Legkevesebb három hét időtartamra leállítja a termelését a smederevói acélművek, nyersanyag-utánpótlási problémákra hivatkozva az ukrajnai helyzet miatt. A gyártásszünetet a tervezett felújítások elvégzésére fogják kihasználni – nyilatkozta a Tanjug hírügynökségnek Bojan Bojković, a gyár pénzügyi igazgatója.
Az acélművek vezetősége csütörtökön közölte a nyilvánossággal, hogy az üzem egy időre felfüggeszti termelését. Bojković elmondta, hogy a kohók leállítása, majd újbóli beindítása számottevő kiadással jár, ám a köztársasági kormány már kifizette az acélműveknek a szükséges pénzösszeget, ennek köszönhetően ezt gond nélkül megtehetik.
A pénzügyi igazgató arról is beszélt, hogy a gyártásszünet nem veszélyezteti szerződésben vállalat kötelezettségeik teljesítését, két és félszer akkora rendelésük van, mint amekkora a gyár teljes termelési kapacitása. Az üzemben havonta 55 ezer tonna acélt gyártanak, ennek 80 százalékát külföldre szállítják. Bojković szerint 120 ezer tonnára van rendelésük.
Az acél csökkenő ára miatt az amerikai US Steel 2012 januárjában 1 dolláros jelképes áron engedte át a szerb államnak a már évek óta veszteségesen termelő gyárat. Az „olcsó üzlet” azonban csak látszólag volt kedvező, a szerb kormány ezzel egy 750 millió eurós adósságot felhalmozó, a bedolgozókkal együtt mintegy hétezer embernek kenyeret adó vállalat gondját vállalta magára, olyan kedvezőtlen piaci helyzetben, amikor az elhúzódó válság miatt alacsony volt az acél ára. Ez lényegében azóta sem változott. 2012 júniusában leállították a termelést, majd 2013 áprilisában újból üzemelni kezdtek a kohók. Mlađan Dinkić akkori gazdasági miniszter akkor, a gyár kettes kohójának beindításakor azt mondta, hogy az üzem lehetséges partnerei ukrán, illetve orosz cégek, ennek ellenére a mai napig nem tudtak befektetőt találni az 5000 munkást foglalkoztató gyáróriás számára, amely sokáig – a kragujevaci Fiat üzem beindulásáig – Szerbia legnagyobb exportőre volt.
Újabban ismét az orosz Uralvagonzavodot emlegetik lehetséges stratégiai partnerként, ám az ukrán válság miatt, amely az orosz gazdaságot is sújtja, ez a lehetőség jelenleg távolabbinak tűnik, mint valaha. Ráadásul az Uralvagonzavodban egyszer sem erősítették meg a szerb sajtóban felkapott hírt, hogy szándékukban állna befektetni a smederevói acélművekbe.
A veszteségesen termelő szendrői cég hatalmas költségvetési pénzt emészt fel. Ha viszont végleg leáll a termelés, akkor szinte lehetetlen lesz vevőt találni a vállalatóriásra, legfeljebb a profitképes termelési részlegek fennmaradására lesz esély.
Az adófizetőknek évente 100 millió eurójába kerül a jugoszláv ipar – SARTRID néven ismert – egykori büszkesége, ugyanis éves szinten a Fejlesztési Alapból és a költségvetésből ennyi pénzt ömlesztenek az acélgyár működtetésébe. Április elején a szerb kormány 32 millió dolláros gyorssegély folyósításáról döntött, amit a bérek kifizetésére és a termelésre fordíthat az üzem vezetősége. Most ebből a pénzből indíthatják be újból a kohókat – ha beindítják.
