Volt egy régen egy játék, amit nagyon szerettem egyszerűsége miatt. A képernyő két oldaláról csirkék hada menetelt kitartóan a kétdimenziós zöld dombon, nyugtató kék ég alatt, másik oldal felé. A játékos persze meg kellett, hogy akadályozza őket a szökésben, mert amint egy csirke kilépett, vesztett. A véletlenszerűen megjelenő, egyre ritkább kristályokat gyorsan fel kellett szedni, olyankor három másodperccel hosszabbodott meg a játék. Ígyis-úgyis elfogyott a rendelkezésre álló idő, de nem volt mindegy, hogy mennyi ideig húzta ki a játékos, és ezzel mennyi pontot gyűjtött össze, ugyanis ebben lehetett versenyezni. A csirkevadászós mókát rettentő kreatív módon Chickens-nek keresztelték el, és azóta számtalan feldolgozása van flash-es játékoktól kezdve, marokkonzolokon keresztül, mobiltelefonos változatokig.
Szabad összehasonlításban, a The Club is egy hasonszőrű játék. A csirkék helyett ugyan keményfiúk vannak, a zöld domb helyett rozsdás gyárcsarnokok, az ég meg inkább sápadtnarancs napsugarakkal felnyársalt szmogszürke, de a cél hasonló. Minél gyorsabban tudunk leszámolni az ellenfeleinkkel, annál több pontot kapunk a pálya végén, és akár meg is nézhetjük az állásunkat az internetes top-listában. Előbb persze a géppel kell megküzdenünk. Hat marcona karakter közül választhatunk (később még két karaktert is kizárhatunk), akik gyorsaságban, erősségben és kitartásban különböznek, majd indul a véres bajokság, több pontot kell összegyűjtenünk, mint a gép által irányított ellenfeleink.
A versenyt a névadó, rejtélyes Klub szervezi. A Klub az alvilág, a korrupt üzletemberek, a beteg milliomosok társasága, egyedüli célja még több pénzhez, fogadási és szórakozási lehetőséghez juttatni a tagokat. A modern gladiátorharcban szökött fegyencek vagy csak egyszerűen az utcáról foglyul ejtett emberek vívnak meg nyolc, valóságban is létező helyszínen. Egy elhagyatott németországi acélgyár, egy szétesett afrikai hajó, kiürített amerikai raktárhelységek, egy börtön, Velence, angol erődök, egy szibériai nukleáris óvóhely és egy harctérré alakított oroszországi város lesz az arénánk. A különböző játékmódok alkalmával több változatban is viszontlátjuk ezeket. Ahogy haladunk a bajnokságban, úgy nyílnak meg az új pályák.
Egyjátékos játékmódok a Sprint, (egyszerűen végig kell menni egy pályán), a Siege (ostrom, a megjelölt helyen visszaverni a támadókat), a Time Attack (itt időre megy a játék, ellenfeleink likvidálásával időt kapunk), Survivor (túlélés, hasonló mint az ostrom, de itt a teljes arénát bejárhatjuk) és a Gauntlet (el kell érni a kijáratot mielőtt lejár az idő – itt nem kapunk bónusz időt ellenfeleinkből). De mindegy mit játszunk: a feladat teljesítése csak mellékes, a lényeg, hogy a pontversenyben győzzünk.
A Bizarre Creations fejlesztői nem tettek semmi forradalmit a The Club megjelentetésével a boltok polcaira. Egy Gears of War típusú lövöldözős játék, olyanoknak, akik addig nyúznak egy-egy pályát, amíg elérik a legmagasabb eredményt, és az Interneten mérik össze teljesítményüket a többiekkel. Kicsit olyan mint a Yetisports flash pingvin-baseballja, megjelenésekor azzal szórakoztak a munkahelyeken a kollégák, hogy ki tudja messzebb ütni a szegény madarat. Állítólag Amerikában kimutatható volt termelékenység csökkenése azon az egy-két napon. Nos, a The Clubnak ilyen hatása biztos nem lesz, egyrészt mert ezt a munkahelyi gépeken szinte biztos nem lehet játszani, másrészt, meg kevésbé szimpatikus, hogy csirkék, vagy pingvinek helyett harcosokkal kell megmérkőzni. A játék 2,5 GHz-es Pentium 4-en, 1 GB RAM-al, GeForce 7600GT-vel vagy Radeon X1650-el már jól játszható, de 2,0 GHz-es P4-en, 0,5 GB-al, GeForce 6600-al is működik.
A játékot rendelkezésünkre bocsátotta az újvidéki gameS számítógépes és konzolos játékszaküzlet, mely Újvidéken, a Sad Novi Bazaar Áruház harmadik emeletén található. Újvidék, TC Bazaar, Bulevar Mihajla Pupina 1. Tel.: 021/521-357. e-mail: bazaar@game-s.co.yu. Weboldaluk: www.game-s.co.yu.
