2024. április 18., csütörtök

Olajzöld látomások

Időnként újra és újra rá kell döbbennünk arra, hogy a tudomány jelenlegi fejlettségi fokán, az információs társadalom hajnalán még mindig milyen keveset tudunk, és alig értünk valamit meg az éppen zajló folyamatokból. Most épp egy nem is annyira meglepő jóslattal állt elő a Nemzetközi Energiaügynökség. A szakemberek állítása szerint fontos mérföldkőhöz értünk, úgy vélik, a vártnál korábban, még ebben az évtizedben, 2030 előtt tetőzni fog a világon az olaj és a gáz iránti kereslet. Ez azt jelentené, hogy elérjük azt a pontot, amely után az olajból és a gázból mind kevesebbet fogyaszt majd a világ. Az olajkorszak, amelyben eddig éltünk, kezd lecsengeni. Tudni kell azonban, hogy a kőolaj és más energiahordozók kitermelése mögött összetett gazdasági, emellett politikai törekvések is meghúzódnak. A témakört azonban nem lehet csak gazdasági nézőpontból elemezni, politikai, technológiai és környezetvédelmi szempontból is érdemes megvizsgálni. Egyre erősebbek az olyan vélemények, melyek szerint nem lesz igazuk azoknak, akik a világ véges kőolajkészleteinek kimerülését jósolták. Ellenkezőleg! Az olajkor úgy ér véget, hogy a kőolaj iránti kereslet egy bizonyos határon túl csökkenni kezd. Az utóbbi időszak történései egyelőre ezt az elméletet igazolják. Erre szokták azt mondani, hogy a kőkorszak sem úgy ért véget, hogy elfogyott a kő.

A KŐOLAJ SOKÁIG NEM VOLT TÚL ÉRDEKES

Amikor olajról beszélünk, ez esetben a kőolajról, más néven ásványolajról van szó, ami a Föld szilárd kérgében található természetes eredetű, élő szervezetek bomlásával, átalakulásával keletkezett ásványi termék. Fő összetevői a folyékony halmazállapotú szénhidrogének. Valójában a kőolajat az emberek már az ókorban ismerték, akkor azonban még nem kezdődött meg az ipari mértékű kitermelése. Olyan helyeken használták, ahol a föld felszínén természetesen is előfordult, így könnyen hozzá lehetett jutni. Mezopotámiában gyógyszerként, kozmetikai készítmények alapanyagaként és olajlámpa égőanyagaként, Egyiptomban pedig emberi holttestek balzsamozására használták. Lényegében évezredeken át nem is használták másra. A középkorban a bizánciak és a velenceiek a tengeri csatákban gyújtóanyagként használtak kisebb mennyiségeket. Magyarországon a kőolaj összetételét először Winterl József Jakab, a budai egyetem vegytantantanára vizsgálta 1788-ban. Winterl annak idején a muraközi lelőhelyekről származó kőolajat bontotta párlatokra.

FEKETE ARANY

Történelmünk során tehát a természetes előfordulásokból gyűjtögetett kőolajat sokáig csak gyógyszerként és világításra használták. Így volt ez egészen a 19. századig. A belsőégésű motor feltalálása, majd elterjedése azonban rohamosan megnövelte a keresletet a fekete arany iránt. A kőolaj iránti kereslet, néhány kivételes időszaktól eltekintve, az utóbbi két évszázadban töretlenül növekedett. A kőolaj túlnyomó része a finomítókba kerül, ahol a finomított olajszármazékok előállítása folyik ipari mértékben. A különféle közlekedési eszközök, a hajók, repülők, gépkocsik zöme az utóbbi száz évben kőolajszármazékokkal meghajtott motorokkal működött. A Nemzetközi Energiaügynökség, az Amerikai Energetikai Hivatal és a nagy olajtársaságok is a kőolajszármazékok keresletének további növekedését prognosztizálták még néhány évvel ezelőtt is. Számításaik elsősorban azon alapultak, hogy a feltörekvő országokban, elsősorban Indiában és Kínában, a személygépkocsik számának folyamatos növekedése generálja majd a folyamatot. Ezzel egyidejűleg mintha csendesebbek lennének az olajkitermelés csúcsáról szóló elmélet hívei. Ez talán annak a jele, hogy a jövőben mégsem zárható ki egy olyan fejlemény, hogy nem a kínálat, hanem az olaj iránti kereslet tetőzik. Egyébként nemrég még csupán 50 évre becsülték az úgynevezett konvencionális kőolajkészleteket, pontosabban a kitermelhetőségüket. Az utóbbi időben azonban kiderült, hogy a készletek akár 200 évre is elegendőek lehetnek. Mindemellett más típusú, de újabb fejlemények is jelentkeztek. Így nem zárható ki, hogy az olajkorszak még ebben az évtizedben véget érhet, az ágazat pedig fordulópont előtt állhat. A nagy energiaipari cégeknél már megindult a felkészülés a „zöld jövőre”. Az okok között az elektromos járművek terjedése van megjelölve. Kínában is robbanásszerűen terjed a technológia. A jelenséget magyarázza a tiszta energia térnyerése, valamint a globális kormányzati politika, amely egyre több helyen fordul a „zöldítés felé”. Még mindig vannak olyan szakvélemények, melyek szerint a mai energiarendszert nehéz lesz felváltani, mivel az olaj és a gáz széles körben elérhető, és az átállás időbe telik. Sokan úgy vélik, hogy a jelenlegi energiaátalakításról szóló narratíva „irreális” feltételezéseken és forgatókönyveken alapul. A dilemmát viszont el kell dönteni, hiszen fontos kérdés az, hogy továbbra is beruházzunk-e az olajba és a gázba, vagy higgyünk abban, hogy ,különben a „zöld fordulat” gördülékenyen fog haladni, és nem kerül veszélybe a globális energiabiztonság. A „zöldítés” kifejezés egyébként inkább csak az európai narratívában jellemző. Ázsiában és Afrikában az olaj kiszorítása, a kevesebb szén-dioxid-kibocsátás a jelek szerint nem akkora előny, mint a világ fejlettnek mondott részeiben.

Nyitókép: Tanjug