GPU

Az ATI az utolsó önálló éveiben csak szenvedett az nVidia technikai fölényétől, szinte egyszer sem tudtak olyan grafikus processzort kialakítani, ami tartósan megverte volna a konkurenciát. Ekkor jött az AMD felvásárlása, a folyamatos technológiai fejlesztések révén mára elérte, hogy az ATI (vagyis most már AMD) az utolsó hónapokban több grafikus kártyát adjon el, mint az nVidia. Sőt a legjobb, leggyorsabb videokártyák is folyamatosan az AMD fejlesztőrészlegéből jelennek meg, hiába próbál az nVidia jobbat alkotni, nem igazán sikerül neki.

Miközben az AMD már rég piacra dobta a legújabb fejlesztésű GPU-ját, az ezt ellensúlyozni kívánó GTX 470 és 480 csak hosszú késlekedés után jelent meg, illetve csak most került piacra a GTX 460-as család, amelynek az olcsóbb kártyákba kellene kerülnie. Sajnos a túl nagyra és bonyolultra sikeredett lapkák gyártása sem egyszerű, a gyártónak magas selejtaránnyal kell dolgoznia, ami lehetetlenné teszi az árak csökkentését. Ráadásul nem sikerül elegendőt gyártani a többi gyártó ellátására sem. Nem csoda tehát, ha az utolsó negyedévben az ATI már a piac 51%-át uralja.

Ugyanígy a technológiai harcban is folyamatosan alulmarad az nVidia, ugyanis még a legújabb GPU-jai sem támogatják az összes új standardot, többek között az OpenGL 4-et. Ezeket a problémákat az AMD egy trükkös módszerrel oldja meg, ugyanis olyan drivereket készít, amelyek az új OpenGL 4-es parancsokat lefordítják a grafikus kártyáik által értelmezhető parancsokká, így könnyedén elérte azt, hogy folyamatosan támogat minden új standardot. Az nVidia azonban a meghajtóprogramok készítésében sem találja a helyét, csupán lassan és sokszor hibák tömkelegével képes kiadni azokat. Mindezen problémák már az anyagi bevételen is látszanak, amíg az AMD szárnyal, saját csúcsait döntögeti, addig az nVidia nem tudja előteremteni a szükséges pénzt a fejlesztések továbbviteléhez. Mindeközben már az Intelnek is sikerült megkapaszkodnia a grafikuskártya-piacon, ugyanis folyamatosan növeli részesedését. Igaz, nincsenek csúcskategóriás grafikus kártyái, sőt az alsó kategóriás kártyák is technológiailag messze elmaradnak a két nagy riválisétól, azonban az integrált lapoknál, amelyeknél nincs szükség a nagy GPU teljesítményre, sikeresen törnek előre – talán azért, mert ezen megoldásokat együtt értékesítik a chipsetjeikkel. Az Intel nagy előnye a GPU-k terén az alacsony fogyasztású rendszerekben van, vagyis a manapság oly népszerű nettopokban.

Ha már említettük az OpenGL 4 standardot, tudni kell, hogy már megjelent az OpenGL 4.1 is. Néhány évvel ezelőtt még azzal méltatták a szabvány készítőit, hogy nem fejlődik, vagyis az új követelményeknek nem felel meg, ezért játékokra jobb a zárt DirectX megoldás alkalmazása. Úgy látszik, ez nagy lendületet adott a nyílt standardnak, több óriásvállalat is mögé állt, így szinte minden 6-8 hónapban újabb változata jelent meg a szabványnak, amely már felveheti a versenyt a Microsoft által készített DirectX-szel is. Az OpenGL a nyíltságának köszönhetően az összes operációs rendszeren használható, nem csak a Windowson. Sőt, újabban már megjelentek olyan alváltozatai is, amelyek a mobiltelefonokon lehetővé teszik a gyors és egyszerű háromdimenziós képalkotást. A játékok gyártói is már egyre merészebben kacsintgatnak e standard felé, ugyanis ezúton az elérhetetlen MacOS és Linux rendszereket is meghódíthatják, habár még évek szükségesek, hogy a játékok grafikus meghajtómotorját teljesen átírják OpenGL-re – sőt, e téren egyelőre nem mutatkozik túl nagy sürgés-forgás.

Ami nekünk, fogyasztóknak jó, az az, hogy szemmel láthatóan folyik a verseny, és mind a GPU gyártók, mind a standardok készítői a fejlesztések terén próbálják egymást a földbe döngölni. Már kellett is ez a friss lendület az elmúlt évek visszaesése után.