A közelmúltban tették közzé a döntést, miszerint az idén hárman osztoznak a közgazdasági Nobel-díjon: a holland származású, de az USA-ban dolgozó (Northwestern University) Joel Mokyr, a kanadai származású, és szintén az Egyesült Államokban dolgozó (Brown University) Peter Howitt, valamint a francia Philippe Aghion. Utóbbinak két munkahelye is van. Az egyik az INSEAD Franciaországban, a másik pedig a brit The London School of Economics. A francia közgazdász egyben Macron elnök tanácsadója, korábban részt vett Macron gazdasági programjának kidolgozásában is. Érdemes azonban megjegyezni, hogy a közgazdasági Nobel-díj valójában nem is „igazi” Nobel-díj. Maga Alfred Nobel ugyanis nem gondolt ilyen díjat odaítélni, ezért annak hivatalos neve Nobel-emlékdíj. A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a Svéd Nemzeti Bank alapította 1968-ban. A Nobel-díjak kiegészítéseként kívánták elérni azt, hogy a közgazdaság-tudományok terén elért eredmények is hasonló elismerésben részesülhessenek. A Nobel Alapítvány végül támogatta ezt a kezdeményezést, bár a döntés jogosságát máig is sokan vitatják. Az emlékdíjat első ízben 1969-ben ítélték oda. Az idén a díjjal járó pénzösszeg 11 millió svéd korona, vagyis 1,2 millió dollár. Ennek felét Mokyr gazdaságtörténész kapta az innováció vezérelt gazdasági növekedéssel kapcsolatos munkásságáért, publikációiért, a díj másik felén pedig Aghion és Howitt osztozik, ők a kreatív rombolás elméletével foglalkoztak.
A fejlődéshez rombolás kell?
Mokyr a 18. század végére és a 19. század elejére jellemző gazdasági növekedési adatokat vizsgálta. Ezekből vonta le azt a következtetést, hogy a fenntartható növekedés forrása a szabad és nyitott gondolkodás, a viták nyomán kibontakozó innováció. Aghion és Howitt az 1883-ban született kreatív rombolás elméletéhez tértek vissza, ami Joseph Schumpeter nevéhez fűződik. Az egykori híres közgazdász az Osztrák–Magyar Monarchiában kezdte meg a vizsgálódást.
Ikonikusnak nevezhető könyvei az 1942-ben megjelent Kapitalizmus, szocializmus és demokrácia, valamint az 1911-ben megjelent A gazdasági fejlődés elmélete. Aghion és Howitt matematikai modellezés segítségével próbálta azt igazolni, hogy a gazdaságon belül tapasztalható dinamizmus, az alkalmazkodni, innovációkat befogadni nem képes cégek tönkremenetele és az újak piacra lépésének együttes hatása stabil gazdasági növekedést eredményezhet. A friss közgazdasági Nobel-díjasok szerint a gazdasági dinamizmus, sok új innovatív cég megjelenése a gazdaságban fontos forrása a gazdasági növekedésnek. A tartósan, elsősorban állami támogatásokkal, mesterségesen életben tartott cégek magas aránya viszont rontja a gazdaság növekedési esélyeit. Aghion és Howitt közös munkásságának a legfontosabb eleme, egyben a Nobel-díj odaítélésének közvetlen indoka a „kreatív romboláson keresztül megvalósuló tartós növekedés elmélete” volt. A Schumpeter elmélete által ihletett modellt Aghion és Howitt egy 1992-ben megjelent cikkükben matematikai modellel is meg tudták erősíteni.
Az elmélet lényege szerint a gazdasági növekedés fő motorja a folyamatos innováció, az új termékek, technológiák, módszerek megjelenése. Ez ugyanakkor szükségszerűen oda vezet, hogy az innovatív cégek kiszorítják, úgymond lerombolják a régieket. Ez egy állandóan megújuló ciklus, melyhez hasonlóak a természetben is megfigyelhetők. Aghion és Howitt megmutatták, hogy a gazdaság hosszú távú, fenntartható növekedése csak akkor valósulhat meg, ha a kormányzati politikák és az intézményi környezet ösztönzi ezt a versenyen és innováción alapuló „kreatív rombolást”. Ellenkező esetekben a gazdaság visszacsúszhat a stagnálás állapotába.
Mokyr munkája a technológiai fejlődés és a tudás történelmi szerepére fókuszál, és lényegében így egészíti ki Aghion és Howitt elméletét. Mokyr azt vizsgálta, hogy milyen intézményi és kulturális előfeltételek szükségesek ahhoz, hogy a társadalmak képesek legyenek a folyamatos technológiai haladásra.
Magyar Nobel-emlékdíjasunk is van
Érdemes megemlíteni, hogy van magyar Nobel-emlékdíjasunk is. Harsányi János 1920-ban Budapesten született, 2000-ben Kaliforniában érte a halál. A játékelmélet, azon belül pedig főként a nem kooperatív információs játékok, az úgynevezett Bayesian-játékok kutatója volt, egyben közgazdaságtanon belüli alkalmazásuk megteremtője. Fontos hozzájárulást nyújtott a játékelmélet és a gazdasági érvelés alkalmazásához a politikai éserkölcsi filozófia terén is. Munkája eredményeként John Forbes Nash-sal és Reinhard Seltennel megkapta az 1994-es közgazdasági tudományos Nobel-emlékdíjat. Harsányi Jánosnak már a születése is szimbolikus volt, hiszen 1920. május 29-én, ugyanazon a héten született, amikor a trianoni döntés megcsonkította Magyarországot. Harsányi egy sajátos etika, az utilitarizmus híve volt, amelynek alapelve szerint döntéseinket úgy kell meghozni, hogy a lehető legtöbb hasznot hozzák. Ez azonban nem zéróösszegű játék, hiszen a magunk hasznát úgy érhetjük el, ha közben mások is megtalálják saját számításukat. Így válik a haszon keresése a közösség javára is.
