Ugyanis, a játék gyönyörű. A képeket nézve bizonyára még a klasszikus (point and click) kalandjátékokban kevésbé érdekeltek is szívesen kipróbálnák. A kézzel festett hátterek és a magas költségvetésű rajzfilmeket is kenterbe vágó szereplők azonnal elvarázsolják az embert. Elindul a mese, de sajnos alig tudjuk követni, mert a pörgő szöveg nem várja meg lassú szemünket. A főszereplő angol hangszinkronját inkább nem hallgatjuk, annyira gyengére sikerült (eredeti, német nyelven viszont kellemes ebből a szempontból a játék). Sebaj, túltesszük magunkat ezen is, hiszen a történet megragad bennünket. Együttérzünk a szomorkás, örökké búsuló bohóccal, Sadwickkel, akinek a sors – és gonosz bátyja, Ben – fintorából a nevettetés a feladata nagyapó cirkuszában. A fiatal főhős már-már megbékélne a sorsával, amikor egy jósnő közli vele: ő fogja elpusztítani ezt a varázslatos világot. Sadwick ebbe persze semmiképpen sem nyugszik bele, azt hazudja, hogy ő a megmentő. Egyetlen igazi barátjával, a bután mosolygó, de kedves hernyóval, Spottal felkerekedik, hogy megmentse a világot önmagától.
A program követi a klasszikus kalandjátékok által kitaposott ösvényt, azaz a legtöbb időt beszélgetéssel, tárgyak keresésével és logikai feladványok megoldásával fogjuk eltölteni. A legtöbb rejtvény elmés, de korántsem egyértelmű. Rövid töprengés és próbálgatás után általában minden megoldódik, egy-egy furcsa megoldástól eltekintve nem fogunk rosszul tervezett feladatokkal találkozni. Sajnos a játék vége felé megszaporodnak a zavaróan logikátlan kombinációk, és a narratívából sem kapunk segítséget. Érdekesség, hogy ahogy haladunk a játékban, Sadwick állatkája, Spot öt különböző formát képes felölteni. Ezeket időről időre használnunk kell a továbbjutáshoz, így Spot nemcsak aranyos, hanem hasznos útitárs is. Kár, hogy nem éppen kreatív ez a haszon.
Kellemetlenséget okoz az elkerülhetetlen mászkálás. A játék története öt fejezetre bomlik, melyek teljesen különálló helyszíneken játszódnak, így mindegyik rész egy saját, zárt területet ad a kezünkbe. Ezek hol nagyobbak, hol kisebbek, közlekedni rajtunk viszont sokat kell, és sajnos Sadwick nem a sebességéről híres. Szomorú bohócunk kínzó lassúsággal vánszorog végig a képernyőn, futásról pedig még csak hírből sem hallott. Ha egyik helyszínről szeretnénk átvándorolni a másikra és látjuk a kijáratot, akkor nyert ügyünk van, mert két kattintással ott teremhetünk. Sajnos azonban a pályák túl nagyok egy képernyőhöz, így nem tehetünk mást, mint azy, hogy kivárjuk, amíg Sadwick odaér a kijelölt pontra.
A The Whispered World csodálatos grafikája ellenére több helyen csalódást okozhat azoknak, akik a régi kalandjátékok praktikáit nem ismerik. A rengeteg vicc, a jó szöveg segít túltenni a frusztráló részeken, de csak ezért nem biztos, hogy érdemes végigjátszani, nem mindenkinek lesz jó élményben része. A kalandjátékok kedvelőinek ajánlott inkább a végigjátszása.
