2024. június 17., hétfő

Felturbózva

A klasszikus értelemben vett nagy gazdasági növekedés korszaka, és a kapitalista berendezkedés nem választható el egymástól. Sok esetben ugyanakkor nem teljesen alaptalanok a tőkés társadalom hiányosságait kiemelő kritikák sem. A kapitalizmusnak titulált termelési viszonyok terjedése, általában azonban rendkívüli gazdasági növekedéssel, és összességében tekintve az életszínvonal masszív emelkedésével járt együtt. Főleg a baloldali nézőpontból megfogalmazott kritikák esetében gyakran erős hangsúlyt kap, hogy a korabeli munkások, köztük nők és gyerekek is, a legtöbb esetben a mostani perspektívából nézve nem túl jó körülmények között éltek. De a kép valójában némileg árnyaltabb. Mai szemmel valóban rosszak voltak az munkakörülményeik, de abban az időben a vidéki lakosság, mely elsősorban az agráriumban kereste megélhetését, túlnépesedett, nem volt már mindenkinek megélhetése. A kapitalista berendezkedés viszont hosszú távon hozzájárult a középosztály kialakulásához, legalább is Európában ez volt a jellemző.

A kapitalista rendszer gazdasági ösztönzői ugyanis rendkívül hatékonynak bizonyultak. Az egészenen mostanáig legfejlettebbnek számító nyugati országok felemelkedéséhez jelentős mértékben hozzájárult ez az „önző, magánérdeken alapuló hatékonyság. A profitszerzés lehetősége a szabadpiacon rendkívül erősen ösztönözte az innovációt, ami lényegében egy visszacsatolási mechanizmuson keresztül még erősebb gazdasági növekedést generált. A jelenség a korábbi termelési viszonyok közepette, például a feudalizmus korában nem volt jellemző.

Nem csak pozitívumai vannak

A hatékony gazdasági növekedésnek ugyanakkor árnyoldalai is vannak. Többi közt például az is, hogy hatást gyakorol természetes környezetünkre, illetve, hogy jelentős vagyoni különbségek alakulnak ki, úgymond egyenlőtlenül hat a társadalomra. Nem lesz ugyanis mindenkiből sikeres vállalkozó, még ritkábban nagytőkés. Az egyenlőtlenség az egyik kiemelt témája, sarkalatos pontja a kapitalista berendezkedéssel szemben megfogalmazott kritikáknak. A kezdetektől fogva érezhető mellékhatásai is voltak a kapitalista berendezkedésnek. Összességében ugyan emelkedő jólétet hozott. Ennek ellenére a társadalom egy jelentős, klasszikus szóval élve a munkásosztály, illetve annak egy része a folyamatok vesztésének tekintette önmagát. A profit maximalizálására törekvő vállalatok tulajdonosai és vezetői ugyanis nem szívesen vették figyelembe a dolgozóik igényeit, hiszen azok általában nem járultak hozzá a haszon növeléséhez. A munkások nagyobb béreket, rövidebb munkanapot, jobb munkafeltételeket szerettek volna elérni. A kiskorúak foglalkoztatása apró pénzekért, a 10-14 órás munkanap, a szennyezett környezetben végzett munka és hasonló jelenségeket akár a kapitalizmus „vadhajtásainak” is nevezhetjük, és ilyen nézőpontból egyáltalán nem túlzás a marxisták által használatos kizsákmányolás kifejezés használata. A környezeti szempontokat, a talaj, a víz és a levegő szennyezése pedig külön téma lehetne. A környezetszennyezés következményeit is általában a folyamatok veszteseinek kellett elsősorban elviselni. Az sem tagadható, hogy a szélesebb társadalmi rétegek erőteljes nemtetszésére, sztrájkokra, tiltakozó megmozdulásokra volt mindig szükség ahhoz, hogy valami előrelépés történjen a kapitalizmus vadhajtásainak lemetszése területén.

Ez már turbókapitalizmus

Többször is megállapították már szakmai körökben is, hogy fogyasztói társadalomban élünk. Ami pedig a kapitalizmus jelenlegi formáját illeti, ez már egyenesen turbókapitalizmus. A tőkés társadalom egy felturbózott formája az uralkodó berendezkedés, annak minden előnyeivel és hátrányaival. A technikai-technológiai fejlődés, a privatizáció és a globalizáció, illetve látens szabadpiac alapjain kialakult kapitalista világrend olyan típusú gyorsulása zajlik, amelynek végül áldozatul eshet minden, ami a korábbi civilizációnkban még valamiféle kapaszkodó lehetett. A turbókapitalizmus koncepciója az utóbbi 25-30 évben született meg, ma pedig a világon most élők többségének mindennapjait meghatározza. Aki visszasírja a régi korok viszonyait, az nem tudja pontosan, mennyire nehezen éltek egykor, amikor az emberek többsége kemény fizikai munkával teremtette meg létalapját. Viszont az sem vitatható, hogy korunk társadalmi és gazdasági rendszere is valamilyen szinten igazságtalan. Hosszú távon pedig nem fenntartható, elsősorban környezetpusztító mivolta miatt. Az viszont megmutatkozott, hogy az alapvetően kapitalista mechanizmussal működő gazdaságot állami kontroll nélkül nem lehet komolyabb megrázkódtatások nélkül fenntartani. A megoldások keresése során pedig nem szabad szem elől téveszteni, hogy az alapvető szempont az emberek civilizált együttélésével kapcsolatban az, hogy a munkát és a megtermelt javak elosztását hogyan lehet megfelelő módon elosztani. 

Nyitókép: Pixabay