A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy az energetika az elmúlt bő száz évben fegyverré vált a nagyhatalmak kezében. Napjainkban szépen kirajzolódik, hogy a dolog jelentősége folyamatosan nő. Az energetikai lelőhelyekért már több háborút is megvívtak a nagyhatalmak. A jövőben pedig nem kizárt, hogy még több ilyen konfliktussal kell számolni. Az energiabiztonság talán sosem volt annyira fontos, mint napjainkban. A Nemzetközi Energiaügynökség tanulmánya szerint utoljára az 1973-as olajársokk idején volt ennyire meghatározó a kérdés. Akkor a világ válasza részben épp a Nemzetközi Energiaügynökség létrehozása volt. Most az egyes országok vezetőinek kell olyan lépéseket tenniük, melyekkel az energiabiztonságot más politikai és gazdasági célokkal összekapcsolhatják. Az energia fegyverré válása a nagyhatalmak kezében elsősorban a nyersanyagok, az olyan energiahordozók, mint az olaj, a gáz vagy az uránkészletek feletti ellenőrzésen alapul. A szállítási útvonalak birtoklása, a nukleáris technológia és a modern rakétarendszerek fejlesztése szintén fontos stratégiai tevékenység. Ezeken keresztül komoly gazdasági nyomást lehet gyakorolni, szankciókat bevezetni, vagy közvetlen katonai erővel megfenyegetni az ellenséget. Míg a hidegháborúban az atomfegyverekkel fenyegették egymást a nagyhatalmak, és annak volt is visszatartó ereje, addig napjainkban már jóformán kőolaj- és gázfegyverről beszélhetünk.
Változó körülmények
Civilizációs fejlettségünk jelenlegi fokán az ember már csak oly módon tud élni, hogy saját fizikai energiáját mind több és több, természetben található energiával kiegészíti. Az eddig felhalmozott és egyre gyarapodó tapasztalattal és tudással, azaz szellemi energiával tudjuk kialakítani azokat a módszereket, melyek segítségével felhasználjuk az energiát. A változó körülmények és a megjelenő kihívások folyamatosan tökéletesedő technikákat és technológiákat érleltek ki. A civilizációk kialakulásának kezdetén még kevéssé érződött az erőforrások korlátozottsága. Amikor a legelők vagy a termőföldek kimerültek, illetve a klíma megváltozott, az érintett népcsoportok egyszerűen odébb vándoroltak. A kezdetben igénybe vett megújuló energiaféleségeket az emberiség jórészt lecserélte a fosszilis energiahordozókra. Ennek következtében egyre inkább azoktól vált függővé. A különféle energetikai forrásokban gazdag országokban egy idő után eluralkodott a pazarlás szelleme. Az örökös bőség hamis illúziója nemcsak az ismeretek hiányával és az általános tájékozatlansággal magyarázható, hanem azzal is, hogy az emberek a mélyebb összefüggések iránt többnyire közömbösek. Oswald Spengler monumentális történetfilozófiai műve, A Nyugat alkonya című könyv több mint száz évvel ezelőtt, 1918-ban jelent meg. A szerző a világtörténelmet a keletkező és elhaló kultúrkörök egymásutánjának tekinti. A civilizációk sorsa a pusztulás, még akkor is, ha az agónia hosszú és egy ideig látványos gazdagságot produkál. A nyugati kultúra ennek kezdeti stádiumába szerinte már a 19. század végén került. A természettudomány iránti érdektelenséggel párhuzamosan a tömegkultúra uniformizálódása, színvonalsüllyedése egy máig valóban megfigyelhető folyamat.
Mit hoz a jövő?
A szakértők különböző forgatókönyveket vázolnak fel a jövőt illetően. Ezeknek egyik közös pontja, hogy a gazdaságok bővülésével és a népességszám emelkedésével a világ energiaigénye is növekedni fog. A háztartások részben a klímaváltozás miatt fogyasztanak egyre több energiát, hiszen ma már ott tartunk, hogy télen fűteni, nyáron hűteni kell. A világ minden kétséget kizárhatóan eljutott arra a pontra, ahol a villamos energia nemcsak nélkülözhetetlen, hanem a gazdasági stabilitás egyik legkritikusabb feltétele. A napjainkban tapasztalható geopolitikai feszültségek egyik fontos gazdasági és nemzetbiztonsági kérdése lett az energia. A jelek szerint a közeljövőben még inkább felértékelődhet az energia. Annak díja és a hozzáférés biztonsága is stratégiai fontosságává vált. Három évvel ezelőtt a világ a meredeken emelkedő földgázdíjak miatt aggódott. Ma már sokkal inkább az ellátás biztosítása a kulcskérdés. A világpiaci árak nagyjából normalizálódtak. Az egyes országok számára prioritás az energiabiztonság és a nyersanyagokhoz való hozzáférés, de ezt különböző módon oldják meg. Világunk szemmel láthatóan megosztott és egyre inkább multipolárissá válik. Az energiaellátás ilyen körülmények között is a hosszú távon megoldani remélt feladatok egyike. Olyan körülményeket kellene létrehozni, amelyben a fosszilis energiákat új, megbízható, a környezetet kímélő és elegendő mennyiségű energia váltja fel. A kőolajnak, a földgáznak és a szénnek egyre kevésbé energiaforrásként, inkább nyersanyagforrásként kellene szerepet kapnia. Civilizációnk tartós megőrzése nagy valószínűséggel csak így képzelhető el.
