Az Alone in the Dark legújabb részének a new yorki Central Park „esett áldozatul”, és jól kihasználta az Eden Games csapata a dinamikusan rombolódó környezetet: annak ellenére, hogy csak egy, általában jól látható irányban haladhatunk a pályákon, sosincs olyan érzésünk, hogy nincs meg a szabadságunk a választásra.
A túlélő-horror kaland rögtön egy epikus meneküléssel kezdődik egy omladozó hotelből. Arra ébred hősünk, Edward Carnby, hogy két, cseppet sem rokonszenves feketeruhás testőr valamilyen szertartásról beszél, majd bejön egy harmadik, és parancsba adja egyiküknek Carnby kivégzését a tetőn... Hősünk érezhetően rosszul van még a szertartástól, pislognia kell, hogy látását fókuszban tartsa. Más lehetőség híján engedelmeskedik fogva tartójának, elindulnak fel a tetőre. A segítség váratlan helyről jön: egy élő sebhely kúszik végig a lépcső falán és elnyeli a testőrt. Carnby ennek a bizarr fordulatnak nem kimondottan örül, főleg miután egy sarokkal arrébb, egy tükörbe nézve ráeszmél, hogy amnéziás, nem tudja ki ő, és főleg azt nem, hogy mit is keres ebben az átkozott hotelben. Ami, minden jel szerint, életre kel, de meggondolja magát, és első öntudatos lépéseként jól összeomlik. Carnbynak minden ügyességét be kell vetnie a túlélésért, liftaknákon keresztül, párkányokon, ingatag falakon kell másznia, miközben mögötte terjed a tűzvész, és ha netán elmerengene az élete értelmén két rogyadozó fal között, könnyen ő is odakozmálhat.
Carnby túlélőkön is segít, de általában nincs annyi szerencséjük, mint neki, sőt, az a kúszó sebhely nem pusztítja el, hanem megszállja őket, és így ellene fordulnak. A megszállottak ellen Carnby minden keze ügyébe kerülő eszközt használhat, az állólámpán keresztül az LCD monitorig, és hosszabb-rövidebb ideig le is ütheti őket, de csak akkor maradnak végleg nyugton, ha megégnek. Kezdetben egy égő szék megteszi (ilyet tűzvészben könnyen találni), de később a hatásosabb tömegoszlatáshoz már molotov-koktél, olajjal leöntött, égő pisztolygolyó (ez nem bombabiztos párosítás, a való világban senki ne próbálja ki, de a játékban működik) fog kelleni, amit Carnby a kevés, talált anyagokból állíthat össze. A párosításoknak csak a fantázia szab határt, a zombikat változatos módon lehet pusztítani, a lényeg, hogy égjenek. Szegénykék félnek is a tűztől, maguktól nem másznának bele, mintha nem is a pokol szülöttjei lennének. A sebhelyet is távol tudja magától tartani Carnby az égő micsodákkal, de ha nem óvatos, jómaga is lángra robban. Olajos flakonnal a kézben neki sem tanácsos nyílt láng közelében lennie, ezért gyakran trükköznie kell.
Az Alone in the Dark ötödik folytatása, a Near Death Investigation (Halál-közeli nyomozás) egy felemásra sikerült játék. Mint az a fenti kis bemutatóban talán érezhető, a feladatok megoldására változatos megoldásokat találhatunk, a begyűjtött tárgyaktól (igen kevés tárgyat cipelhetünk magunkkal kabátzsebeinkben), vagy éppen találékonyságunktól függően, ez adja meg a játék ízét és egyediségét. Általában időben is korlátozva vagyunk, közeleg a tűz, vagy éppen a zombihad, állandó az akció, nyomás alatt kell agyalnunk, ami fokozza az izgalmat. Az alatt is múlik az idő, miközben zsebeinkben kotorászunk, vagy éppen bombát kötözünk össze. De mindez, sajnos, elég gyatrán van megvalósítva, főleg az irányítás ordít finomhangolásért, mert a legnagyobb kihívás a játékban annak elsajátítása, és miután megbirkóztunk vele, sem biztos, hogy a karakterünk éppen azt csinálja, amit elképzeltünk, hajlamos beleakadni a pályaelemekbe. Ez kimondottan a közelharcnál kellemetlen, vagy az ügyességi-platform ugrások kivitelezésében. A PC-s irányításról annyit, hogy az egér próbálja átvenni a gamepad analóg kar funkcióját (de nem sikerül neki), amivel célzunk, ill. drótokat illesztünk egymáshoz, és még a ’PrintScreen’ billentyű is parancshoz van kötve (kötélről ugrás)! A játék során a külső és belső nézetet egyaránt kell használni, célozni belső nézetből kell, közelharcot külső nézetből irányítjuk. Ez a kettős rendszer nekem tetszett, mert gyorsan lehet (és kell is) váltani, de szokatlan lehet, és meg kell tanulni a tárgyak változó funkcióját. A poroltóval külső nézetből pl. ajtókat törhetünk be vagy zombikat üthetünk szét, míg belső nézetből, meglepő módon, tüzet olthatunk.
A játék grafikája sem kimondottan szép, bár vannak nagyon jó kitalált helyszínek. A részletek gyengeségén meglátszik az, hogy gyengébb konzolokra tervezték, a játékot PC mellett, Wii-re, Playstation 2 és 3-ra, Xbox 360-ra is kiadták. A játékmenet kimondottan nehéz, csak a részek között lehet elmenteni, így ha valamit elbaltázunk, néhány rövidebb jelenetet lehet újra kell játszanunk. Lesz hely a játékban, amelyet, ha nem akarjuk átugorni, bizony sokszor újra fogjuk tölteni. Az epizódok között szabadon választhatunk, rögtön a játék indításakor, és még csak le sem maradunk a tartalomról, mert filmszerűen, röviden lejátszódnak az addig történtek ilyenkor. Az Alone in the Dark 5 egy ambiciózus projekt újszerű elemekkel, de csak azoknak ajánljuk, akik nem botránkoznak meg az irányításon, és szeretik a nehezebb kihívásokat is. Minimális rendszerkövetelmények: Intel D 2.6 GHz vagy Athlon X2 +3800 CPU, 1 GB (XP) vagy 2 GB (Vista) RAM, Geforce 7800GTX vagy Radeon X1650 XT grafikus kártya.
Az Alone in the Dark 5-öt rendelkezésünkre bocsátotta az újvidéki gameS számítógépes és konzolos játékszaküzlet, mely Újvidéken, a Sad Novi Bazaar Áruház harmadik emeletén található. Újvidék, TC Bazaar, Bulevar Mihajla Pupina 1. Tel.: 021/521-357. e-mail: bazaar@game-s.co.yu. Weboldaluk: www.game-s.co.yu
