Könnyű dolgunk van, amikor megállapítjuk, hogy a Wings of Prey az utóbbi egy év legjobb II. világháborús repülő szimulátora, ugyanis hosszú ideje ez az egyetlen ilyen játék. Az orosz Gaijin csapata ennek ellenére nem volt kényelmes, amikor a konzolos IL-2 Sturmovik játékot átültette PC-re, a Wings of Prey nagyszerűen felidézi az 1939–45-ös periódus légi csatáinak látványát és hangulatát. Értelmet viszont nem sikerült találni ezeknek a csatáknak.
A Wings of Prey is egy azok a valósághű játékok közül, amik a sekély történet és a fantáziátlan küldetések miatt hamar érdektelenségbe fulladnak. Ez igazán kár, mert az összes többi jellege, a repülés fizikája, a repülőgép-modellek, a látvány és a hangzás rendkívül aprólékosan ki vannak dolgozva. A 21 küldetés lineárisan követi egymást Kent, Sztálingrád, Szicília, Korszun–Cserkasszij katlan, Ardennek és Berlin terepein. A missziók többnyire a repülj oda, bombázd ezt le, semmisíts meg ennyit amabból típusú feladatokból állnak. Bár vannak átvezető animációk, valamint naplófelolvasás, ugyanannak a fáradt hangú amerikai színésznek hangját hallhatjuk a játék végéig – és még csak bepillantást sem kapunk abba, hogy miért történnek a dolgok a játékban.
A Gaijin terepmodellezői és fényért felelős művészei viszont igazi hősök lehetnek. A föld, mint egy tarka vászon, úgy feszül szárnyaink alatt. Okosan összekombinálták a műholdas fényképeket a számítógéppel tervezett terepekkel. A csatákon kívül, a rövid repülőutak során sem fogunk unatkozni, a látvány kárpótol. A csatákban, igaz, többnyire nem a díszletre figyelünk, de ha megtörténik a baleset, legalább örömmel zuhanunk bele vonzó Földünkbe. Szerencsére ilyenkor az újjáéledés csak egy gombnyomás kérdése. Az alacsonyan repülés sem bontja meg az illúziót, különböző tereptárgyak, fák, elszórt épületek biztosítanak bennünket arról, hogy nem térkép felett röpülünk. A célpontokat jelző ikonokat kikapcsolva lehet egy kicsit nehezebb a játék, de mindenképpen megéri ezt megtenni a valóságérzet megtartásáért.
A nézőpontunk nem ragad meg a pilótafülke ablakaiban, vagy a külső nézetek egyikében, a repülőgép belseje, a műszerfal mind a 40 gépnél ki van dolgozva. És a műszerek nem csak ákombákomokat mutatnak, a szimuláció teljes. Az ember azt gondolná, hogy a kocarepülősöknek van tervezve a játék, de ez csak alapbeállításon igaz. Legnehezebb módban teljesen átvehetjük gépünk felett az irányítást, olyan – laikusoknak misztikus – kapcsolókat állítgatva, mint a légcsavar szöge vagy az üzemanyag keverése. A repülőgép sérülései is autentikusak. A szárny felületét roncsoló találatok még csak a manőverezési képességeket és a sebességet gyengítik, de ha az üzemanyagtartályba csapódik be egy rekesz, az gyors és látványos végét jelenti a kalandunknak. A szimulációt maximumra állítva a helytelen irányítás sem marad következmény nélkül, a motor besülhet, ha túlfeszítjük az iramot, a szárnylemezek beragadhatnak, ha nagy sebességnél csinálunk éles váltást.
A küldetések nehézsége változó, és akár el is akadhat bennük a tapasztalatlan pilóta. De mindenképpen hamar befejeződik játék, és a lineáris játékmenet nem kimondottan motivál újrajátszásra. Szerény vigasz, hogy többjátékos lehetőség is van, deathmatch, team deathmatch, és repülőtér-foglaló szabályok szerint, de ezek a meccsek csak akkor érdekesek, ha hasonló ügyességű pilóták mérkőznek meg.
Nemrég egy kiegészítőcsomag is megjelent a játékhoz, Wings of Luftwaffe néven. Hasonló csomagok várhatóak a jövőben is, és a repülőjátékok kedvelői várják is őket, mert kár lenne, ha ez a remek szimuláció játéktartalom nélkül maradna. Talán egyszer egy küldetésszerkesztő is napvilágot lát hozzá – a meglévő terepeken bőven van hely újabb missziókra.
