2024. július 18., csütörtök

Elértéktelenedés

Az infláció az utóbbi időben az egyik leggyakrabban emlegetett fogalom, aminek a jelentésével kapcsolatban sokaknak vannak téves feltevéseik. Nem minden áremelkedés, árváltozás jelent azonnal inflációt, ahogyan az árcsökkenés sem mindig a defláció jele. Olyan pénzügyi mutatószám, amelyet más néven pénzromlásnak neveznek. Eredetileg azonban nem romlást, hanem felfúvódást jelent maga a szó. Amikor az áruk árának és a szolgáltatások díjának általános és tartós emelkedését tapasztaljuk, és ez statisztikai adatokkal is alátámasztható, akkor beszélünk inflációról, amit csakis az idő függvényében, tehát egy adott időszakban lehet kimutatni.

Ilyenkor a pénz kevesebbet ér, a vásárlóértéke csökken, mert kevesebb árut lehet vásárolni és szolgáltatást fedezni ugyanazért az összegért. A kereslet és kínálat viszonyai mellett a gazdasági növekedés, a munkanélküliség és az árak alakulása is kihat az infláció alakulására. Amikor az árak változását mérik az idő függvényében és azok növekvő tendenciát mutatnak, akkor inflációról beszélhetünk. Fontos azonban megjegyezni, hogy bonyolult folyamatról van szó, ezért a pénzromlás ütemének kiszámítása és értelmezése komoly szakértelmet igényel. Bázisinflációról, maginflációról, a típusa alapján is különböző fajtáiról beszélhetünk. A gazdasági elemzők és intézmények általában összetettebb módszereket alkalmaznak, amikor szeretnék pontosan meghatározni az inflációs rátát.

A kínálati oldal szerepe

A pénzromlás üteme alapvetően az áruk és szolgáltatások keresleti és kínálati viszonyaitól függ. Amikor a kereslet magasabb, mint a kínálat, az árak emelkedni fognak. A kereskedőknek ugyanis ilyenkor lehetőségük van drágábban eladni ugyanazt a terméket. A kereslet és kínálat viszonyát számos tényező befolyásolhatja. Ilyenek a lakossági vásárlóerő, az állami kiadások, valamint a gazdasági növekedés mértéke, illetve az adott országban alkalmazott pénzpiaci politika. Az infláció alakulását ugyanis nagyban befolyásolja a monetáris politika, a jegybanki alapkamat, a hitelek kamata és a forgalomban lévő pénznek a mennyisége. Az alacsony kamatok és a bőséges hitelkínálat általában serkenti a gazdasági növekedést, s ugyanakkor emelheti az árakat is. A mostanihoz kevésbé turbulens időszakokban az enyhe infláció serkentheti a gazdasági növekedést. Ideális körülmények között – amilyenek valójában csak nagyon ritkán alakulnak ki, illetve elméleti síkon (nem)léteznek – a 2 és 4 százalék közötti infláció serkentő hatással lehet a gazdasági növekedésre. Bizonyos nézőpontból, és a dolgokat leegyszerűsítve azt mondhatjuk, az infláció oka, hogy a gazdaságba több pénz került, miközben a pénzért megvásárolható árunak és a szolgáltatásoknak a mennyisége nem nő arányosan a gazdaságba bekerülő pénzmennyiséggel. Az állam, a jegybank által folytatott monetáris politikával és a kormányok által megvalósított fiskális politikával hatni tud az inflációra. A pénznyomtatás, a kamatpolitika, az adó-visszatérítések növelhetik vagy csökkenthetik az inflációt. Az eredmény attól függ, hogy a megnövekedett pénzállományt visszaforgatja-e az állam értékteremtő beruházásokba, vagy haszontalan dolgokra költi el. Értékteremtő beruházások által növelhető a kínálat. Ilyenkor a több forgalomban lévő pénz nem eredményez áremelkedést, mert vele párhuzamosan nagyobb az áru- és szolgáltatáskínálat. Ez lenne az ideális eset, de a valóságban a dolgok soha nem ennyire „tiszták”.

Másként érzékeljük

Bevásárláskor vagy a számlák befizetése alkalmával a saját bőrünkön érezhetjük a pénzhígulást. Napjainkban mindennap tapasztaljuk, hogy drágul valami. A termékek ára és a szolgáltatások díja azonban még akkor is folyamatosan változik, amikor nincs infláció. Ezek a változások a piac működését mutatják. Az emberek inflációs tapasztalataiban a saját élményeik mellett nagy szerepet játszanak a médiában megfogalmazott üzenetek, illetve a közvélemény is. Ha azok a termékek drágulnak, melyeket gyakran vásárolunk, olyan érzésünk lehet, hogy a pénzromlás üteme nagyobb a statisztikai kimutatásoknál. A személyesen érzékelt infláció mértékét számos egyéb tényező is befolyásolja. Hajlamosak vagyunk felfigyelni az árak emelkedésére, illetve emlékezni, miközben figyelmen kívül hagyjuk a stabil vagy csökkenő árakat. Az is megfigyelhető, hogy jobban észrevesszük az áremelkedést, amikor készpénzzel fizetünk. Vannak olyan szolgáltatások, illetve termékek, amelyek megvásárlásához többnyire készpénzt használunk. Ilyenkor valahogy „fájóbb”, ha több pénzt kell kivenni a tárcánkból, míg amikor kártyával fizetünk, ennek más a hatása. A ritkán vásárolt termékek és szolgáltatások esetében kevésbé érzékeljük a pénzromlást. Sokszor nem is emlékszünk arra, hogy legutóbb mennyibe került a ritkán vásárolt termék, így nem annyira szembetűnő, ha drágul. Amit nap mint nap megveszünk, arra költjük pénzünk javát is, így ezen termékek esetében „fájóbbnak” érezzük, ha többet kell fizetni értük. Az is lehetséges, hogy az általunk érzékelt pénzromlás alacsonyabb a valóságnál, de ez ritkább eset.