebb vizuális hatást láttunk fantasy játékokban.
Minden hiányossága ellenére az Armored Princess játszása jó, kellemes időtöltést nyújt, a HOMM stílus ebben a korszerű megvalósításban is működik. A történet, a kalandozás, a harcok és a karakterfejlesztés jól össze van állítva és sokáig le tudja kötni a játékosokat.
