Ó, ha klónoztatni tudnánk magunkat, minden problémát megoldhatnánk – gondoljuk néha. Mindig lenne egy segítő kéz a közelben, egyszerre dolgozhatnánk és pihenhetnénk, és mindig lenne nálunk esernyő – ha a klónjaink olyanok lennének, mint P. B. Winterbottom. Ebben az esetben viszont meg kellene küzdenünk állandó éhségünkkel is, mert a vénecske, de igencsak fürge Mr. Winterbottom végtelen étvágyát csak pitékkel tudja enyhíteni. Azonban nem is olyan egyszerű a dolga az öregnek, hiába tudja önmagát másolni. A szemtelenül messze helyezett piték megkaparintása igencsak megdolgoztatja az agytekervényeinket, miközben segítünk neki. A The Misadventures of P.B. Winterbottom logikai platformjáték sok mindenben hasonlít a tavaly megjelent Braidhez, ám a rejtvények egyediek és megfejtésük továbbra is izgalmas.
P. B. Winterbottom nem egy tipikus videojáték főhőse. Az idősödő bácsika a korral járó bölcsességét arra használja ki, hogy a pitéket elcsenje a fiatalság elől, saját mohóságát kielégítendő. A vicces bevezető egy régies, viktoriánus motívumokban gazdag világba vezet, amit kihangsúlyoz a fekete-fehér megvalósítás. A néha bevillanó filmhibaszerű karcolások, valamint a kísérő zongoraszólamok teszik teljessé a hatást, és Mr. Winterbottom szűkszavúsága is a némafilmeket idézi. Jól eltalálták a világ effajta bemutatását, a deviáns figura, amit irányítunk, huncut, gonoszkás karaktert kap, és az akcióink bolondosak lesznek tőle. A történet is mókás, amit rímes verspárokban mesél el a játék a szintek közötti pihenőkben.
A játék 51 egyképernyős szinten visz végig bennünket, amelyeken a pite – és csak a pite – a sikerünk mértékegysége. Minden szinten piték lebegnek szerteszét, és klónokat készítve kell őket megszereznünk. Egy gomb lenyomásával felvesszük Mr. Winterbottom akcióinak sorozatát, majd a gomb elengedésével megszületik a klónja, ami a felvett mozdulatsort addig ismétli, amíg meg nem állítjuk valahogyan. A klón kapcsolókat állíthat át, feljebb segítheti a karakterünket esernyőjével, vagy egyszerűen egy helyben állhat, miközben elrugaszkodunk a fejéről. Az egyidejűleg létező Winterbottomok mennyisége véges, és általában a klónokkal együttműködve oldjuk meg a rejtvényeket. Néhány alkalommal azonban ellenségesek lesznek, és megérintésük azonnali halállal, avagy a szint újrakezdésével jár!
A főhősünk másolása egyszerűnek tűnik, azonban ez az egy képesség is nagyon nehéz feladványokat tett lehetővé a fejlesztőknek. Ezek a lehetőségek persze nem maradtak kihasználatlanul, néha másodpercre pontosan kell felvennünk a klónok mozdulatait, hogy tökéletes harmóniában dolgozzanak együtt egy-egy kimondottan kemény dió, illetve pite megszerzéséért. A rejtvényjátékokban szeretjük kihívást, azonban a Winterbottom végigjátszása alatt kiegyensúlyozatlan a túl könnyű vagy nehéz feladványok sorrendje. Gyakran át tudunk száguldani a több szinten is egymás után, kezdő trükkök alkalmazásával, hogy végül egy szörnyen nehéz fejtörőbe ütközzünk…
A történet végigjátszásával bónusz szinteket nyitunk meg. Csak ezeken a külön szinteken menti el a játék az eredményeinket, a szintidőnket és a felhasznált klónok számát aztán összehasonlíthatjuk a legjobb játékosokéval az online toplistákon. Persze gondolkozhatunk hatékonyabb piteevési módszereken is, ha az élre szeretnénk törni, de nem lesz könnyű dolgunk.
P. B. Winterbottomot külalakra semmiképpen sem téveszthetjük holmi fiatalembernek, kár, hogy az irányításán is meglátszik a kor hatása. Némi tunyaságot érezni a gombnyomások után, ami miatt az akciódús pillanatokban nehéz érvényesíteni az akaratunkat. Ezek az enyhe problémák, valamint az egyenletlen nehézség miatt Mr. Winterbottom valószínűtlen kalandja nem lett igazán kiemelkedő játék, de ettől még teljességében élvezhető. A The Misadventures of P.B. Winterbottom lehet, hogy nem olyan finom, mint a pite, de akármilyen torkosak lehetünk benne – nem hízunk meg.
