A Super Mario-kalandok inkább a szabályokkal játszanak el, minthogy valamilyen szabályok szerint játszódjanak. A Galaxyben is mozgalmas, forgó világban értelmeződik át másodpercenként a kint és bent, a fent és lent. Az űrben az a maradék logika is elveszik, amely a Gomba Királyságban még megvolt, a pici 3D bolygók a régi oldalra haladó platformokat a történelemkönyvek lapjaira küldik.
A második rész is ugyanolyan, mint az első, csak kicsit színesebb, játszhatóbb, így nem jelent hasonló forradalmat, mégis jobb annál. Az újdonságok az egészen kis dolgoktól a játékmenetet komolyan befolyásoló tényezőkig terjednek. Apróság például a bolygóváltás módja: ha két égitest távolsága kisebb, mint Mario maximális ugrásának kétszerese, akkor át tudunk pattanni egyikről a másikra. Ehhez csak azt kell tennünk, hogy beleugorjunk a másik bolygó tömegvonzásába, és az máris átszippant bennünket. Ez a jelenség megvolt a korábbi részben is, most viszont megesik, hogy csak bolygó körüli pályára állunk, felgyorsulunk, és úgy repülünk tovább egy még távolabbi létesítményhez.
A játékmenet elképesztően pörgő, izgalmasabb, mint az első részben, és most már talán nemcsak a zseniális, ötletes grafikától és a tetszőleges fizikától fog leesni az állunk, hanem a kalandoktól is. Bár Mario a térben minden irányban mozog, a szoftver intelligens kamerakezelésének hála, sosem maradunk le egyetlen részletről sem.
A Galaxy 2 nehézsége lehet csupán frusztráló, de a fejlesztők nem hagytak cserben bennünket: adtak segítőket is, akik kérésre helyettünk teljesítik az adott pályaszakaszt. Ez persze csak a végső fegyver, mert alapvetően elég intuitív a játék, és miközben egyszerre használjuk a joystickot, célzunk a kijelzőre a fegyverként használt kontrollerrel, amit időnként rángatunk is, a történetben érezzük magunkat, és könnyebben hozunk döntést vészhelyzetben.
Ezek a változtatások, akármennyire jók, önmagukban nem indokolják meg a folytatást. Ahhoz, hogy kilépjen a nagy előd árnyékából, a második résznek meglepetésnek, kreatív remekműnek kell lennie minden szinten.
És ez (is) sikerült a Super Mario Galaxy 2-ben. Különböző független PC-s játékokban már bemutatott klón- és ritmuselemekkel gazdagodott a játék, amiket hiába ismerhetünk, igazi meglepetésként (és kihíváskét) hatnak majd, amikor rájuk bukkanunk. Minden szinten végén vár a főgonosz, és bár a küzdelem nehéz lehet, sosem leszünk esélytelenek – csupán játékosan kell hozzáállnunk a megoldáshoz.
A játékban 120 csillagot gyűjthetünk össze, ebből az első végigjátszás után, jó, ha marad 60. A többi csillag megszerzése sok szórakozást ígér, de az igazán kitartóak még azután is vadászhatják a szintenként elrejtett zöld csillagra.
A Super Mario Galaxy 2-nek nem lehet akkora hatása, mint az első résznek, mivel a már ismert koncepcióra épül. De ugyanabban a szellemben haladva, új ötletekkel megtűzdelve, igenis jobb játék lett, és akinek lehetősége van, próbálja ki, akár a családdal, barátokkal, társas szórakozásként.
(index.hu alapján)
